Kamerák, multimédia
Van telefon fél tucat kamerával, a Google viszont a Pixel 3a egy-egy elő- és hátlapi megoldásából hozza ki az irigylésre méltó maximumot. Lehet, hogy a szelfiegység „csak” 8 megapixeles, fixfókuszos és nincs hozzá ToF kamera, mégis korrekt vonalélességgel, fehéregyensúllyal és expozícióval dolgozik, igény szerint képernyővillanóval, retusálási opciókkal vagy szoftveresen is korrekt portrémóddal (egy példa). A 12,2 megapixeles, f/1,8 rekeszértékű, optikailag stabilizált hátlapi kamera pedig átöröklődött a kétszer drágább Pixel 3 családtól, a Google HDR+ többelemes képfeldolgozó algoritmusával. Ez kapásból ígéretes, és az automatika is rendben teszi a dolgát, villámgyors érintőfókusszal, expozíciókorrekcióval, önkioldóval, mozgó fénykép üzemmóddal, korrekt fényerejű vakuval és jó pár móddal. Készíthető sima és körpanoráma, éjjeli fotó, lassított és gyorsított videó, valamint akadnak AR trükkök és keresés a képen a Google Lens motorjával.
A Pixel 3a nappal nem kérdez: lényegében állva hagy minden mobilis főkamerát a piacon, csüngjön rajta bármilyen árcímke. Egy P30 Pro, iPhone Xs vagy Note10 nem ilyen kiegyensúlyozott, ha a kép egészét illető részletességről, dinamikaátfogásról, fehéregyensúlyról és legfőképp expozícióról van szó, mert általánosságban a riválisok hajlamosak túlexponálni. Oké: ez sem egy MILC vagy komolyabb fotómasina szintje, de azokat egy telefon úgyse éri utol soha. A szoftver azonnal indul, a dual pixel autofókusz észrevehetetlenül gyors, a makrók is rendben, tízből így nem nagyon sikerül félre kép, pedig azért sok mindent össze kell raknia az algoritmusnak. Ezért sajnálatos, hogy ezt a színvonalat a Pixelek egyelőre egy látószögre redukálják, ugyanez egy ultraszéles és zoommodullal igencsak feladná a leckét az évfolyamtársaknak.
Szerencsére ott a körpanoráma mód, ha pedig elsőre nem lennének elég jók esti képek (de azok, részletesség és fehéregyensúly oldaláról ismét példaszerűen szerepelve a telefonok között, lásd az első sort), ott a több másodperces esti mód (második adag példa). Ez még több és világosabb részletet előcsal, és bár koromsötétben nem kel versenyre a Huawei éjjellátó legjobbjával, fehéregyensúlyban lepipálja azt. Az esti mód ráadásul kézből is megtartható, csak tényleg stabilan kell fogni, minden mást az algoritmus profin lehoz.
A kézi beállításokhoz, úgy, mint az érzékenység (ISO6400-ig) vagy a záridő állításához (3 másodpercig) alternatív szoftver, mondjuk a Manual Camera telepítésére lesz szükség, és máris opció a DNG RAW mentés. A nyersfájlokat otthon feldolgozva még egy kis részletet sikerült kinyernem, némi képzaj meghagyása árán, de szerencsére nincs sok javítani való a Google képfeldolgozásán.
A legnagyobb videofelbontás 4K, 30 FPS-sel, optikai és elektronikus stabilizálás kombinálásával, kissé szűk látószöggel. Tény, hogy ugyanez ultraszéles lencsével volna az igazi, mindenesetre mindenféle szuperstabil aposztrofálás nélkül kiegyensúlyozott és éles a felvétel mozgás közben, fókuszhibák vagy túlexponálás nélkül. A sztereó hang is tiszta, összességében pedig a kis Pixel mozgóképben éppúgy erős, mint állóképben. De nem csak rögzítésben, lejátszásban is: ott van például az egyre ritkább vendég, a jack kimenet, amire tiszta, dinamikus hang jut, a mobilokhoz szánt fülesre kellő hangerővel. Nem hiányzik a sztereó hangszórás sem, átlagos hangerőt és átlag feletti, kétcsatornás minőséget hozva a mozizáshoz egy kis mély hanggal, illetve korrekt közép és magas tartományokkal.
A FHD+ AMOLED panel filmezésre abszolút alkalmas, a 4K / 60 FPS HDR videók is elindulnak és összejön a nagyfelbontású HDR lejátszás a YouTube-on és a Prime Videóval is. A HDR a Netflixnél egyelőre nem opció, a gyári lejátszót pedig érdemes egy VLC-re cserélni. A Play Zene gond nélkül hajtja meg a helyben tárolt vagy előfizetéses számokat pár widgettel és szimpla hangerőszabályzóval. Az FM-rádió kimaradt.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!