Előszó, külső
Bár az elmúlt években a Palmmal kapcsolatos dolgok mindig is szerepteltek a telekommunikációs sajtó hasábjain, mi talán sosem foglalkoztunk velük annyit, mint most, hogy gyakorlatilag megszűntek létezni. A patinás gyártót ugyanis tavaly júliusban vásárolta meg a HP 1,2 milliárd amerikai dollárért, de idén augusztusban bejelentették, hogy nem kívánják tovább folytatni a készülékek gyártását. Ezek fényében mindenképp izgalmas, hogy Tim82 olvasónk jóvoltából mi csak most jutottunk hozzá a Palm Pixi Plushoz, ahhoz a 2010-ben piacra került középkategóriás okostelefonhoz, mely hazánkba sosem jutott el. Elég valószínűnek is tartjuk, hogy a nálunk járt példány az egyetlen Magyarországon, az ugyanis biztos, hogy több fórumozónk kezében is megfordult. Mi pedig leteszteljük és óhatatlanul a mai szemünkkel fogjuk nézni, de azért megpróbálunk utazni az időben és elképzelni, hogy hogyan állta volna meg a helyét az iPhone 3G/3GS idejében, másfél-két évvel ezelőtt.
[+]
Ő a Palm Prē
A Palm termékeivel kapcsolatban itthon bizonyára nagy a kavar a fejekben, a Pixi és a Pixi Plus nevek helyrerakása őszintén szólva részünkről is igényelt némi utánajárást. Az első webOS operációs rendszert használó készülék ugye az általunk is tesztelt Prē volt, mely 2009-ben jelent meg és az iPhone nagy ellenfelének szánták. Kistestvére volt a Pixi mely más külsőt kapott és kihagyták belőle a WiFi-t, mely olyan nagy hibának bizonyult, hogy később a Pixi Plus nevű modellel be is foltozták. Ez azonban csak 2010-ben került piacra, eleinte kizárólag az Egyesült Államokban, a Sprint nevű szolgáltató kínálatában. Nálunk azonban egy Európából, a doboz tanúsága szerint Franciaországból érkezet Pixi Plus járt, melynek különlegessége volt, hogy a Belgiumban is használt AZERTY kiosztású billentyűzetet kapta meg. Egy élmény volt rajta SMS-t írni, az biztos.
Használt készüléket nem is tudom, hogy mikor teszteltünk utoljára, de nagyon érdekes élmény volt. Alapvetően az, hogy nem mi bontottuk ki és látszott rajta, hogy bizony már használták, viszont egyből le tudtuk vonni a tanulságot, hogy ez egy jól összerakott cucc. Vagy nagyon vigyáztak rá korábbi gazdái, mindenesetre tényleg egyben volt. Ha új korában kapjuk meg, biztosan lehordtuk volna, hogy hogyan lehet ilyen hátlapi megoldást használni, mert ránézésre borzalmas, de az idő vasfogát mégis állta. A doboz megvolt, töltőfej, adatkábel és headset is lapult benne, viszont kézikönyvet nem kaptunk, úgyhogy egy YouTube videón kellett megnéznünk, hogy hogyan lehet leoperálni az egybeöntött, gumiszerű műanyagból készült hátlapot; alul kell húzni, aztán egy idő után lepattan, de magunktól ezt nem próbáltuk volna meg, szegény Tim82 nézett is volna, ha két darabban kapja vissza a készülékét. A 111 x 55 x 10,9 milliméteres méret és a 92,5 grammos tömeg egyébként nagyon rendben van, a masina fogása kimondottan kellemes, és bár szépnek nem mondanám, nagyon jó érzés volt használni, kézbe venni.
Az előlap fekete színű, az ujjlenyomatokat egy öreg bélyeggyűjtő lelkesedésével olvasztja magába. Felül található az aprócska telefonhangszóró, alatta a 2,6 hüvelykes, 240 x 400 pixeles felbontású, kapacitív érintésérzékelő technológiát használó TFT-LCD megjelenítő található, melynek fényereje és betekintési szöge is átlagos, színei viszont egészen szépek. Az ezt borító plexi nem egy GorillaGlass, kézzel simán be lehet horpasztani, ilyenkor pedig hangokat is ad, de egyébként akárhol nyomkodtuk, csendben maradt. Jó telefon ez, bírja. Alulra került a sárgás háttérvilágítással felturbózott QWERTY AZERTY billentyűzet, melynek minőségével nem volt gond, kiosztása viszont annál furcsább volt. Nem csak a Q/A és Z/W betűk vannak megcserélve, az M is egy sorral feljebb került, plusz nekünk ott az Y/Z keveredés is, nem volt egyszerű, na, de annál élvezetesebb.
A hátlap lehetőségekhez képest szép. A selymes plasztik közepén ott csillog a ma már csak történelemnek számító négy betű, felül van egy gyufásfej méretű ledes villanófény, alatta meg a 2 megapixeles kamera, mely szintén mutatja, hogy ez a készülék még egy régebbi generáció képviselője (és fénykorában sem volt prémium termék). Oldalt két hangszóró, megszólalni csak a jobboldali tud, a másik bizonyára dísz, vagy elromlott az évek során.
Az eszköz tetejére került a 3,5 milliméteres fülhallgató kimenet és a bekapcsológomb, utóbbi nagyon mélyen ül, de mivel méretes is, könnyű benyomni. Balra nincs semmi, az alsó rész is üres, jobbra viszont több dolgot is találunk: leírhatatlan gumifedlappal takart microUSB-csatakozót, hangerőszabályzó gombokat és némító csúszkát, melyet nem a Palm "lopott" az Apple-től, hanem fordítva. Bár ez nem lopás, mert jó ötleteket másolni véleményünk szerint nem bűn, csak ezt a bíróságok és cégek mostanában kicsit máshogy látják.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
