Bevezető, külső, kijelző

Amikor ezt a batárt először a kezembe vettem, szinte biztos voltam benne, hogy ennyire nehéz telefon még életemben nem járt nálam, aztán persze lassan visszajöttek a régi emlékek, és eszembe jutott, hogy bő 5 éve, a K10000 névre hallgató, szintén az Oukitel műhelyéből származó akksibajnok még ennél is nehezebb volt, 330 grammot nyomott: ám, míg az 30 grammal nehezebb volt tesztünk mai alanyánál, jóval kisebb méretben hozta ezt a szintet, hiszen itt, a WP13 esetén már 176 x 85,2 x 14,5 milliméteres dimenziókról beszélünk a 300 grammos tömeg mellé: ezt nagyjából úgy képzeljük el, hogy egy átlagos strapamobilt kettő, egy vékony csúcstelefont pedig négy további ütésálló tokba kellene berakjuk, hogy hasonló méreteket kapjunk: az Oukitel WP13 nehéz, vaskos, a mindennapi használat szempontjából már kényelmetlen szinten, cserébe erről tényleg elhiszi az agy, hogy nagy kárt nem okoz benne a beton, amikor 1,5 méter magasról ráejtjük.

Nem kicsi és nem könnyű [+]

Ahogy a WP13 közvetlenül a gyártótól érkező egyszerű, fehér papírdobozát kinyitjuk, a régi kínai piacok legbénább elektronikai termékeinek tipikus műanyagtálcáját látjuk magunk előtt, ahogy ül benne a telefon, és persze az illatok is emlékeztetnek arra, amit ezeken a helyeken lehetett tapasztalni. Túl sok tartozék nincs is a dobozban, a készüléken kívül egy Type-C-s kábelt, illetve egy 18 W-os töltőadaptert találtunk USB-A-s fejjel, persze mi másra is lenne szükség, hiszen jack csatlakozó a füleshez nincs, védőtokot pedig kissé erős vicc lenne adni hozzá.

[+]

A burkolat jelentős része egy műanyagos/gumis érzetű, keménységben valahol a kettő közt lévő, aránylag rugalmas anyag, markáns sarkokkal és nagy felületekkel. Két oldalt torx-fejű csavarokkal rögzített fém betétek láthatók, alul van a tömített ajtóval védett Type-C csatlakozó, a hátlapon pedig egy régi ismerős: hurok a nyakbaakasztóhoz, ha valaki így szeretné hordani a drabális méretű eszközt. A mobilon körbe olvashatunk ilyen fontos hívószavakat, mint a waterproof, vagy épp az IP-68, ha véletlenül elfelejtenénk, hogy a strapabíró polcról választottunk magunknak kínai mobilt.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

6,52 hüvelykes kijelzője aligha tölti ki az előlapot, bő kávák vannak minden oldalon, ettől függetlenül persze egy csepp alakú noccs kellett rá középre, csak hogy észrevegyük a 16 megapixeles, egyébként nem túl jó minőségű szelfikamerát. Az egyébként IPS technológiájú, 720 x 1600 pixeles kijelzőt átlagosnak mondhatjuk, részletessége közepes, a színvilága jó, a fényereje is elég lesz a mindennapokra, még tűző napon is megmarad az olvashatóság, de azért úgy már látni a sík panelen némi tükröződést, ami zavaró lehet, és számokban kifejezve szinte csak jobb értékű konkurensekkel találkozunk. A készülék gyárilag egy előlapi védőfóliával jön, de a mi mobilunkon ez viszonylag hanyagul, buborékosan lett felrakva, így az első bekapcsolás után le is vettük róla. A sarki GSM-boltban jó eséllyel nem fognak Oukitel WP13-hoz méretpontos fóliát adni, de a gyártótól vagy egyéb kínai webshopból biztosan lehet majd rá rendelni, de a sík üveg miatt akár a méretre vágandó fólia is szóba jöhet, ha védeni akarjuk a kisebb-nagyobb sérülésektől a Gorilla Glass védettséggel rendelkező, de ezen belül nem specifikált verziójú előlapot. Érdekességként színes értesítési leddel is találkozhatunk az előlapon, always-on kijelzés viszont értelemszerűen nincs.

[+]

Jobb oldalt, nagyjából középen van a méretes bekapcsológomb, szinte össze sem lehet téveszteni semmivel, ebbe került elhelyezésre az ujjlenyomat-olvasó, ami egyébként koszos és viszonylag nedves kézzel is működött nálunk: aki munkakörülmények között fogja használni a telefont, annak ez jó eséllyel örömteli hír. Kicsit feljebb vannak a hangerőszabályzó gombok, nem teljesen külön, de jól kitapogatható elválasztással, így ezt is nyomkodhatjuk zsebben, ha épp arra lenne szükség.

[+]

Bal oldalon, markáns recézéssel és piros kiemeléssel hívja fel magára a figyelmet egy konfigurálható gomb, ami alapértelmezetten semmit nem csinál, viszont sima nyomásra, dupla nyomásra és hosszú nyomásra összesen háromféle, általunk választott parancsot lehet aktiválni rajta keresztül. Szintén bal oldalon, egy ajtócska mögött lakik a SIM- és microSD fiók, semmilyen eszköz nem kell a kártyák cseréjéhez, kézzel megoldható. Ami a védelemmel kapcsolatban biztos, hogy IP68 és IP69K védelem adott, tehát a szokásos 1,5 méteres mélység, akár 30 percig történő elviselése mellett elvileg magas nyomáson is érheti fröccsenő víz a készülékházat, a MIL-STD 810G szabványok közül pedig a 1,5 méteres leejtési tesztet biztosan megcsinálta.

Dimensity 700, Android 11, szoftverek, hőmérő

A MediaTek Dimensity 700 rendszerchipet tavaly év végén mutatták be, de ennek ellenére még csak néhány hónapja lehet konkrét mobilokban találkozni vele, ilyet kapott a Realme 8 5G, illetve a Redmi Note 10 5G is, ezekkel a mobilokkal most nagyjából egy árkategóriában indul az Oukitel: itt nincs akkora felára a strapabírásnak, mint a Nokia XR20 esetén. 7 nanométeres gyártástechnológiáról, erős processzorról (2 darab 2,2 GHz-es Cortex-A76 magja adja a teljesítmény java részét, a maradék 6 darab, 2 GHz-es Cortex-A55 pedig az architektúra energiahatékony felét képezi) és közepes grafikai teljesítményt nyújtó GPU-ról (Mali-G57 MC2) beszélhetünk, bőséges a 8 GB RAM és a 128 GB-os belső tároló is biztosan elegendő lesz a többségnek, akinek pedig nem, az microSDXC kártyával egészen tág tartományokban bővíthet.

[+]

Benchmark-számok terén abszolút tudja az Oukitel azt, amit a rendszerchiptől elvárhatunk, nagy teste nem is melegedett fel különösebben a teljesítménytesztek alatt, a viszonylag egyszerű, sztenderd, MediaTekkel fűszerezett Android kezelőfelülete ellenére mégsem az igazi a rendszersebesség. Friss a szoftver, a 11-es főverzión júniusi biztonsági csomag ketyegett tesztünk írásakor, a menüben való lépkedéskor azonban mindig igényelte azt a fél másodperc türelmet, ami a legtöbb mobilnál azonnali reakció mellett vezényelhető le, itt-ott pedig meg is akadt a készülék, ez szintén nem túl biztató az általános használhatósággal kapcsolatban. Persze, túlélhető, és aki 3-4 év után cseréli le egykori strapamobilját, az az akkori hardverek ismeretében mindenféleképpen ég és föld különbséget fog tapasztalni, ahogy a WP13-at használja, viszont ez a modern, 5G-s rendszerchip sokkal fürgébben dolgozott például a fent említett két telefonban is.

[+]

Ami a kezelőfelületet illeti, mindenhol egyszerűséggel találkozunk, a gyári Androidban lévő alkalmazások az AOSP-féle ikonkészletet kapták, a többi pedig ezektől kicsit eltérő stílusban jelenik meg. Nincs alkalmazásmenü, és már az alaprendszer is elengedi a három virtuális gombos kezelést, tehát a gesztusvezérléshez lesz érdemes hozzászoknia a felhasználónak, a szokásos metódus szerint: alulról felfelé csúsztatva lép a kezdőoldalra, jobbról vagy balról középre csúsztatva visszajut egy szinttel, és ha alulról felfelé az ujjának megállításával operál, akkor az alkalmazásváltóba jut, ahol akár mindent egyszerre bezárhat, és képernyőképet is készíthet.

[+]

Számtalan egyéb metódus is van a rendszer kezelésére, egyrészt ugyebár ott van a bal oldali gomb, amire három külön dolgot rá tudunk programozni (sima nyomás, dupla nyomás, hosszan nyomás), az ujjlenyomat-olvasóra is programozhatunk érintéssel illetve nyomva tartással két extra funkciót, ezen kívül van gesztusos felébresztés (azt rajzoljuk a kijelzőre, aminek megfelelő programot akarunk elindítani vagy parancsot végrehajtatni), de két és három ujjal érintős vezérlés is van képernyőfotóhoz, kamerába lépéshez vagy hangerőállításhoz. Smart Touch néven aktiválhatunk lebegő labdát is, és azt is beállíthatjuk, hogy ha le van zárva a mobil kijelzője, akkor felemeléssel aktiválódjon-e a kijelző.

[+]

Ami a biometrikus azonosítást illeti, az oldalsó ujjlenyomat-olvasó egyszerűen, hatékonyan és nagyon biztonságosan működik, ehhez képest az arcalapú megoldás sötétben elvérzik, és amikor épp működik, akkor is jóval kevésbé biztonságos, kizárólag a kamerára építő 2D-s technológiát használ. Az alaprendszer Android-szinten nagyon jól le van fordítva, a gyártói és MediaTek-féle extra funkciók pedig nagyjából a Google Fordító által megvalósított, félig angol, félig magyar megoldással tudnak csak operálni, itt-ott vannak konkrét hibák, de el lehet benne navigálni.

[+]

Nincs sok extra szoftver a rendszerben, ami viszont van, az jellemzően mókás. Ha odaadnánk a gyermekünknek a telefont, aki ideális esetben el is bírja ezt a mobilt két kezében, akkor a Gyermek módot aktiválhatjuk neki, és jelszóval védve állíthatjuk be azt, mihez férhet hozzá és mikhez nem. Van egy eszköztár, amit a rendszerben Műszerek néven lehet megtalálni, azon belül a Pic függő segítségével nézhetjük meg a mobil aktuális dőlésszögét, Plumb Bob néven egy ingás szögmérőt találunk, az Alarm bell segítségével felhívhatjuk magunkra a figyelmet némi hangszórós hajókürtöléssel. Van lépésszámláló, ami nem automatikusan indul el, viszont ha bekapcsoltuk, akkor kiteszi az aktuális napi értéket a zárképernyőnkre is. Szintén érdekes funkció a pulzusmérés: le kell takarni a kamerát, és vakuval megvilágítva mér pulzust a rendszer: megbízhatóságáról csak annyit, hogy egy percen belül 56 és 114 közti értékeket mért, és ezek között tetszőleges számokat írt ki.

[+]

Nagy büszkeséggel említi termékoldalán az Oukitel, hogy ebben a mobilban hőmérő is van, ami így, a negyedik vírushullám riogató közelségének ismeretében jól jöhet, ráadásul elvileg tényleg emberi lázmérésre szolgál elméletben, így alapértelmezett skálája is 35 és 42 Celsius fok között igyekszik értelmezni az általa megtudottakat. A telefon hátulján van a szenzor, amit így 1-3 centiméterre a mérni kívánt személy homlokától kell tartsunk, és minden esetben lesz egy mért értékünk, ami nálunk, hagyományos lázmérővel összehasonlítva is mindig 0,5 fokon belül volt, és ha hozzátesszük, hogy mindezt a másodperc törtrésze alatt méri meg, mint egy egyéb, hasonló infrás célhardver, akkor van miért örülni ennek a funkciónak, még ha az Oukitel külön ki is emeli a termékoldalán, hogy egyébként nem orvosi eszköz, és kezeljük fenntartásokkal adatait. A gyári szoftverben egyébként lenne helye egyéb dolgok és szobák hőmérésének is 0 és 60 Celsius között, de nálunk minden ilyen esetben lefagyott a szoftver, amikor mérni akartunk, így erről nem tudunk számot adni. Ja, és ha csak a levegőbe próbálunk belemérni humán-módban, akkor fixen 35,2-t jelzett, ezeket az értékeit nem szabad komolyan venni, hiszen ez nyilván azt jelenti, hogy a mérési tartomány alsó skálája alatt van a mért pont.

Kamera, multimédia

Hatalmas kamerasziget van hátul, ám a bő lére eresztett külcsín ellenére a belbecs kissé szegényesre sikerült, a 48 megapixeles főkamera mellett kizárólag 2-2 megapixelnyi makró, illetve mélységérzékelő foglal helyet, ami azt jelenti, hogy több látószöggel aligha fogunk fotózni, kizárólag a Sony IMX586 szenzorra épülő, quad-bayer technológiás főkamera jellemzően 12 megapixelre redukált képeit fogjuk nézegetni. Ha van olyan pont, ahol kifejezetten lassúnak lehet nevezni a mobilt, az a képalkotás folyamata: akadozik az előkép, nehézkes a fókusz, a feldolgozásra is várni kell egy-egy másodpercet, ilyen képfeldolgozó mellett ez a sebesség egyszerűen gyenge. Fontos ehhez hozzátenni, hogy alapértelmezetten 48 megapixeles felbontáson dolgozik a rendszer, ami méretes öngól, ha visszavesszük 12-re, akkor sebesség és elkészült képek minősége szempontjából is jobban járunk.

[+]

Nincsenek nagy trükkök a szoftverben, igazából egy teljesen hagyományos AOSP-kameraszoftver van kicsit felextrázva, elektronikus képstabilizálást fotókhoz és videókhoz is állíthatunk be, nyilván van önkioldó, ISO-állítás, villódzásgátlás, GPS infók, kompozíciós segédrács, panoráma, fixen ki vagy bekapcsolható HDR, AI szerinti beállításcsomagok, illetve egy nagyon karcsú Pro mód, amiben fix fókuszt vagy záridőt nem is állíthatunk, viszont a fehéregyensúlyt meg az expozíciót igen.

Főkamera, 12 megapixel

Bőven van gond a fent látható fotókkal, a fehéregyensúly és a dinamikatartomány nagyon hektikus, sok a zaj, bőven láthatók a tipikus lencsehibák, a részletesség karcsú, a vonalélesség is képlékeny, és bár egy pillanat megörökítéséhez, jó fényviszonyok között tulajdonképpen alkalmas lehet a WP13, legfőbb problémája nem is az, hogy mi az elérhető legjobb képminősége, hanem az, hogy mennyire bonyolult vele fotózni. Az ember előveszi a kamerát, lőne egy képet, de nincs fókusz, megpróbál újrafókuszálni kézzel, nem jön össze, azért csinál egy fotót, természetesen homályos lesz. Bezárja, újraindítja a kamerát, még egyszer fókuszál, most jó, mehet a felvétel: az első kép alulexponált lesz, a második túlexponált, és nagyjából a harmadik jó, ezt a kört én többször is eljátszottam, főleg este. A kék neonfényes fotóból a fent látható a nyolcadik iteráció, mire valamennyire sikerült belépni az elfogadható tartományba. Szoftveresen nagyon gyenge ez a szint, még akkor is, ha a 48 megapixeles, egyébként értelmetlen alapértelmezést félretesszük és 12 megapixelen dolgozunk. Mutatunk két darab tesztfotót a 2 megapixeles makrókamerával, (1, 2), és természetesen szelfik is készültek, nappal és este egyaránt.

QHD felbontásig, azaz 2560 x 1440 pixelig lehet felmenni videós téren, az elkészült felvételek minőségét pedig elképzelheti az, aki nem akarja megnyitni a fent és lent látható tesztvideókat: gyenge dinamikára, kevés részletességre, túlzottan érzékeny audio-zajszűrésre készülhet, aki megnézi a videókat, nem sokat segít az elektronikus képstabilizálás sem a mozgás darabosságán. Full HD-ben eggyel jobb a helyzet, de még így sem mondhatjuk azt, hogy fotós vagy videós célok közül bármire is merjük ajánlani ezt a telefont.

A multimédiás hangszóró szintén nem az a pont, ami a készülék erősségeinek listáját gyarapítja, a maximális hangerő viszonylag alacsony, a magas hangtartományt nagyvonalúan elvágja a rendszer, a mélyek pedig tudnak recsegni, és egy általános dobozhanggal lehet jellemezni a dinamikát és a részletességet, filmet nézni vagy zenét hallgatni nem érdemes vele.

[+]

3,5 milliméteres jack csatlakozó nincs, és Widevine L1 védelem sincs a nagy felbontású streamek előszobájaként, és bár FM-rádió elvileg adott, valójában csak egy antennaként szolgáló USB-C-s fülhallgató beszerzése után fogjuk tudni használni.

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Dual 5G támogatást ígér az Oukitel a WP13-mal, ami ebben az árkategóriában kifejezetten jól hangzik, természetesen dual standby technológiával működik és 5G SA/NSA (n1/n3/n8/n28/n41/n77/n78) + 4G-kártyák kezelésére is maradéktalanul alkalmas, ám a tárhelybővítési lehetőség ilyenkor nem használható ki, hiszen nem jutott három különálló kártyahely a mobilra, kétkártyás, hibrid megoldásról beszélünk. Nem meglepő módon adott a kétcsatornás WiFi modem is, 802.11a/b/g/n/ac szabványok támogatásával, Direct és Hotspot funkcióval, a Bluetooth 5.1-es, az USB port pedig 2.0-s adatátvitelre van felkészítve, Type-C felületen, a szokásos MTP-vel és OTG-vel. Teljesen rendben volt a beszélgetési hangminőség és a vételi stabilitás egyaránt.

[+]

A navigáláshoz a földi antennákhoz és routerek mellé a GPS, GLONASS, Galileo, QZSS és BeiDou műholdakat lát és használ a WP13, ettől függetlenül nem kategóriaelső a pontos pozíciókeresés sebessége, szabad ég alatt is kell rá várnunk 5-10 másodpercet, amivel persze végső soron gond nélkül együtt lehet élni. Van gyorsulásmérő, giroszkóp, illetve a szokásos, távolság- és fényérzékelő páros, a kimaradtak listáján az infraport és a barométer található meg. A hőmérséklet-szenzort általunk próbált külsős alkalmazások nem látják, tehát kizárólag az Oukitel sajátjával tudtuk próbálgatni, ahogy azt korábban írtuk, közepes sikerrel. Nem maradt el az NFC sem, alapértelmezett Google Pay-fizetésekkel.

[+]

Tagadhatatlan, hogy 5280 mAh kapacitású akkumulátorral a WP13 nagyon ritkán kér töltőt, közepes mennyiségű használat mellett 2-3 naponta elég lehet a töltőhöz járulni, offline filmezéssel gond nélkül kijöhetnek a 16-18 órák aktívan töltött kijelzőidőre, az Oukitel 12 órás TikTok-fogyasztásról vagy akár 11 órás 3D-játékról beszél, és ezek az értékek tényleg nem hihetetlenek, az már számomra sokkal elképzelhetetlenebb lenne, hogy valaki megvesz egy ilyen mobilt, és utána nettó 12 órán keresztül folyamatosan TikTokozik rajta. Nekünk a normál használatban, egy aktív, de másodlagos SIM-mel körülbelül 6 órás kijelzőidő jött ki, ebben van benchmark-használat, fotózás és videózás, rengeteg alkalmazás letöltése és telepítése, és sok általános nyomkodás. A töltő 18 W-os, pontosan akkora teljesítményű, amit a telefon még fel tud venni: bő 2 órát kell a 0-100%-os töltésre szánni, viszonylag konzisztensen emelkedő százalékokkal, legalábbis 85%-ig.

Túlzás lenne azt állítani, hogy különösebben meglepődtünk volna ezen a készüléken, hiszen ahogy a névtelen kínai készülékek java, úgy ez is nagyjából egy 85%-os készültségi szinten került piacra, ebből adódóan aztán vannak benne félig működő, döcögős, logikátlanra sikerült, meg persze érthetetlenre fordított menüpontok, mindazonáltal, ha a szemünk előtt tartjuk, hogy a gyengébb hardverrel szerelt Nokia XR20 árából 2,5-szer megvesszük ezt, akkor valamennyivel lehet lágyabb a szívünk. Árban a fő ellenfél az új Motorola Defy lehet, ami ugyan hardverben gyengébb, feleennyi memóriával bír, nem tud 5G-t és hőmérő sincs rajta, de mindene jól működik, esztétikailag is értelmezhetőbb, a főkamerája pedig ha csak egy erős hajszállal is, de jobb fotókat készít tesztünk alanyánál.

Oukitel WP13 méretei az Oppo Reno 5Z-hez képest [+]

Én konkrétan ismerek olyan Oukitel-felhasználót, aki évek óta, mindenféle meghibásodás nélkül, teljes megelégedettséggel használja mobilját, de ezekben a többedleges kínai márkákban továbbra is ugyanúgy megvan a gyártási pontatlanságokból és vélhetően visszafogottabb támogatási szintből rizikó, mint eddig, és bár a dual 5G támogatás, illetve a hőmérő nagyon a Tetszett plecsni felé kezdte billenteni a mérleget, a hőmérő bakijainál, és a kamera mellélövéseinél döntöttünk úgy, hogy mégsem adjuk oda az elismerést. Az árral kapcsolatban érdemes tudni, hogy alapvetően egy 199 dolláros, azaz 60 ezer forint körüli árú mobilról beszélhetnénk, de ez valójában egy nettó, akciós ár, a hivatalos Aliexpress-linken pedig 262 dollár szerepel, ha magyar szállítási címet adunk meg, ebben viszont már benne vannak az extra adóterhek is, tehát elvileg innentől nincsenek további költségek, 80 ezer környékén megáll ez a mobil. Aki elég bátor és bevállalós hozzá, és olcsón szeretne 5G-s strapamobilt, annak ez nem egy rossz lehetőség, de átlagfelhasználói szinten érdemesebb lehet a Motorolánál maradni.

szentkuti11

Specifikáció

Oukitel WP13

	Külső
	Méretek	176 x 85,2 x 14,5 milliméter
	Tömeg	300 gramm
	Színvariációk	fekete, fekete/narancs
	Kijelző képátlója	6,52 hüvelyk
	Képaránya	20:9
	Felbontása	720 x 1600 pixel (269 ppi)
	Típusa, frekvenciája	IPS LCD, 60 Hz
	Értesítő LED	van, konfigurálható
	Biometrikus védelem	ujjlenyomat-olvasó (jobb oldalt, bekapcsológombban)
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	MediaTek Dimensity 700 5G (MT6833), 7 nm
	Processzor	2 x 2,2 GHz Cortex-A76 & 6 x 2,0 GHz Cortex-A55
	Grafikus chip	Mali-G57 MC2
	RAM, tárhely mérete	8/128 GB
	Memória bővítése	microSD (megosztott kártyahely)
	Adatátvitel
	Technológiák	2G / 3G / 4G / 5G
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 MHz UMTS 850/900/1900/2100 MHz LTE B1/2/3/4/5/7/8/12/13/17/19/20/25 LTE B26/28/29/32/34/38/39/40/41/46/66 5G n1/n3/n8/n28/n41/n77/n78
	SIM-foglalat	2 x nanoSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.1 (A2DP, LE, SBC, AAC, AptX, LDAC)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac (kétcsatornás, HotSpot, Direct)
	USB	USB 2.0 (Type-C, MTP, OTG)
	Navigáció	A-GPS, GPS, GLONASS, Galileo, BeiDou, QZSS
	NFC	van
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	Android 11
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	48 megapixel (26 mm, f/1,8, PDAF) 2 megapixel (makró, f/2,4) 2 megapixel (mélység, f/2,4) LED villanó
	Előlapi kamerarendszer	16 megapixel (f/1,8)
	Videófelvétel	1440p, 1080p (30 fps)
	Jack kimenet	nincs
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Akkumulátor	5280 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	18 watt
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	Giroszkóp, gyorsulásmérő, iránytű, barométer, közelségérzékelő, fényérzékelő, hőmérő