Kamerák, fotózás

Mivel a három látószög elérte a középkategóriát, a OnePlusnak lépnie kellett: a 7T éppúgy ennyi optikát kínál hátul, mint a 7 Pro, a következő elosztásban. Adott a 48 megapixeles, de pixel binning technológiával 12 megapixelen rögzítő főkamera (1/2” méret, 26 mm, f/1,6 rekeszérték, OIS, PD-autofókusz), amit 12 megapixeles zoomegység (51 mm, f/2,2 rekeszérték, PD-autofókusz) és 16 megapixeles ultraszéles egészít ki (17 mm, f/2,2 rekeszérték, autofókusz, 2,5 cm-es szupermakró mód). Az előlapi kameracsepp maradt 16 megapixelen, fixfókusszal, korrekt szelfikkel, bár ennyi részlet mellett a 8 megapixel elég lett volna (katt). Ez pedig a jófajta hátlapi portrémódra példa, ügyes háttér szeparációval és pontos fehéregyensúllyal.

[+]

A szoftver azonnal indul és fókuszál, a lencseváltás mellett pedig könnyen elérhető az önkioldó, a vaku és a szupermakró mód, plusz készülhet a normál és az ultraszéles kamerával éjjeli fotó, akad panoráma, gyorsított és lassított felvétel, valamint profi mód. Az utóbbi mondjuk három éve beleragadt a fejlesztési mocsárba: ugyan állítható az érzékenység (ISO3200-ig), a fehéregyensúly, a záridő (30 mp-ig), a fókusz és az expozíció, DNG RAW mentés opciójával – továbbra sincs viszont vaku (vajon miért?), extrém magas érzékenység (éjjel jól jönne), fókusz- vagy mérési mód váltás, sem pedig kézi babrálás a zoom- és ultraszéles kamerával.

Lehet ugyan 48 megapixelen rögzíteni (1. oszlop), csak felesleges, mert a jófajta részletességet és dinamikát a 12 megapixeles alapfotók hozzák (2. oszlop), pontos fehéregyensúllyal és korrekt vonalélességgel. Csakhogy már nappal előfordul, hogy az algoritmus legyalulja a hátterek finom részleteit, a zoomegység nem ritkán túlexponál, az ultraszéles pedig néha lilásan tévelyedik el, bár kellő részletet összehoz. Ha minden klappol, akkor sok szép fotó lőhető a 7T-vel, csakhogy messze egy Pixel 3 megbízhatósága vagy egy iPhone 11 Pro lencsék közötti kiegyensúlyozottsága, miközben egy P30 vagy OnePlus 7 Pro komolyabb zoomtartományt kínál.

Este a főkamera nem kérdez: a részletesség és a fehéregyensúly is rendben (1. oszlop), az éjjeli mód pedig világosabb és dinamikusabb képeket szül, bár sajnos komoly részletvesztéssel (2. oszlop, lásd a kocsis példát). A krach ultraszéles kamerával üt be: a 7T elfelejt vele fókuszálni, szituációtól függően ezt még az érintőfókusz se mindig oldja meg (3. oszlop). Pedig szó nincs hibás tesztkészülékről, hiszen nappal minden rendben volt, egyszerűen csak ennyit tud éjjel a kontrasztalapú autofókusz, és ha ennyit tud, akár végtelen állásba is lehetne ilyenkor helyezni, a sok homályos eredmény kiküszöbölve. Nyilván alapból gyatrábbak a képek a főkamerával összevetve, az éjjeli mód viszont jelentősen feljavítja a részletességet és a világosságot, csak a fókuszgondokkal nem küzd meg (4. oszlop). A zoomképek sötétebbek és vörösesebbek a többinél, optikai stabilizálás nem segít be, a részletesség a magas érzékenység miatt pedig hagy kívánnivalót maga után (alsó sor). Igazán sötétben a nagyítás már digitális (lásd a legutolsó példát) – a korlátolt részletesség ellenére én mégis ezt választanám a sötétebb optikai zoomfotók ellenében.

A DNG RAW fájlok otthoni feldolgozásával megkerülhető az algoritmus szeszélyessége, és némi képzaj árán remek vonalélesség érhető el. Csak azért kár, hogy mindez egyelőre a főkamerára korlátozott, jelen pillanatban pedig minden optikát root nélkül bevető Google Kamera port még nincs.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!