Hardver, UI

Ha valahol érződik a spórolás, akkor az a hardver. Az eddigi két modell Qualcomm chispet köré épült, ez a készülék viszont egy MediaTek lapkát használ, méghozzá a Dimensity 7200 Pro nevű megoldást, ami azért Pro, mert a Nothing egy kicsit hozzápiszkált. Ez egy középkategóriás chipset, mindenképpen gyorsabb, mint a Nothing Phone (1)-ben levő Snapdragon 778G, de nem annyira erős, mint a 2-ben levő 8+ Gen 1, körülbelül a 7s Gen 2 szintjén mozog. Viszont elég takarékos és nem is melegszik, a Nothing egy 3200 négyzetmilliméteres hőkamrát is beépített, hogy folyamatosan magas szinten tudja tartani a teljesítményt. Az alap kiszereléshez 8 GB RAM és 128 GB belső tárhely jár, ez utóbbi talán kicsit vékony, ráadásul nem is bővíthető. Van 12/256 GB-os verzió is 20 ezer forinttal drágábban.

Normál esetben ez a hardver mindenre elég. Az alkalmazásváltás gyors, a menürendszer jól van optimalizálva, a játékok is korrektül futnak. De például a 4K60 videófelvétel már túl sok neki és persze vérbeli gamer telefon sem lesz belőle (maximumra rakva az Asphalt 9 grafikáját már adódtak döccenések), de ezen az árszinten ez a teljesítmény abszolút versenyképes és jóval közelebb áll a 2a a Nothing eredeti filozófiájához, vagyis hogy megfizethető áron kínálnak életképes és egyedi alternatívát a középmezőnyben, csak azért nem mondhatjuk, hogy a Nothing Phone (1) váltja, mert annál valamivel nagyobb és pár olyan dolog azért hiányzik belőle, ami a cég első modelljére jellemző volt.

[+]

Pont ilyen a hátlapi Glyph-interfész kissé megkurtított megjelenése. A korábbi Nothing telefonokhoz képest visszafogottabb a fényjáték, hiszen csak a hátlap felső harmadában vannak LED-es csíkok, ám a variációs lehetőségek száma nagyjából végtelen, ha telepítjük a Glyph-composer alegységet, amivel mi magunk is rögzíthetünk mintázatokat. Továbbra is van API arra, hogy külsős appok visszaszámolásra használják (itt az Uber és a Zomato mellett a Google naptár is adott), lehet időzítőként is használni, villoghat a lejátszott zene ütemére, rendelhetünk mintázatot kiválasztott névjegyekhez és persze az egészet lehet időzíteni, a fényerősség pedig három lépésben állítható. Nem mondom, hogy ez itt az iparág leghasznosabb funkciója, de kétségtelenül látványos és játékos, el lehet fele szórakozni egy órácskát, hogy úgy villogjon a hátlap, ahogyan mi akarjuk.

[+]

A szoftveres oldalt mi már ismerjük a korábbi két Nothing telefonból, de jó volt megint kézbe venni ezt a letisztult, alapvetően az alap Androidra (ami a 14-es) ráöntött monokróm felületet. Persze vissza lehet kapcsolni a színes ikonokat, ráadásul a külsős appok zöméhez nincs fekete-fehér rajzocska, ami miatt nem egységes ilyenkor az elrendezés. Van AI háttérkép előre választott sémákból, van 22 olyan widget, amit a Nothing ad hozzá a rendszerhez (például a Nothing X, ami a gyártó headsetjeit kezeli), de egy csomó saját widget van ezzel a pontmátrixos grafikával, ami jópofa. A Nothing amúgy három főverziós frissítést ígér és négy évnyi biztonsági csomagokat kéthavonta, ami egy fair ajánlat ezen az árszinten.

[+]

A teljes Google csomag megvan és szerencsére nincs teletömve mindenféle felesleges alkalmazással a rendszer, találunk egy diktafont, a Nothing X-et a fülhallgatókhoz, telepíteni fogjuk a dallamszerkesztőt, de semmiféle közösségi izé, demo játék és egyéb szirszar nincs, mindenki azzal tömi tele a rendszert, amivel óhajtja. Van viszont egy-két “kísérleti” funkció, az egyik ilyen a Teslákkal való együttműködés (hát ez pont nem sok embert fog érinteni egy 130 ezer forintos mobil esetén), külön támogatják az AirPodsokat, illetve lehet növelni az érintés mintavételezését a játékok esetén. Ennyi, nem több, de ez bőven elég.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!