Bevezető
Nem először gondolkodom el, hogy a "mini" szó jelentése újabban kissé megváltozott. A csupa nagy betűvel írandó MINI például akkora, mint egy Golf, az N97 mini pedig annak ellenére is böszmébb a legtöbb telefonnál, hogy azért az eredeti N97-nél némiképp kisebb. Egy N97 lite jobban illene a telefonra, de ez a Samsung mániája mostanában.
Csapjunk is a közepébe: az N97 júliusi piacra kerülésekor nagyon haragudtam a Nokiára. Kidobtak egy csúcsmodellt, rengeteg okos, ötletes és újszerű dologgal, de egy olyan szoftverrel, amiben hemzsegtek a csúnya hibák. És persze megszoktuk ezt már a finnektől (nem mintha ettől megbocsátható lenne), de az tette fel a pontot a hu-ra, amikor a szoftverfrissítésnél szétesett a komplett Windows USB vezérlés kettő darab PC-n. Ekkor történt meg az, ami sem azelőtt, sem azóta még nem: megvontuk az ajánlott minősítést a készüléktől.
Ezzel sokan egyetértettek, mások hisztiztek miatta, készült belőle külön hír, illetve blogbejegyzés is, ám azóta a vihar elült, az N97 pedig az újabb szoftvereknek köszönhetően elért arra a szintre, amit a tesztben is jósoltunk neki: normálisan használható, remek készülékké vált, amelynek azért vannak hibái. Egyrészt a szinte teljesen műanyagból felépített készülékház, vagy a gyengécske telep, s hát az ára sem éppen haveri, de csúcsmodelleknél ez igen ritka.
Hogy a Nokia miért csinált egy N97 mini nevű telefont is, az nekem eléggé rejtélyes, de nem a motiváció most a lényeg, hanem a végeredmény. Tesztkészülékünk az XXL GSM-től érkezett, s igen rövid használat után már egyértelművé vált, hogy ha rajtam múlna, én bizony ezt venném a testvérmodell helyett. Az okokról lesz szó bőven a következő oldalakon, tessenek lapozni bőszen.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
