Menü
Az első, s egyik legszembetűnőbb változás a főképernyőt érinti. Ez ugyanis három oldalassá hízott, így több widget fér el rajta (rajtuk). A Nokia ragaszkodik ahhoz, hogy a S60 és S40 esetében is a kitehető minialkalmazások meghatározott méretűek, ugyanakkora téglalapokban ül az összes. Ez kicsit talán unalmas, de mindenképpen praktikus, hiszen nem fognak egymásra csúszni, vagy a képből kilógni a widgetek. Ami viszont baj, hogy bár hosszas megnyomás után ezen téglalapok sorrendje szabadon változtatható, de egyik főképernyőről nem tudjuk átcipelni ezeket egy másikra. Ha ilyen tervünk van, akkor az eredeti képernyőn törlünk egy kedveset, majd a másik képernyőn létrehozzuk újra a widgetet. Szintén furcsa, hogy a három lap külön-külön háttérképet kap, nincs meg a folyamatosság érzése, mint Android vagy bada rendszer esetén. Az ujj mozgását nem azonnal követi itt a szoftver, pedig általában gyorsan reagál a tapintásra a készülék.
A widgetekhez tartozik, hogy bár a tesztkészülék külföldi származása okán jellemzően olasz tartalmakat akart erőltetni, a magyarországi telefonokon hazai vonatkozású applikációk, szolgáltatások és tartalmak kapnak majd helyet. Már volt róla szó, hogy a Mobilarena is képviselteti magát egy főoldali RSS olvasóval az Ovi áruházban, de mi csak kis szelete leszünk az elérhető opcióknak, a Nokia nagyon készül arra, hogy a magyar felhasználók is számukra releváns widgeteket tölthessenek le.
A menübe lépve azért az ember elfogja némi csalódottság. Ugyanaz a grafika, a jól ismert ikonok, semmi egyedi, játékos, izgalmas design. Mindegy, hát ezt kaptuk, majd témákkal jól megvariáljuk, illetve létezik már az SPB Mobile Shellnek is olyan verziója, amit rá lehet nyomni a rendszerre. Ezt nyilván a buhera-orientált júzerek fogják majd erőltetni, a vásárlók zöme azonban az ilyesmiről nem is hallott, ők majd bámulják a statikus menüt. Ez egyébként lehet listás nézetű is (minek?), illetve a menüpontok sorrendje át is rendezhető. Az összes felület képes elfordulni a készülékkel egyidőben, de az ilyen jellegű tréfák kikapcsolhatóak, engem speciel néha zavart, hogy előveszem a telefont és a feloldás után minden fordítva áll.
Bár elvileg a nálunk járt telefon(ok) már véglegesnek tekinthetőek szoftveres szempontból, sajnos mindkét eszköznél beleszaladtam egy-két csúf hibába. Először az Ovi regisztrációnál kerültem végtelen ciklusba (az újraindítás segített), egyszer nem tudtam felvenni a hívást, mert a kijelző nem oldott fel, egyszer pedig a levelezés hatására mélyült teljes sötétségbe a termék, amin megint az újraindítás segített csak. Vannak még tehát néha gondok, nyilván jönnek majd az újabb szoftververziók, de továbbra sem szeretjük látni, ha egy gyártó ilyen hibákkal engedi ki az első szériát.
A kijelző feletti érzékelő két dologra jó: egyrészt a fejünkhöz emelve a telefont hívás közben lekapcsolja a fényt. Másrészt bejövő hívások és riasztások esetén elég csak pofára fordítani a készüléket és rögtön bekapcsol a némítás. Újszerű dolog, hogy ha nem babráljuk az eszközt, akkor különböző dolgok történhetnek. Van a legpuritánabb eset, amikor simán lekapcsol a képernyő. Kérhetünk különböző slideshow-kat is egy ideig, illetve én nagyon kedvelem az örökké világító, visszafogott, egyszerű, de jókora analóg órát is, ami állandóan látszik. Zsebből elővéve a készüléket nem kell még a képernyőt sem feloldani, mert az idő ott figyel rajta, s a jelek szerint ez alig fogyaszt valamit, legalábbis a több mint kétnapos készenlétet így értem el. Megújult a tárcsázóképernyő is, egyből elérhető innen híváslista (természetesen a telefonkönyv is), s amiről még nem esett szó, hogy a menü gomb hosszas megnyomására pofás, ablakokat mutató sávban jön fel a multitasking menüje, ahol tényleg könnyű váltani az alkalmazások között, illetve bezárni azokat.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
