Hirdetés
Doboz, külső
A csomagolás nem jelzi, hogy itt valami komoly cucc lapul majd, fehéres a doboz, a készülék fotója látszik rajta több színben is, illetve néhány hívószó is feltüntetésre került. Ilyen a Qualcomm Snapdragon felirat, a Zeiss logó, vagy a Dolby jelzése, ezek azért már mutatják, hogy nem egy filléres jószág bújik meg a csomagban. Ugyanakkor viszont a kibontás után a nagy hasraesések elmaradnak, csak egy töltőfej és egy adatkábel található a telefon alatt. De talán majd maga a készülék kárpótolja a vásárlót, mert az már elsőre is lejön, hogy irgalmatlanul jól néz ki.
A mi példányunk ebben a napon megbuggyant barackjoghurtra emlékeztető árnyalatban érkezett. Ezt könnyű észrevenni a fűben, más praktikus előnye tulajdonképpen nincs, de mivel egy okostelefon egyben divatcikk is, ezért nem is muszáj racionális okokat keresnünk abban, hogy miért ilyenre keverte ki egy valószínűleg tudatmódosítókat aktívan fogyasztó finn jómunkásember vélhetően az év egyik leghidegebb éjszakáján. Ha ez a narancsos árnyalatbomba túl soknak bizonyulna, akkor van még a GreenPeace aktivisták kedvencének minősülő fűzöld, visszafogottabb arcok pedig a monokróm színskála két végéről választhatnak fehéret, illetőleg feketét. Mindenki jól gondolja meg, hogy mivel hívja fel magára a figyelmet a következő két évben, a hátlap ugyanis nem cserélhető.
Ettől eltekintve (vagy ezzel együtt) viszont csak szuperlatívuszokban lehet értekezni a Lumia 930 külsejéről. A fémes keret, a baltával faragott forma, a relatív kis méretű készülékház (pedig 5 hüvelykes a kijelző), a kiemelkedően jó összeszerelési minőség egyből átjön a telefon első megemelésekor, ahogyan az is, hogy a Lumia 930 nem egy pehelysúlyú versenyző a maga 167 grammos tömegével. Az előlapon egy Full HD felbontású AMOLED panel terpeszkedik, egyszerűen állat. A fényerő, a kontraszt, a betekintési szögek, a tényleg fekete feketék mind odacsapnak, ez a legjobb kijelző, amin a WP8.1 megjelenhet a maga vibráló színességével.
Az előlapon megmaradtak az érintésérzékeny gombok, holott az új Windows Phone már lehetőséget biztosít arra, hogy ezek a képernyőn jelenjenek meg. Jobb ez így, ha a telefon úgy gondolja, hogy viszonylag sötét van, akkor fehéres háttérfényt is biztosít a kezelőszervek számára. Felül előlapi kamera, fényérzékelő és közelségszenzor található, az egész felületet Gorilla Glass 3 oltalmazza. A fémből készült keret bal oldalán semmit nem fogunk találni, annál gazdagabb viszont a másik oldal. Itt van a kijelzőt izgató gomb, a hangerőt szabályozó billentyűpáros és a kamera kezelőszerve is. Ennek minden normális okostelefonon itt lenne a helye, jobb úgy fotózni, hogy ezzel lehet a fókuszt is félig benyomva működésre bírni és egyúttal gyorsgombként is szolgál, a telefon alvó állapotában hosszan megnyomva bekapcsol a kamera.
A Lumia 930 tetején van a nanoSIM-et fogadó tálca ajtaja, egy körömmel meg lehet annyira billenteni, hogy hozzáférhessünk a tartalmához. Tudom, hogy ez csak jellemzően az én problémám, de zsigerből gyűlölöm, hogy megint van egy még kisebb SIM-méret, a francért nem lehetett megmaradni a microSIM mellett… úgy, hogy még a mai napig is vígan jönnek ki olyan új készülékek, amelyek a hagyományos SIM-et fogadják, nyilván nekem ez hatványozottabban probléma, de azért hallottunk már olyat, hogy valakinek lemerült a telefonja és az elérhetőség kedvéért egy filléres izébe áttette a kártyáját… A készülék alján microUSB lukacskát találunk, a bővíthetőség viszont kimaradt, microSD-t nem lehet sehol sem belerámolni a telefonba.
A hátlap színe olyan, amilyen, anyaghasználata plasztik, de nem fényes, hanem kellemes tapintású és matt. A kamera köré nem építettek tekintetvonzó díszítést (pedig megérdemelné), a vaku látszik mellette, lent van egy apró hangszóró, illetve a figyelmes szemlélődő két lukacskát is felfedezhet: igen, ezek mikrofonok és a videózásnál jönnek jól. Az egész telefon sugallja magából a szétrobbanthatatlanság érzetét, masszív, stabil, minőségi, de van erre egyetlen szó is: prémium.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
