Vas, menü
A hardver a Nokia N8-ban megismert alapokon nyugszik. A 680 MHz-en ketyegő ARM11 processzor mellett hardveres 3D gyorsító is van. Bár a CPU órajele és technológiája messze van a mai csúcsgépekben teljesítő központi magokétól, a Symbianˆ3 meghajtásához ez is elegendő. Kicsit komótosabban, de döccenés nélkül teszi a dolgát a készülék, nincsenek csillogó animációk és látványos felületek, decensen, de határozottan üzemel a rendszer. Furcsa, hogy a Symbianˆ3 és a WP7 szinte egyidőben jelent meg, utóbbinál minimum 1 GHz a rendszerkövetelmény, itt viszont elszüttyög a készülék ezzel a 680 MHz-cel, de persze közel sem olyan látványos és folyamatos a felület, mint a Microsoft újdonságánál.
A Symbiant elég sok támadás éri mostanában, s bizony ezeknek sajnos van is alapjuk. A Nokia magára maradt a korábban annyira népszerű platform mögött (be is rántották a rendszer fejlesztését maguk alá, hamm), a legnagyobb kritika a kissé poros felhasználói felületet éri, amely nem sok változást tudott felmutatni az 5800 óta, pedig az már egy két éves valami, ami a korábbi, nem érintős rendszer átrajzolásából született. A Samsung és a Sony Ericsson már kiszállt, úgyhogy a Nokia egyedül próbálja naprakésszé tenni a rendszert, amely – ha a híreknek hinni lehet – szakít azzal a hagyománnyal, hogy a frissítések nem lesznek elérhetőek a régebbi modellekre. Elvben az átszabott, osztott képernyős üzenetkezeléssel, Swype beviteli technológiával, widgetesebb felülettel megáldott update a már piacra lépett Symbianˆ3 rendszerű telefonokra is elérehtő lesz, ez 2011 elején ki fog derülni.
A rendszer pont olyan, mint a már tesztelt N8 és C7 kapcsán leírásra került. Három oldalas főképernyővel jön, amin fix méretű minialkalmazások foglalhatják a helyet. A menü a konkurenciához képest meglehetősen sivár, de minden könnyen és logikusan elérhető, csak éppen nem látványos. Aki már látott érintős Nokiát, biztos nem fog eltévedni, s a finnek is pont ebben bíznak: az eddigi felhasználói bázis megtartását remélik, csak azzal nem számoltak, hogy mire kijött a Symbianˆ3, addigra már sokan elpártoltak más platformok felé, főleg az Android nyerte meg a korábbi nokiás júzereket.
Tény viszont, hogy a Symbian maradt azon a vonalon, mint korábban. Itt nincsenek OS szintű megkötések, a felhasználó szabadon turkálhat a rendszerben, nincs tiltva a mass storage mód, a Bluetooth fájlküldés, a másolgatás és a skinezés. Az unalmas felületet fel lehet dobni 3rd party alkalmazásokkal, amik ráülnek a poros interfészre és látványos eredményt hoznak, a legismertebb ilyen módosítás az SPB nevéhez fűződik, de vannak még alternatívák. Manapság azonban az okostelefonok piaca nem csak, sőt kimondottan nem azoknak a fehasználóknak szól, akik biteket írnak át natív kódban és szanaszét haxolják a készüléket: az iPhone és a WP7 is inkább a megbonthatatlanság és teljesen megbízható felület felé orientálódik, a hírek szerint a Google is erre az ösvényre fog lépni. Nagy kérdés, hogy a Nokia másik projektje, a MeeGo mikor lesz piacképes, mert ha az láthatóan jobban sikerül, akkor lehet, hogy már nem sokat fognak vergődni a Symbiannal, hanem szép lassan hagyják kimúlni, hogy aztán évek múlva egy finn faluban szobrot emelhessenek annak az operációs rendszernek, amely gyakorlatilag életre hívta az okostelefon kategóriáját.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
