Külső
A kagylós forma mellett a csúszkás is kezd háttérbe szorulni a mostani érintős dömpingben, ilyen szempontból mindenképp érdekes színfolt ez a készülék. Külsőleg illeszkedik a mostani Nokia formavilágba, különösebb csicsa nincs rajta, bár a fekete burkolat egyhangúságát kicsit oldja az alsó részen lévő fényes betét. Létezik fehérben is, ott arany betét van, az már nem ennyire szolid. A minőség elsőre egész jónak tűnik, hiszen az anyagok kellemes tapintásúak, szétcsúsztatva pedig látszik, hogy a fedlap hátsó fele fémből van. Aztán két részlet lerombolja ezt a képet. Az egyik, hogy a csúszka mind nyitott, mind zárt állapotában lötyög, de nem vészes mértékben. A másik már erősebb dolog, a hátlap felső része az egyik oldalon egyszerűen ropog, befelé megnyomható. Normál használatnál is sűrűn érezzük (és halkabb helyen halljuk is), hogy megnyekken, ami nem épp kellemes.
Az előlap központi eleme a kijelző, ami nem csupán 2,6 hüvelykes méretével tűnik ki az átlagból, hanem azzal is, hogy érintős. Sajnos ezen felül sok jót nem tudok elmondani róla. Rezisztív technológiája már eléggé túlhaladott, bár az érzékenysége megfelelőre sikerült. A QVGA felbontás és 65 ezer szín viszont meglehetősen vérszegény képet ad rajta, pedig ekkora méretben és felbontásban láttam már sokkal jobbat is (házon belül is). Napfényben is nehezen látható, ráadásul nincs fényszenzor sem, de manuálisan se állítható a fényereje. A kijelző felett hagyományosan a hangszóró található, aminek minősége és hangereje megfelelő. Alulra csupán lét gomb került, de sokaknak ez létfontosságú, mivel ezek a híváskezelő billentyűk (meg ezzel lehet bekapcsolni). Szétcsúsztatva előbukkannak a hagyományos alfanumerikus billentyűk is. Ezek világítása igazán jó, viszont használatkor kiderül, hogy könnyű félrenyomni, mert keskenyek, kissé csúszók a felületük és nem domborodnak ki kellőképpen.
A hátlapon folytatódik az előlapra került fényes burkolat. Az se rossz, hogy nem totál lapos, hanem a két szélén megtörik a felület. Alul egy apró típusjelzés, felül egy újabb Nokia felirat, majd jön a túlhangsúlyozott kamera, melynek egyik oldalán ott a hangszóró. A gyártó külön kiemeli ennek hangerejét és valóban hangos, viszont a hátlapra téve ez tompul.
Az oldalsó részein sem látunk túlzásokat. Alul nincs semmi, míg baloldalt a hangerőszabályzóval és a képernyőt lezáró csúszkával futunk össze. Jobboldalt egy kis ajtó mögé tehetjük be a második SIM-et, ez azért is jó megoldás, mert menet közben is cserélhetjük. Felülre kerültek a csatlakozók, konkrétan egy 3,5 mm-es jack, egy microUSB és egy vékony Nokia töltőnyílás. Az utóbbi nem csak dísznek van, mert kizárólag ezen keresztül tölthető a telefon, ami így 2011 vége felé közeledve igen kínos és ciki (főleg, hogy a finnek előszeretettel hangsúlyozzák a szabványos megoldásaikat).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
