Bevezető, tartozékok

Miközben a világ hangos az egyre meghökkentőbb műszaki paraméterektől és funkcióktól hemzsegő mobiloktól és tabletektől, addig van egy gyártó, ahol meglehetősen nagy a „csönd”. Igen, a Nokiáról van szó, ahol mint ha kicsit megállt volna az idő. Igaz, a Microsofttal való társulásuk felkavarta az állóvizet, viszont azóta a hullámok lassan eltűnnek.

[+]

Pedig lépni kéne, mert mire a finnek végre tényleg bemutatnak valami WP7 alapú dolgot, a konkurensek már megint két lépéssel előttük járnak majd. És akkor most még csak az okostelefonok világáról beszéltem. Ám hiába növekszik igen dinamikusan a piac ezen szegmense, azért szükség van hagyományosabb megoldásokra is. Főleg a Nokia esetében, akik a múltban sokat tettek azért, hogy a mobiltelefon komolyan elterjedjen a hétköznapi emberek között is. Elég mondjuk az 5110 vagy 3210 típusokat említenem, előbbiből kettő volt a családban, utóbbit pedig én használtam.

[+]

A készülék egy egész apró dobozkában érkezett az XXL GSM-től. Az újrahasznosított papírból készült tárolóban a telefonon felül egy töltő és egy sztereó füles volt, na meg a használati. A korábbi hírek alapján a C2-03 nem európai piacra készült, ennek ellenére már a magyar Nokia Webshop oldalán is előrendelhető. A mi példányunk eredetileg Afrikába, azon belül is Ugandába került volna, szerintem jobban járt, hogy végül itt kötött ki.

[+]

Külső

A kagylós forma mellett a csúszkás is kezd háttérbe szorulni a mostani érintős dömpingben, ilyen szempontból mindenképp érdekes színfolt ez a készülék. Külsőleg illeszkedik a mostani Nokia formavilágba, különösebb csicsa nincs rajta, bár a fekete burkolat egyhangúságát kicsit oldja az alsó részen lévő fényes betét. Létezik fehérben is, ott arany betét van, az már nem ennyire szolid. A minőség elsőre egész jónak tűnik, hiszen az anyagok kellemes tapintásúak, szétcsúsztatva pedig látszik, hogy a fedlap hátsó fele fémből van. Aztán két részlet lerombolja ezt a képet. Az egyik, hogy a csúszka mind nyitott, mind zárt állapotában lötyög, de nem vészes mértékben. A másik már erősebb dolog, a hátlap felső része az egyik oldalon egyszerűen ropog, befelé megnyomható. Normál használatnál is sűrűn érezzük (és halkabb helyen halljuk is), hogy megnyekken, ami nem épp kellemes.

[+]

Az előlap központi eleme a kijelző, ami nem csupán 2,6 hüvelykes méretével tűnik ki az átlagból, hanem azzal is, hogy érintős. Sajnos ezen felül sok jót nem tudok elmondani róla. Rezisztív technológiája már eléggé túlhaladott, bár az érzékenysége megfelelőre sikerült. A QVGA felbontás és 65 ezer szín viszont meglehetősen vérszegény képet ad rajta, pedig ekkora méretben és felbontásban láttam már sokkal jobbat is (házon belül is). Napfényben is nehezen látható, ráadásul nincs fényszenzor sem, de manuálisan se állítható a fényereje. A kijelző felett hagyományosan a hangszóró található, aminek minősége és hangereje megfelelő. Alulra csupán lét gomb került, de sokaknak ez létfontosságú, mivel ezek a híváskezelő billentyűk (meg ezzel lehet bekapcsolni). Szétcsúsztatva előbukkannak a hagyományos alfanumerikus billentyűk is. Ezek világítása igazán jó, viszont használatkor kiderül, hogy könnyű félrenyomni, mert keskenyek, kissé csúszók a felületük és nem domborodnak ki kellőképpen.

[+]

A hátlapon folytatódik az előlapra került fényes burkolat. Az se rossz, hogy nem totál lapos, hanem a két szélén megtörik a felület. Alul egy apró típusjelzés, felül egy újabb Nokia felirat, majd jön a túlhangsúlyozott kamera, melynek egyik oldalán ott a hangszóró. A gyártó külön kiemeli ennek hangerejét és valóban hangos, viszont a hátlapra téve ez tompul.

[+]

Az oldalsó részein sem látunk túlzásokat. Alul nincs semmi, míg baloldalt a hangerőszabályzóval és a képernyőt lezáró csúszkával futunk össze. Jobboldalt egy kis ajtó mögé tehetjük be a második SIM-et, ez azért is jó megoldás, mert menet közben is cserélhetjük. Felülre kerültek a csatlakozók, konkrétan egy 3,5 mm-es jack, egy microUSB és egy vékony Nokia töltőnyílás. Az utóbbi nem csak dísznek van, mert kizárólag ezen keresztül tölthető a telefon, ami így 2011 vége felé közeledve igen kínos és ciki (főleg, hogy a finnek előszeretettel hangsúlyozzák a szabványos megoldásaikat).

Menü, alapfunkciók

A C2-03 a Touch & Type család tagjai közé sorolható, melyek kombinálják az érintőkijelzőt a hagyományos gombokkal. Ehhez az S40 platformot alakították át, ami elsőre egészen jó ötlet, hiszen ez a szoftver igen kiforrott lett az évek során, néhány dolgot még az időközben elhalt Symbian S60-ból is átvettek. Azonban nem minden arany, ami fénylik. A telefon egyik legnagyobb hibája ugyanis maga a szoftver. Alapvetően nincs baj a felépítésével és kezelésével, bár vannak helyek, ahol például egyszerűen lehagyták a vissza gombot és ha valamit elront az ember, akkor teljesen ki kell lépnie a főképernyőre és kezdheti elölről.

A legsúlyosabb viszont az, hogy LASSÚ. Ha nem is mindenhol, de a legtöbb helyen súlyos másodperceket kell várnunk, hogy történjen valami, ez pedig pár perc után kikezdi a türelmünket. Mivel a nem érintős S40 az idők során egyre csak gyorsult, elég furcsa, hogy itt pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. Sajnos ez a sebesség megbélyegzi a hétköznapokat, és komoly ellenszenvet alakít ki bennünk. Elhiszem, hogy nem nyolcmagos proci dübörög a burkolat mögött, de láttunk már példát gyors és zárt érintős rendszerre (mondjuk a Samsung Champ).

Az alapfunkciókon most nem mennék végig, hiszen az úgyis ki lett tárgyalva a C2-02-nél. Két dolgot azonban kiemelnék, a Facebook és az e-mail klienst. Van ez a Communities (Közösségek) nevű kis cucc, amivel a Facebook, Twitter és más közösségi profilunkat tudjuk használni. Finoman szólva is vacak az egész, iszonyat lassú, egyszerre csak minimális infót látunk, szóval nem az igazi. Az e-mail kliens viszont egy kisebb katasztrófa. Elképesztően lassú, szinte érezni, hogy minden egyes bit letöltésével megszenved. Ráadásul a már letöltött levelek megnyitása is hosszú másodpercekbe kerül, mellékletet jelzi, de nem lehet se megnyitni, se kimenteni. Sokszor hibaüzenettel indult, rettentő sokat tölt, szóval igazi szenvedés volt használni. Az egyedüli jó dolog, hogy a fiókok beállítása nem volt probléma és több hazai szolgáltató beállításait ismeri (pl. Freemail).

Multimédia

A kamera 2 megapixeles, ez már a feliratból is kiderül, ám a túlhangsúlyozott optika körül nyoma sincs LED-nek és persze az autofókuszt se fogjuk használni, mert az sincs. A kereső igencsak fapados, a beállítások csak a minimálisra szorítkoznak. Állítható a felbontás, a fehéregyensúly, van önkioldó, segédrács és nagyjából ennyi. Mivel alaphelyzetben álló módban használjuk, a fotók is álló tájolásúak lesznek. Látva a fotókat, meglepő, hogy nem a Nokia-féle olajfestmény hatást látjuk. A zajszűrést ugyanis nem túlerőltették, hanem szinte eltűntették, minek hatására egész sok részlet látszik. Vagy inkább látszana, ha nem borítana mindent komoly mennyiségű zaj, úgyhogy inkább csak MMS-re használjuk ezt. A videó jelzésértékű, a 15 fps sebességű QCIF borzalomtól inkább megkímélek mindenkit.

Zenei téren sincs ám minden rendben. A lejátszó maga egész jó, szépen leválogatja a számokat előadó és albumok szerint, fut a háttérben, van ismétlés, véletlen lejátszás. A gyári füles meglehetősen harmatos, ajánlott valami másra cserélni. Akad rádió is, ami RDS-re is képes, de itt se volt minden rendben. Első indításkor közölte, hogy ő megkeresné az összes elérhető állomást. Ezt én el is fogadtam, főleg, hogy épp vidéken voltam, tehát kíváncsian vártam, mit fog találni. Semmit, egy laza hibaüzenetet dobott, hogy ő nem akar és nem is fog keresni. Utána manuálisan próbáltam az automata keresést, de folyamatosan ezt írta ki. El sem indította a keresést, így nem értettem, mi a baja. Végül csak sikerült rávenni és beállított négy csatornát, abból kettő alapból semmi volt és a másik kettőnél is komoly gondok voltak a vétellel, hiába volt az RDS bekapcsolva.

Nem esett még szó az adatátviteli dolgokról. A C2-03 egykártyás testvéréhez hasonlóan kétsávos GSM hálózatokon használható, jelen esetben két kártyával is. Csak GPRS és EDGE átvitelünk van, ám még ez is olyan lassú, mint ha 14,4 kbit-es adathívással tolnánk. Helyi adatmozgatáshoz van Bluetooth és microUSB, ezek rendben működnek, de az USB töltés hiánya vicces. A böngészőről megint csak jobb nem beszélni, irgalmatlanul lassú és persze az alacsony felbontás és méret sem javítanak az élményen. Sajnos a kétkártyás mód sem sikerült úgy, ahogy azt elvárnánk. Az teljesen jó dolog, hogy a másodlagos SIM villámgyorsan cserélhető és a szoftver ezt lekezeli, tehát nem kell újraindítani. Ám mondjuk nem lehet beállítani egyik kártyára sem, hogy offline legyen vagy akár időzítve működjenek. Azt kijelölhetjük, hogy egyes funkcióknál megkérdezze a telefon, melyikről indítjuk a folyamatot vagy fixen hozzárendelhetjük valamelyikhez. Fontos megjegyezni, hogy a két kártya egyszerre aktív, viszont ha az egyiken beszélgetünk, akkor addig a másik nem elérhető.

Üzemidő, összegzés

A ropogós hátlap alatti ugyanaz az 1020 mAh-s lítium-ion akkumulátor található, mint a C2-02 esetében. Meglepő, de ez talán a készülék legjobb része, ugyanis az akku igen jól kitart. Nekem három napig működött egy töltéssel, igaz, hogy a második kártyát nem használtam, csak készenlétben volt, de rendszeresen néztem az e-maileket, telefonáltam is vele, meg azért nyomkodtam, szóval ez egész jó teljesítmény.

[+]

Bognak nem igazán tetszett a C2-02 és meg kell mondjam, nekem talán még kevésbé a kétkártyás testvér. A Touch & Type filozófiát díjazom, mert jópofa ötlet a modern érintőkijelző és a hagyományos gombsor ötvözése. Ám ezúttal nagyon nem jön át ennek pozitív jellege. A lassúság mindent megfojt, és a mindennapok során nagyon idegesítő tud lenni. Funkciók terén nincs vele nagyobb baj, amit tud, az nagyjából rendben van, bár az e-mail és közösségi kliens részemről kukába való, még a lassúságtól függetlenül is. A kamera olyan, amilyen, a kétkártyás rész is lehetne okosabb, de a menet közben cserélhető dolog tetszik. Ami biztosan pozitívum, az az akku, ami tényleg egészen normális üzemidőt biztosít, pedig nem különösebben kiemelkedő a kapacitása. Mindezt kártyafüggetlenül jelenleg 32 ezer forintért kaphatjuk meg. Talán nem kell mondanom, hogy ez egyértelműen sok érte, még úgy is, hogy minimális a felár az egykártyás változathoz képest. Ennyiért már akár okostelefont is vehetünk, ami nem csak többet tud, de jobban is tudja és a legtöbb esetben jelentősen gyorsabb is, mint ez. Plecsnit értelmeszerűen nem kap, ennél többre lenne képes a Nokia.

Rusi

A Nokia C2-03-at az XXL GSM biztosította.
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.

A cikk elkészítésében a T-Mobile mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Nokia C2-03

	Általános
	Technológia	GSM
	Méret	103 x 51,4 x 17 milliméter
	Tömeg	115 gramm
	Színvariációk	fekete-króm, fehér-arany
	Kijelző
	Kijelző átlója	2,6 hüvelyk
	Kijelző felbontása	240 x 320 pixel
	Kijelző típusa	Rezisztív TFT érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	65 000
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	1000 név
	SMS memória	dinamikus
	Memória	10 MB
	Memória bővíthetősége	microSDHC (32 GB-ig)
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 900/1800 MHz (SIM 1) GSM 900/1800 MHz (SIM 2)
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	nincs / nincs / nincs
	IrDA / Bluetooth	nincs / 2.1 (A2DP)
	WiFi	nincs
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / nincs
	GPS vevő	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	van
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	nincs / nincs
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van, kikapcsolva is
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Nokia S40 Touch & Type
	WAP / HTML böngésző	van / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	van
	Valutakonverter	van
	Extra szoftverek	Közösségek, Ovi Maps, Ovi Store
	Multimédia
	Fő kamera	2 megapixeles, fix fókuszos
	Másodlagos kamera	nincs
	Videófelvétel	van (176 x 144 pixel)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	nincs
	FM-rádió	van (RDS)
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1020 mAh-s lítium-ion
	Készenléti idő	400 óra
	Beszélgetési idő	5 óra
	Egyebek
	3,5 mm-es audio kimenet, működés közben cserélhető másodlagos SIM-kártya