Külső
Finom ívek, klasszikus arányok, prémium anyaghasználat, logikus elrendezés, visszafogott elegancia, funkcionalitás, hagyományőrzés. Ezek szerepelhettek a formatervezői csapatnak kiosztott projekt tervezetén, s a feladatot maximálisan meg is oldotta a Nokia gárdája. Már bevezetéskor létezik ezüstben, pezsgőszínűben és feketében is a készülék, mi az előbbit kértük el tesztelésre, hiszen ez emlékeztet jobban az elődre.
A 6300 szögletességét most lekerekített élek oldják fel, kicsit minden gömbölyűbb, kevésbé sarkos. A kijelző körüli fekete betét most is lenyúlik a navigációs gombokig, amelyek ezúttal egy síkban vannak. A számokat tartalmazó billentyűzet is laposabb lett, ezzel, illetve a kerekítésekkel a 6700 classic kecsesebbnek, nyúlánkabbnak tűnik elődjénél.
A kijelzőn és a gombsoron kívül minden rozsdamentes acélból készült, hűvös, elegáns fém ez, kissé súlyossá válik tőle a telefon, de csak a vékonyságához képest tűnik annak, mert a 116 grammos tömeg bőven elfér ebben a kategóriában. Oldalt egy nagyon vékony fekete sáv fut körbe, ebben vannak a hangerőt szabályozó gombok, illetve a kamera exponáló billentyűje. Érdekes viszont, hogy bár ez egy 3G telefon, mégsem jutott hely előlapi kamerának, a kijelző felett csak a hangszóró és a fényérzékelő található meg.
A hátlap annak ellenére gyönyörű, hogy alapvetően elég ingerszegény. A nagy, fémes felület impresszív, szépen ívelődik, a felső harmadánál a kamera kialakítása töri meg az egyhangúságot. Az 5 megapixeles optika kicsiny villanót kapott, illetve egy elegáns rács is látható itt, ezen keresztül jön ki a hang, ha nem beszélgetünk, hanem zenét hallgatunk.
A 6700 classic baromira össze van rakva. A minőségérzet a csúcson, súlyosnak érződő, kecses, elegáns mobiltelefonná vált a 6300 utódja, méltó a gyártóhoz, így kell ezt csinálni. Mindenkinek tetszett, különösen rajongtak érte a 6300 tulajdonosok. Ám ők nem tudták azt, amit én már igen: a hátlap alá pakolt 1 gigás memóriakártya kiszedéséhez a köröm nem elég. Hosszas küzdelem után csavarhúzóval sikerült kikaparnom a kártyát, ami azért nem mindig van kéznél, s kissé olyan az ember érzése, hogy a Nokia jobb szeretné, ha beépített tárhelyként tekintenénk a microSD-re. Ki lehet venni sok küzdéssel, de ne akard.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
