Bevezető

A 3310-es feltámasztása egy jó poén volt — és egy rossz telefon. De arra elég volt, hogy elültesse a köztudatban, hogy Nokia telefon újra létezik, és HMD-ként nem csak nyomógombos készülékeket, hanem okostelefonokat is gyárt, gyertek, nézzétek meg milyen ügyesek vagyunk, és még a csengőhang is ugyanaz, ha valaki erre vágyik. És ha azt nézzük, hogy a 3310-es újraélesztésének célja ennek az üzenetnek az átadása volt, akkor még azzal kapcsolatosan is megbocsátóbbak vagyunk, hogy egyébként telefonként elég satnyára sikeredett.

[+]

De a HMD-nél kényszeresen beakadt, hogy innentől sorra elő kell venni a legendás Nokia-korszak emblematikus modelljeit, hogy aztán tejfölösdoboz-műanyagba csomagolt, formailag itt-ott rímelő, de alapvetően alsó kategóriás, nyomógombos reinkarnációban öltsenek újra testet és menjenek piacra. És az elmúlt években több ilyen legendát is sikerült meggyalázni (8110, 5310, 2720), most pedig minden idők egyik legjobb üzleti mobilját, a 6310-et vették elő. Már a 8110 is eléggé fájt, de ez a készülék tényleg a 2000-es évek elejének leginkább vágyott telefonjai között szerepelt, a kék háttérvilágításos 6310i pedig tényleg annyira el lett találva, hogy ma már többet ér a piacon húszéves, használt telefonként, mint ez a feltámasztott bigyó, amit most tesztelnünk kéne.

[+]

Húsz év a telekommunikációban iszonyú sok idő. Azóta a Nokia mobil üzletága egyszer már megszűnt, hogy mást ne mondjak. Nyilván mások az elvárások most, 20 éve az internetre nem voltunk ennyire ráfüggve, tehát úgy kellett (volna) feléleszteni a 6310-et, hogy a modern szolgáltatások ugyanolyan természetességgel működjenek rajta, mint egykoron az elődön, miközben a forma, a méret és az anyaghasználat megidézi az eredeti verziót. Nyilvánvaló, hogy ez nem sikerült, pláne nem 20 ezer forintos áron, a kérdés inkább az, hogy ha képesek vagyunk félretenni, hogy ennek a terméknek 6310 a neve, majd úgy tekintünk rá, mint egy nagyon olcsó nyomógombos mobilra, akkor mennyire életképes.

Doboz, külső

Isten bizony nem keresem a lehetőségeket arra, hogy belerúgjak a termékbe, de ha egy gyártó a drága okostelefonjainak csomagolásából környezetvédelmi okokra mutogatva kiszedi a töltőfejet, akkor ugyanez a gyártó miért készít egy 20 lepedős telefonnak olyan csomagolást, aminek a fele műanyag? Mindenesetre a 6310 doboza áll egy valóban dobozként funkcionáló alsó, papír alapú pakkból (ebben van a töltő és az akkumulátor), ennek a tetejére pedig odahajtogattak egy műanyag szelencét, amin keresztül látszik maga a telefon is, hogy vonzónak mutassa magát az akármilyen nagyáruház polcán.

[+]

Ellenfényben, hunyorítva, száz dioptriával tényleg van némi hasonlóság a mostani 6310 és a régi változat között, erre egyébként adott esetben egy kétszínű festéssel rá is lehet erősíteni, de a hazai piacon tök feketében lehet csak kapni a masinát. A kijelző és a gombsor nagyjából fele-fele részben osztozik az előlapon, 2,8 hüvelykes, QVGA felbontású ablakot bámulhatunk, lehetőleg szemből, mert alulról-felülről rátekintve nagyon hamar invertálódnak a színek, de alapesetben sem egy kontrasztbajnok a megjelenítő.

[+]

A számbillentyűkre nincs panaszom, a háttérvilágítás fehér és homogén, a nyomáspont remek, a 6310-ből örökölt elrendezés pedig magával hozza azt a pozitívumot, hogy el is különülnek egymástól a gombok, itt nem fogunk félrenyomni és nem is recseg az egész miskulencia a nyomkodás hatására. A navigációs kezelőszervekkel már kevésbé vagyok kibékülve, a középső, öt irányú gomb (mert be is lehet nyomni) nem mindig csinálja azt, amit szeretnék, de kis odafigyeléssel ezt is meg lehet szokni, ráadásul nem túl bonyolult a termék lelke, szóval ha egy nem tervezett menüpontba ugrunk be, akkor nem lesz gond egyet visszalépni.

[+]

A lekerekített formaterv szuperül illeszkedik az ember tenyerébe, az anyaghasználat viszont tapinthatóan olcsó, vékony, horpadós plasztik, a hátlap alatt pedig itt-ott levegős, szóval be is lehet kicsit nyomni. Ha lehántjuk a hátsó burkolatot, akkor a telep alatt két miniSIM(!) helyet fogunk találni, hát gratulálok, ez tényleg ugyanaz a méret és szabvány, mint amit 20 éve is betehettünk az ősmodellbe. Itt mondjuk kettő is beugorhat, plusz egy microSD-t is fogadni képes a termék. És az is óriási előrelépés, hogy az akkumulátor kivételét követően nem felejti el az időt a telefon.

[+]

Oldalt viszont nincsenek gombok, a hívás közbeni hangerőt a navigációs billentyűvel tudjuk állítani. Alul maradt hely egy 3,5 mm-es jack csatlakozónak és egy koros microUSB portnak is, a hátlapon pedig egy darab kamera kuksol, de van alatta LED villanó, ami zseblámpaként is funkcionálhat, de szellemvadászatra azért ne induljunk vele.

Menü

A hardverről annyit tudok mondani, hogy van. Egy kőkori, egyszerű chipset duruzsol a gépben, de nevezzük nevén: a Unisoc 6531F nevű megoldása dolgozik a 6310-ben, ezt a céget korábban úgy hívták, hogy Speadtrum, ami abból a szempontból mindegy, hogy egy 40 nm-es csíkszélességű, egymagos, 312 MHz órajelű, atomrégi megoldás, maximum GPRS adatkommunikációs szabványt támogat és alapvetően pont ilyen filléres bigyókhoz gyártják. 8 MB (megabájt, hogy egyértelmű legyen) a RAM és 16 MB (ez is megabájt) a belső tárhely, sokkal többre amúgy nincs is szükség, mert ha nem tesszük tele zenékkel a készüléket, akkor a VGA felbontású fotókra egy ideig abszolút elég lesz. Ha pedig különböző zenekarok teljes diszkográfiáját egy 6310-esen szeretnénk tárolgatni, akkor vegyünk egy microSD-t.

[+]

A menü a legolcsóbb Nokiákból ismert S30+, ami alapvetően a jó öreg Series40-ből eredeztethető, csak éppen a Series40-et úgy elvitte a Microsoft, hogy azóta sem látta senki. Ezért aztán csináltak egy hasonlót, csak pont a szuper nokiás trükkök hiányoznak belőle, mint a menü+csillag kombó a billentyűzár kapcsán, vagy a menü+számgombok, amik a korabeli Nokiákon villámgyors rendszernavigációt tettek lehetővé. A klasszikus csengőhang azért megvan, hogy legalább valami nyomokban emlékeztessen a múltra.

A főképernyőn öles betűkkel látszik az aktuális idő, felül a két SIM térerőkijelzése, valamint az akkumulátor állapota olvasható le. A menübe a középső gombbal tudunk belépni, de vannak egyéb opciók is bizonyos funkciók gyors eléréséhez, ami tök hasznos. Lefelé a telefonkönyv, balra az új üzenet írása, jobbra a naptár bukkan fel, a bal oldali funkciógomb fölé pedig az van írva, hogy “ugrás”, ami kissé ostobának tűnik, de itt egy szerkeszthető gyorsmenüt találunk, ahonnan azonnal elérhető mondjuk a billentyűzár, a zseblámpa, vagy szinte bármi, amit ide beállítunk. Van gyorshívási lehetőség is, a 3-9 számgombok hosszas nyomásához lehet a telefonkönyv adatait hozzárendelni. A névjegyzék ugyanakkor szánalmasan primitív, egy névhez egy telefonszám tartozhat akkor is, ha nem a SIM-re, hanem a belső memóriába mentjük. Ráadásul az is a régi időket idézi, hogy a telefonkönyv kapacitása maximum 2000 rekord, magyarán teljesen elkülönítve kezeli a készülék a belső tárhely többi részétől.

Az egész menürendszerre jellemző a nokiás rövidítések tobzódása, főleg a felugró figyelmeztetések nevetségesek, óriási ablakban jelenik meg, hogy “Nincs SIM-kár.”, miközben hat sornyi szöveg kiférne, vagy azt írja, hogy “Könyvtárak frissít. folyam.”, amikor a videókat néznénk meg, egy elkészült képet pedig úgy lehet háttérnek használni, ha az opcióknál arra kattintunk, hogy “Beá. háttérként”. És ez csak a jéghegy csúcsa, értem én, hogy 20 lepedőért most mit várok, de egyszer kéne rendesen megcsinálni, aztán további 20 évig lehet használni az összes ilyen játéktelefonban a txt fájlt. Maga a felület addig a pontig egész gyors, amíg nem akarunk fotókat, vagy éppen videókat megnézni, mert akkor irgalmatlan módon belassul, a böngészőnél és a Facebooknál (mert olyan is van ám), viszont nem csak a készülék ósdi hardvere, hanem a GPRS adatkapcsolati technológia maximális tempója is korlátozza az élvezhetőséget.

Maga a menü lehet ikonos (3x3), vagy listás — utóbbi esetben nem csak ábrákat, hanem feliratokat is látunk, ez bizonyos felhasználói csoportnak nyilván egyszerűbb így. Sőt, olyan is létezik, hogy a képernyőn egy darab, óriási rajz látszik és léptetni kell a következőhöz. A billentyűhang iszonyú idegesítő prüttyögés, de ki lehet kapcsolni, a rezgés erőssége megfelelő, a csengőhangok ereje is korrekt, de maximumra rakva nagyon éles és torz az eredmény. Ez rögtön el is árul sokat a hangszóró képességeiről, kihangosítva bármit hallgatni így eléggé fülgyilkos. Az üzenetkezelés SMS-re és MMS-re korlátozódik, email nincs. A naptár csak havi nézetet tud, a diktafon viszont üzemel, van ébresztő (öt időponttal), stopper, mértékegység-átváltó, számológép (alapfunkciós), fel van dobálva fél tucatnyi primitív játék (köztük a kígyó is), vannak profilok, illetve egy fájlkezelő is akad.

Multimédia, egyebek

A kamera egy rettenet. VGA-ban alkot, nélkülöz mindennemű exta funkciót (autofókusz, beállítások), de ez végeredményben mindegy, mert amit produkál, az is nélkülöz mindennemű olyan jellemzőt, amely egy fényképet meghatároz. Ez simán a használhatatlan kategória, de azért ideteszek pár elrettentő példát szigorúan saját felelősségre, persze 90 fokkal elforgatva, mert a termék álló fotózást támogat csupán, én hiába akartam fekvő módban megörökíteni bármit. Mondjuk oly' mindegy...

[+]

A zenei képességek is alapszintűek, a beszédhangszórón át szólal meg minden, szóval egyébként sem vártunk csodát. A zenelejátszó könnyen megtalálja a memóriakártyára felhányt számokat, a muzsika futhat a háttérben, de nincsenek lejátszási listák, a számok között jobbra-balra irányú gombokkal tudunk haladni, albumborító, equlaizer és hasonló vívmányok teljesen hiányoznak. Kihangosítva borzalom, headseten át viszont kellemes az eredmény. És van FM-rádiónk is, amely fülhallgató nélkül is képes üzemelni, erre jár a vállonveregetés.

Adatkommunikáció kapcsán elég hervatag a produkció, a Bluetooth 5.0-s, rendben párosodott headsettel és autós kihangosítóval is. A mobilhálózati internetes szupersztrádát földúton közelítjük meg GPRS technológia segítségével (4+2 időrés, de rég írtam ilyet le), még EDGE sincsen. A böngészést az Opera Mini biztosítja jelentős sebességbeli hátráltatás mellett, a Facebook ikon is a browsert nyitja meg a közösségi oldal mobilverziójára irányítva a júzert. Mialatt ezt a mondatot leírtam, még nem töltődött be a Facebook bejelentkezési oldala, szóval ilyen tempóra érdemes felkészülni. Sokszor úgy éreztem, hogy inkább nyomkodnék egy 2.1-es WAP böngészőt… pláne, mert most épp lefagyott az egész, de nem sima McFreeze, hanem tölcséres, mert csak úgy tudtam életet lehetni a gépbe újra, hogy kitéptem az akkumulátort. USB-n külső tárhelyként látszik, de csak a memóriakártya tartalma, ez is több, mint egy seggberúgás, de azért valahogy nem az igazi.

[+]

Az akkumulátor 1150 mAh-s, kiszedhető, ezzel az anakronisztikus tudással pedig jó öt napnyi üzemidőre berendezkedhetünk, gondolom senki sem fogja terhelni a hardvert felesleges böngészgetéssel és értelmetlen fotózással, mert azzal magát is terhelné. Hívás (a hangminőség korrekt, kissé doboz jellege van, de érthető), SMS… asszem igazából ennyit tud, de ezt stabilan, minden más csak felesleges sallang. Az összegzésünk az, hogy a termék a célnak megfelel, az alapfunkciók működnek, a menürendszer egész kulturált, a füles nélkül működő rádió és a zseblámpa tekinthető extrának, minden más pedig nagyon alapszintű. Kár, hogy a 6310-es idáig satnyult, talán a Nokiánál van valami olyan becsípődés, hogy ha nem használnák fel a legendás modellek neveit, akkor a kutya sem lenne ezekre a masinákra kíváncsi, de ez tévedés. Ahogyan még a 20 ezer forintos ár is valamelyest az, mert létezik ám a Nokia kínálatában a 225 4G, ami nevéből adódóan két szinttel feljettebb adatátvitelt kínál, miközben olcsóbb és úgy egyébként kábé ezt a tudást képviseli. Ha innen nézem, akkor még a 20 ropi is túlzás, de ha valaki a 6310-esre hajazó formára gerjed, annak nyilván mindegy, ha viszont arra megyünk rá, hogy minél olcsóbban kapjunk alapfunkciókat, akkor ott a Nokia 220 4G 15 lepedőért, vagy a 4G nélküli Nokia 210, ami majdnem feleannyiért elhozható, mint a legendás üzleti készülékből összeácsolt 6310. Szóval kissé ambivalens érzéseim vannak, mert a célnak a termék megfelel, ha nem is tökéletes, az extra funkciók egy részét akár ki is lehetne gyomlálni, a kamera csapnivaló, a hangszóró is harmatos, a gombsor viszont kellemes, a menü áttekinthető, a benne levő közlekedés fürge, csak pont házon belül van egy sereg konkurens, ami ugyan nem hasonlít semmi korabeli Nokiára, viszont többet tud kevesebb pénzért.

Bog

Specifikáció

Nokia 6310 (2021)

	Külső
	Méretek	135,5 x 56 x 14,1 milliméter
	Tömeg	84,5 gramm
	Színvariációk	fekete, zöld, sárga
	Kijelző képátlója	2,8 hüvelyk
	Képaránya	4:3
	Felbontása	240 x 320
	Típusa, frekvenciája	LCD, 60 Hz
	Értesítő LED	nincs
	Készülékvédelem	nincs megadva
	Biometrikus védelem	nincs
	Hardver
	SoC típusa, csíkszélessége	Unisoc 6531F, 40 nm
	Grafikus chip	-
	RAM, tárhely mérete	16 MB, 8 MB
	Memória bővítése	microSD (max 32 GB)
	Adatátvitel
	Technológiák	2G
	Frekvenciasávok	GSM 2,3,5,8
	SIM-foglalat	2 x miniSIM
	eSIM támogatás	nincs
	Bluetooth	5.0
	WiFi	nincs
	USB	microUSB
	Navigáció	nincs
	NFC	nincs
	Infra	nincs
	Szoftver
	Rendszer, felület	S30
	Multimédia
	Hátlapi kamerarendszer	VGA, fixfókusz
	Előlapi kamerarendszer	nincs
	Videófelvétel	352 x 176 pixel
	Jack kimenet	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Akkumulátor	1150 mAh lítium-ion
	Vezetékes töltés	2,75 W
	Vezetékmentes töltés	nincs
	Egyebek
	elemlámpa, játékok