Bevezető

A Nokia mostanában újra nekidurálta magát. Volt egy korszak a cég életében, amikor joggal támadták mind formatervezési, mind pedig funkcionális szempontból. Az 5110-ben bemutatkozott menürendszer valahogy átvészelte az időt, de a technológia kicsit elrepült felette. Kijelzők terén is le volt maradva a finn márka, és a minőség is kezdett rossz irányba fordulni. Most viszont úgy fest, hogy komolyan odacsaptak a kutatás&fejlesztés részleg nyakára, mert hirtelen, varázsütésre, ígéretesebnél ígéretesebb készülékekkel jelentkeznek.

A Samsung az utóbbi időben divatot csinált a szétcsúsztatható modellekkel. Nem az ő találmányuk ez, de annyi ilyen telefont konstruáltak, hogy már-már a márka egyik védjegyévé vált, a D500-D600 sikere révén pedig nagy tudás is párosult az eleinte csak csinosnak és kompaktnak tartott telefonokhoz. A finnek nem hagyták ki ezt a ziccert, a már tesztelt 6111 után megérkezett az új generációs Nokia modellek második szétcsúsztatható darabja, a 6270.

A világelső gyártó pedig nem bízott semmit a véletlenre. Olyan tudást zsúfoltak az újdonságba, amely bármely cég számára felvállalható lenne, ezt pedig jellegzetesen nokiás köntösbe csomagolták, öröm volt kézbe venni az XXL GSM-től kapott tesztalanyt.

Külső

A telefon megjelenése férfias. Ettől függetlenül a szebbik nem képviselőinek tetszését is elnyerte, de a méret és a forma miatt inkább nagyobb tenyérbe való. A finn tervezők mesterein rajzolt élekkel alkották meg a készüléket, amely egyszerre funkcionális és teljesen egyedi, mással – egyelőre – nem összetéveszthető. Legfeltűnőbb stílusjegye a funkciógombok alatt található hirtelen induló ív, amely rásimul a telefon alsó részének aljára, kicsit a mostani Renault modellek farkiképzésére emlékeztetheti az ilyesmiben jártas olvasót. Ez a megoldás azonban nem csak öncélú formai játszadozás, ahhoz túl merész lenne, hanem praktikus is, hiszen szétcsúsztatás esetén erre támaszkodhat fel az ujj ahelyett, hogy a kijelzőt tapicskolnánk össze.

Miután méretes készülékről van szó, ezért a nyitást rugós mechanika segíti. Hatásfoka kitűnő, rövid, de határozott tolásra magától csusszan a végpontba a fedlap, egy ujjal, mindenféle hosszas kondícionáló edzés nélkül bárki számára könnyen működtethető. A kijelző alatt található funkciógombok jellegzetes, szögletes formája egyértelművé teszi a telefon származási helyét. Ezek a billentyűk jó nagyok, egyértelműek és logikusak.

A telefon oldalán krómozott csík fut, de nem végig, csak U alakban. Alul nem védi semmi a töltő és az adatkábel csatlakozóját, újszerű viszont az oldalsó memóriakártya ajata, sőt, lecserélték a támogatott bővítegység típusát is. Az eddigi MMC és RS-MMC kártyákkal szemben most miniSD a szabvány. A lépés logikus: a gyártók nagy része SD alalpú kártyákra áll át, ám régebbi Nokia tulajdonosok szívhatják a fogukat, hogy mi a rákot fognak csinálni a lassan semmivel nem kompatibilis MMC egységekkel. A behelyezéshez nem egy gumiborítást kell nyaggatni, hanem egy garázskapu jellegű krómozott ajtót szükséges lebillenteni. Ehhez azért kell némi gyakorlás, de a megoldás tagadhatatlan előnye, hogy kicsi az esélye annak, hogy ez leszakadna a telefonról, vagy olyan mértékben deformálódna, hogy csak lifegne a készülék oldalán.

A szétcsúsztatás után előbukkanó billentyűzet gombjai nagyok, logikusak és a 6230-ból örökölt formákat viselik. A nyomáspont tökéletes, végre egy olyan készülék, ahol nincs zsúfoltság és egyik gomb megnyomása esetén sem akad bele az ujjunk a perembe.

Kijelző, menü

Első ránézésre is látható, hogy a kijelző hatalmas. Bekapcsolás után pedig konstatálhatjuk, hogy ehhez mérten a minőség is megfelelő, hiszen 240x320 pixeles felbontást és 262 ezer színárnyalatot nyújt. A kép tűéles, a színek élethűek, a kontraszt hibátlan. Egy szavunk sem lehet, nincs is.

A menürendszer az új, átgondolt Series40 platformon alapszik. Gratulálunk a fejlesztőknek, olyan változásokat eszközöltek, amelyek már nagyon időszerűek voltak, és szerencsére nem csak a kötelező minimumot hozták, hanem egyes megoldásaiban iránymutató is lehet az új szisztéma. Egyetlen félelmünk csupán, hogy most megint nem nyúlnak hozzá öt évig, de ne legyen igazunk.

A legnagyobb előny a magas fokon megvalósuló testreszabhatóság. A háttérkép és a színsémák variálgatása már nem újdonság, a menü felépítése viszont négyféleképpen történhet. Az ikonos verzióból rögtön kettőt is kapunk: feliratos, vagy nem feliratos (ez nem azt jelenti, hogy szinkronizált, hanem hogy nincsenek címkék az ikonok alatt) megoldás közül választhatunk. Furcsa, hogy a hatalmas kijelzőt láthatóan 12 rajzocska megjelenítésére optimalizálták, de a 6270 menüjében csak 10 ikon található, ezért van némi üresen hagyott terület a jobb alsó sakorban. A harmadik verzió a sima listás nézet, a negyedik pedig egy ügyes kombináció. Ebben az esetben az ikonok a felső sorba költöztek, közöttük a navigációs gomb horizontális pöckölgetésével haladhatunk, alattuk pedig vertikálisan kerülnek felsorolásra az adott menüpontban elérhető funkciók.

A 6111-ben már bemutatkozott, de a kis felbontású kijelzőn nem érvényesült igazán az aktív desktop, amely a főképernyőre kitett ikonokat és néhány fontos információt tartalmaz a rádió, a médialejátszó és a naptár állapotáról, melyekbe egy gombnyomással be is tudunk lépni. Létezik ezenkívül hangvezérlés, ráadásul egy paranccsal lekérdezhetjük az akkumulátor állapotát, vagy a térerő helyzetét, amit a telefon bemond.

Telefonkönyv, üzenetek

Kicsit gondban voltunk a telefonkönyv kapcsán, legalábbis ami a kapacitást illeti. Maga a Nokia sem közöl egzakt infót, a telefon pedig (a kis sunyi, direkt így csinálták, hogy minket szivassanak) csak százalékosan jelzi a telítettséget. Némi fejszámolás után 1000 neves kapacitásra következettünk, de ez attól is függ, hogy egy bejegyzéshez hány extra adatot csatolunk. Erre pedig van módunk bőven, több telefonszám, e-mail cím, postai cím, fénykép és megjegyzés is hozzárendelhető egy adott névhez. A listázás keresztnév illetve vezetéknév szerint sorrendiség alapján történhet, a betűméret pedig négy lépcsőben állítható. A hangtárcsázás automatikus, a telefon magától próbálja a kiejtést hozzárendelni a nevekhez, ám mondani sem kell, hogy az „Egyenleginfó” nem igazán jött neki össze.

Az üzenetkezelésnek határozottan jót tett az új menürendszer. Maga a szerkesztés hasonlít egy e-mail megírására, külön szövegmezőbe írhatjuk a címzettet, amely a legutoljára használt neveket is óhajunk szerint feldobálja, újabb mezőbe pedig mehet maga a szöveg. A szöveges és multimédiás üzenet mellett van Azonnali SMS is, amely annyit tesz, hogy egyből a fogadó fél kijelzőjére kerül az üzenet tartalma. Mostanában a Nokia nagyon favorizálja ezt a módit, pedig ez annak idején még a Sony telefonok kiváltsága volt. Az MMS üzenetek maximális mérete 300KB lehet.

Az e-mail kliens is megújult. Sok funkciót rejt magában, a kezelhetősége könnyű, ráadásul csatolmányok kezelésére is képes, igaz, csak olyanokkal hajlandó foglalkozni, amit a készülék egyébként is ismer. A szövegbevitelt minden esetben T9 segíti, amely végre úgy is működik, mint a Motorola iTAP rendszere, azaz csak javaslatokat kínál fel az adott szó befejezésére vonatkoztatva, amelyet nem kötelező elfogadnunk.

Fényképezőgép

A hátlapon található optika szintén alkalmazkodik a trendekhez, hiszen horizontálisan került elhelyezésre. Ahhoz képest igen szerény külsőt kapott, hogy 2 megapixeles kamerával van dolgunk. A fotózást leggyorsabban az oldalsó gyorsgombbal indíthatjuk, ekkor a menü is vízszintesre változik, a kereső pedig gyors, és a teljes képernyőt elfoglalja.

A hangerőgombokkal ötszörös digitális zoom állítható, a kép tetején mindig látszik, hogy még hány fotó fér a memóriába, amely egyébként mindössze 12 megabájtos. Szerencsére a dobozban kapunk egy 128 megabájtos miniSD kártyát is, így egy ideig nem leszünk helyszűkében. A minőség három, a képméret öt lépcsőben állítható.

Néhány tesztfelvétel:

A videófelvétel csalódást okoz, ugyanis csak QCIF, azaz 176x144 pixelben történik. Megemlítendő, hogy a telefon visszajátszani képes az MPEG4 formátumot is, csak rögzíteni nem lehet így. Az elkészült alkotásokat a galériában tekinthetjük meg, ahol babrálhatjuk a kontrasztot és pakolhatunk a képekre keretet, szöveget, kicsi ábrákat, valamint meg is vághatjuk a fotót.

Multimédia

Erős multimédiás képességekkel ruházták fel a finnek a 6270-et. Jól tették. A dobozban mellékelt sztereó fülhallgató közepes minőségű, de mindenképpen szükséges a használata, amennyiben rádiót szeretnénk hallgatni, ugyanis a zsinór szolgál antennaként. A kihangosítás minősége remek, a kétoldalt található hangszórókon szépen szólal meg a zene, cserébe a hangerő nem túl erős, nyilván a torzítás elkerülésének érdekében. A rádió annyival tud többet, mint régen, hogy már Visual Radio funkcióval is ellátták, ami elvben arra jó, hogy az éppen hallgatott műsorhoz képeket is közvetít a neten keresztül. Itthon teljesen kihasználhatatlan.

A médialejátszó a videókra termett, a zenelejátszó pedig... egyértelmű. A kezelőfelület puritán ugyan, de könnyen kezelhető. A minőségre nem lehet panasz, a készülék támogatja a sztereó Bluetooth eszközöket is, fut a háttérben, ilyenkor az aktív desktopon is látható az éppen hallható zeneszám neve. Az equalizer szabadon állítgatható, de túl sok változást nem okoz. A zenéket érdemes a memóriakártyán tárolni, hiszen a belső kapacitás elég szűkös. Létrehozhatunk playlisteket, és random, illetve repeat üzemmód is van.

Szervezőfunkciók, játékok

Már talán unalmas, de a szervezőfunkcióknak is jót tett az új menürendszer. A naptár remekül áttekinthető, akár heti, akár havi nézetet választunk, ráadásul az adott napra vonatkozó bejegyzések látszanak a képernyő alsó részében is. Ötféle eseményt rögzíthetünk, logikusan mindegyikhez a megfelelő adatokat kéri el a készülék. Van lehetőségünk meghatározni, hogy melyik nappal induljon a hét, illetve kérhető az is, hogy a már lejárt emlékeztetők automatikusan törlődjenek.

Az ébresztőóra minden igényt kielégít, ha leszámítjuk, hogy csak egy időpont adható meg. Ez viszont ismétlődhet, és a szundi idejét is mi határozhatjuk meg ízlés szerint. A diktafonnal egy órányi zaj rögzíthető. Hurráhangulatot okozott, hogy tudományos számológép került a készülékbe, a valutaváltó a Nokia Converteren keresztül működik, amellyel mindenféle egyéb mértékegységekkel is számolhatunk. Van stopper és időzítő, és egy igen pofás kis világóra is.

Két játékot pakoltak a telefonba, a nagy kijelzőn mindkettő igen jól néz ki. A Golf Tour és a Snake 2 részletezésétől eltekintünk, a név mindent elárul. Miután a készülékre pakolhatunk JAVA alkalmazásokat is, ezért a lista tetszés szerint bővülhet.

Adatkommunikáció, akkumulátor

Csak a 3G hiányzik. Cserébe kapunk GPRS és EDGE kapcsolatot, amellyel HTML oldalakat is megtekinthetünk. Ráadásul a betűméret itt is állítható. Más eszközökkel infraporton, vagy Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikálhatunk, a számítógéphez pedig USB kábellel köthetjük hozzá a telefont. Ez utóbbit a gyártó mellékeli a dobozban is, akárcsak a szoftvert. Eleáns megoldás, hogy ha a telefon érzékeli, hogy a kábelt a PC-hez kapcsoltuk, akkor megkérdi, hogy milyen módon óhajtjuk használni a készüléket: modemként, háttértárként, vagy a PC-Suite segítségével szinkronizációra.

Az akkumulátor szerintünk kitűnő. Úgy vettük át a telefont, hogy már alig volt benne szufla, csiripelt is, hogy töltsük. Nem tettük meg, másnap reggelre valamilyen úton-módon már több energia volt benne. (Fotoszintetizál?) Ezzel a két pálcikával kihúzta még két napot, csak azután merült le, döbbenet. Az utána következő teljes töltéssel négy napot bírta, de a dolog annyira nem meglepő, ugyanis elég izmos, 960 mAh-es telep került a hátlap alá.

Konklúzió. Esküszöm, ez a telefon jó. Nem, ezért nem fizetett a Nokia. (Egyébként ha gondolják, akkor utalhatnak.) A szépség szubjektív, a szolgáltatáskínálat és a funkcionalitás viszont mérhető. Ebből a szempontból a 6270 kiállta a próbát, rengeteg extrával megspékelt, a hétköznapok során mégis könnyen használható készülékről van szó. Persze ez sem tökéletes, hiányzik egy kicsit nagyobb memória, macerás cserélni a miniSD kártyát, a hangerő lehetne kicsit brutálisabb, de semmi olyan érvet nem tudunk felhozni ellene, ami sorsdöntő lehetne. Maximum az árát.