Külső
Rettentően sajnálom, de az új Nokia 3210-es szerintem egy nagyon gyenge utánzata a réginek. Nem csak mint telefon, hanem még a formát sem sikerült eltalálni, nem is beszélve a színekről és az anyagokról. Volna itten pár kép erről, szerintem relatív evidens, hogy az új verzió csak igen távolról és hunyorítva szemlélve idéz meg bármit is a régi cucc formavilágából. A kijelző alatti ív megvan, hátulról pedig a sziluett is hellyel-közzel stimmel, de itt vége is a hasonlóságoknak.
[+]
A baj ezzel az, hogy a régi cuccot nem véletlenül szerettük olyan sokan. Azzal, hogy az eredeti modellen a jóval kisebb kijelző egy kisebb púpon kapott helyet az alatta levő vezérlőgombok enyhén döntve estek inkább kézre. Akárcsak az egymástól jobban elkülönülő számgombok esetén, minden billentyű nyomáspontja jóval puhább és kellemesebb érzetű volt és ez a mai napig így van, pedig ez egy 20+ éves telefon. A régi cucc sokkal vaskosabb és nehezebb, noha ez is műanyag, de ebben a szürke-ezüst kombóban lényegesen komolyabb benyomást kelt.
[+]
Persze érthető, hogy az új verzión már egy 2,4 inches, QVGA felbontású, színes kijelzőt találunk, ami végre nem egy hulladék TFT, hanem normális betekintési szögeket és kontrasztot kínál. Nem sírom vissza a régi gép 84x84 pixeles megjelenítőjét. A gombok elrendezését viszont igen, persze nem is volt annyi menüpont, mint az újban. Oldalt mindkét mobil sima, a régi 3210-es tetején levő bekapcsológomb helyett most egy 3,5 mm-es jack aljzat kerül a készülék felső élére. Alul is az új időkre reflektál a Type-C csatlakozó, a hátlapon pedig most ott figyel egy kamera és egy vaku is. Noha a friss 3210-es hátlapja is leszedhető, de korántsem azzal az egyszerű mozdulattal, mint a klasszikus eszköznél, most ugyanis körömmel kell benyúlni az oldalsó részbe ehhez a művelethez.
[+]
Ha viszont leszedjük a hátlapot, akkor cserélhető akkut fogunk találni (akárcsak anno), de az eredeti motyónál egy kis extra fülecskével a telep kiszedése tényleg könnyed mozdulat volt, most ez kicsit nehézkesebb. Igaz, régen ki kellett emelni az akkut, hogy betegyük a SIM-et, most viszont két nanoSIM, plusz a jobb oldali mögé microSD is betolható úgy, hogy nem szükséges eltávolítani az áramforrást. Vagyis nyilván 25 év alatt változott ez-az, egy csomó ponton értelemszerűen többet kínál az új 3210-es, ám már az újdonság színválasztéka (fekete, sárga, kék) is jelzi, hogy teljesen más a célközönsége a mostani kiadásnak. Ez nem egy prémiumnak tekintett, népszerű és ismert márka középkategóriás telefonja, hanem egy geg, egy poén igyekszik lenni, ami reflektál a múltra, de maga a termék inkább egy olcsó(nak mondott), egyszerű, nyomógombos telefon, ami azon kívül nem sok közös vonást tud felmutatni a régivel, hogy amúgy ugyanaz a neve. Hátha így többen megveszik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
