Bevezető

Túl öreg vagyok én már ahhoz, hogy egy 25 év távlatából feltámasztott klasszikus telefont csak önmagában ítéljek meg, pedig az új 3210 által megcélzott fogyasztói csoport a Gen Z, aminek nyilván nem vagyok a része. Velük ellentétben nekem volt 3210-esem egy évig akkor, amikor még az volt a menő. (Jó, a 6210, meg a 8210 volt a menő, nem is beszélve a 8810-ről, de a 3210 volt a megfizethető(bb) jóság.) Vagyis a HMD valószínűleg nem repes az örömtől, ha olyanok kapják kézbe az új kiadást, akiknek nem csak tapasztalati, hanem érzelmi jellegű emlékeik is vannak az eredeti gépről, mert amíg a 3210 negyed évszázaddal ezelőtt egy olyan néptelefonnak számított, mint most például egy Galaxy A52s, addig ez a mostani kiadás inkább az eldobható másodtelefon kategóriájában indul. Amely kategória 25 évvel ezelőtt még nem is létezett.

[+]

Nem létezett a HMD által zászlóra tűzött “digitális detox” szlogen sem. Ezzel ugyanis arra próbálja felhívni a figyelmet a gyártó, hogy túlságosan függünk a telefonunktól, túl sokat nyomkodjuk, túl sokat nyomkodjuk céltalanul, kvázi unalomból és túlságosan rá vagyunk feszülve arra, hogy az összes bejövő értesítésre reagáljunk — márpedig ebből akad bőven, nem csak a tényleg fontos hívások és üzenetek, hanem mindenféle közösségi médiás platform és alkalmazás állandóan traktálja a júzert. És hát régen ez nem volt így.

[+]

Mielőtt szanaszét oltjuk a friss Nokia 3210-et, mégiscsak meghinteném ezt az anyagot egy személyes élményemmel, mert a Mobilmementók csapatától kértünk erre az időre egy eredeti 3210-et is, ami még abban az érában fogant, amikor a telefonok zöme SIM nélkül semmire nem volt alkalmas. Tehát beletettem a kártyám, a Galaxy Fold pedig a táskámba került. És elmentem kutyát sétáltatni. Az első öt percben még volt némi hiányérzetem, hogy nem tudom, hogy XY mit hazudott a mostani kampányban épp, a középiskola óta nem látott évfolyamtársam pedig éppen milyen képet oszt meg a babájáról, arról sem értesültem, hogy irtó olcsó a himihumi kínai webshopban a lézergravírozó, és nem tudtam szennyezni az agyam valami kretén influenszer tiktokos baromságával sem. És aztán ez elmúlt. Csak sétáltam. A kutyával. Voltak fák, házak, emberek körülöttem. Egész elgondolkodtam. Figyeltem, hogy a kutya miket szaglászik meg, mi kelti fel a figyelmét, mire hogyan reagál. Pontosan tudtam, hogy a 3210-est akkor fogom elővenni csupán, ha a jól ismert Nokia csengőhangot meghallom (nyilván ezt állítottam be rajta), különben minek babráljam. Bevallom, ez jó élmény volt. És elvileg a HMD ugyanezt szeretné elérni az új 3210-zel is. Csak akkor azon minek van Facebook…

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!