Bevezető

Kétségtelenül a 2017-es év egyik mobilos durranása volt, hogy a Nokia visszatért a piacra. Persze nem az a Nokia és nem úgy, de már leírtuk számtalanszor, hogy a Foxconn által megtámogatott HMD Global nevű projektcég megszerezte a jogot a névhasználatra, plusz a vezetésben egy csomó korábbi nokiás arc lapátol, szóval azért nem a semmiből ütik össze a telefonokat, hanem koncepciót is tettek mögé. Az átlagfelhasználónak meg aztán vajmi kevéssé számít, hogy a Nokia márkájú telefonját végül ki tervezi, ki rakja össze és ki forgalmazza, ha a végeredmény egy korrekt és megbízható termék.

[+]

Márpedig az eddigi modellek (Nokia 3, 5, 6 és 8) rendesen össze voltak rakva és ha nem is vertek alá árban az összes konkurensnek, de a bevezetést követő hónapokban mindegyik termék ára esett annyit, hogy már érdemes elgondolkodni a vásárláson. Pláne, hogy úgy csusszantak be a szolgáltatói árlistákra is az új generációs Nokiák, mintha nem telt volna el majdnem egy évtized az utolsó Symbian rendszerű motyók óta, nem hiába: ezt a nevet bármikor el lehet adni.

[+]

A kínálatot legutóbb viszont lefelé bővítette a HMD, mert persze a szakma, a rajongók és a telefonok iránt kicsit is érdeklődők ugyan inkább csúcsgépeket üdvözölnének örömmel (amire jelen hírek szerint az MWC-ig várni kell), de a legolcsóbb kategóriában jóval több telefont lehet(ne) eladni egy jó ajánlattal. De a név nem minden, pont ebben az árszegmensben minden fillér számít és minden apró komponens lényeges, mert kompromisszumot mindenképpen kell kötni, csak nem mindegy, hogy az a kijelzőt, a kamerát, a sebességet, az üzemidőt, a tárhelyet, vagy az anyaghasználatot érinti. A Nokia 2-nél szinte mindet.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!