Hirdetés
Multimédia
8 megapixel jutott hátra, autofókusszal és ledes villanóval. Nincs túl sok beállításunk, de igazából felesleges is lenne nekiállni babrálni mindenféle ISO értékekkel és záridővel. Kérhetünk rácsvonalakat, HDR-t, időzítőt és vakut, valamit állíthatjuk a felbontást, ennyit tud. És még van az a trükk, hogy ha bárhol a menüben kétszer megnyomjuk a bekapcsológombot, akkor indítja a kamerát, amire várni kell pár másodpercet, de tényleg működik.
Fent a képek, hát. Jajj. Tökéletes fényviszonyok esetén is látszanak a problémák, a vonalélesség esetleges, a világosabb részek beégnek, sok helyen van kromatikus aberráció, az algoritmus pedig szétmossa a részleteket, azok gyakorlatilag eltűnnek a fotókról. Az előlapi kamerával sem jobb a helyzet, igazság szerint még rosszabb, ha ez egyáltalán elképzelhető. Illetve ne is kelljen elképzelni, itt egy példa. Videót 720p-ben tud felvenni, abban sincs sok köszönet.
Zeneileg sem egy nagy eresztés a Nokia 2, tök átlagosan szól, nem bántó, de nem fog tőle senki sem izgalomba jönni, fejhallgatóval ugyanez az élmény ér majd minket, ha nem a gyári tartozékkal próbálkozunk, mert az szót (és zenét) sem érdemel. Arra mondjuk viszont pont tökre elég, hogy az FM-rádió antennájaként funkcionáljon, ez ugyanis nem maradt ki a kis Nokiából. Saját zenelejátszó viszont nincs, a Play Zene áll rendelkezésünkre a szokásos felhozatallal és equalizerrel.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!