Alapfunkciók, extrák, multimédia
A hardveres adottságokról nagyjából elég annyit mondani, hogy 16 megabájt RAM található benne, és a belső tároló sem lehet sokkal combosabb, hiszen összesen négy darab képet képes rögzíteni a kütyü memóriakártya nélkül, zenemásolgatással teljesen felesleges is lenne próbálkozni. Elméletileg 32 gigabájt a maximum kapacitás, amit microSD kártya formájában meg tud emészteni a telefon, és ez igaz is, de viszonylag értelmetlen, hiszen a zenelejátszó működése már akkor döbbenetesen lassú, amikor csak ötven darab mp3-at kell listáznia, a Nokia 230 semmiképp nem lesz multimédiafon. A névjegyzék 1000 kapcsolatot képes menteni, ezt sajnos nem bővíti a memóriakártya sem.
A Nokia Series 30+ platformja úgy hangzik, mint ha a gyártó saját fejlesztése lenne, de erre nem kell gondolni, a MediaTek keze van a dologban, tőlük származik a rendszer, az átlagfelhasználók viszont ebből alig fognak észlelni valamit: a legtöbb beállítás ott és úgy van, mint a korábbi Series 40 és Series 60-as készülékek esetén, az ikonok megjelenése nokiás, illetve a magyar fordítás is jól sikerült. A kezdőképernyőn látjuk az akkumulátor töltöttségi állapotát, a behelyezett SIM-kártyákhoz tartozó térerőt, operátort, illetve az időt és a dátumot is. A középső gombbal ugorhatunk a menübe, a bal oldali funkciógomb segítségével hívhatjuk elő a kedvenceket, aminek listáját egyénileg, pipálgatással adhatjuk meg, a jobb oldali gomb helye viszont fix, ezzel szelfit készíthetünk, ha már előlapi kamera is van.
A megjelenített betűk mérete állítható, ami sokat segít a gyengébben látó embereknek, azonban a menü gyárilag elég túlzsúfoltnak tűnik. 4 x 3 ikon eleve nem kevés erre a kijelzőre, az pedig kicsit érthetetlen, hogy miért rövidíti a mobil Saját alk.-nak azt a menüpontot, ahova simán kiférne az, hogy saját alkalmazások. A rácsnézet tehát jól néz ki, de több szempontból szerencsétlen, használati érték szempontjából a listás megoldás tűnik a legjobbnak, ahol egyértelmű, melyik menüpont mit takar, és melyiken állunk éppen, ráadásul a megjelenített ikonok és karakterek is jóval nagyobbak. Ezek mellett furcsa még, hogy miért kellett mindent fölöslegesen a főmenübe pakolni: a Bing, a rádió, az időjárás, a videók, a smart dual SIM, a számlálók és a játékok simán elfértek volna az extrák között, ahol csak az időzítő, a stopper, a zseblámpa és az átváltó kapott helyet. A beállításokban csak a legfontosabb dolgok vannak jelen, azok viszont maradéktalanul és átláthatóan.
Akad néhány játék a mobilon, de sajnálatos módon a jó öreg kígyó nem része a repertoárnak, egy-két nevesebb Java játék demo változata került ide, a teljes verziókért kőkeményen fizetni kell. Van zenelejátszó, FM-rádió és videolejátszó is, mindegyik elég puritán felszereltséggel bír, hangszínszabályzó nincs, egyedül a tárolt mp3-akat listázhatjuk, de előadók vagy műfajok szerinti szűrésről sem adhatunk számot. Vannak ismétlési módok, lejátszhatjuk összekeverve a számokat, a navigációs billentyűkkel pedig állíthatjuk a hangerőt és léptethetünk számot.
Előre és hátra is került egy-egy szimpla ledes villanó, utóbbinak főként zseblámpaként vehetjük hasznát, a Microsoft is ezzel reklámozza a mobilt. A képminőség ugyanis semmiképpen nem túl erős, fixfókuszos, 2 megapixeles kamerákkal találkozhatunk, amik 4:3-as képarány mellett tudják az 1600x1200 pixeles felbontást. A szoftver sincs túlbonyolítva, van digitális zoom, éjszakai mód, sorozatfelvétel, önkioldó, ezen kívül állíthatjuk a fényerőt (az expozíció-korrekció megfelelőjeként), a kép effektusát (szürkeárnyalatos, zöldes, kékes, inverz, szépia) és felbontását. A kijelző jobb felső sarkában látjuk, hogy hány képet rögzíthetünk még a tárolóra, de mivel a fotók többsége az egy megabájtot sem éri el, így viszonylag bőségesek a lehetőségeink.
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
Borítékolni lehetett, hogy a képminőség nem lesz a csúcson, viszont korántsem használhatatlanok a felvételek, arra tökéletesen alkalmas a kamera, hogy lefotózzuk egy bolt nyitvatartását vagy csináljunk magunknak egy egyedi háttérképet. A fixfókusz miatt értelemszerűen életlenek lesznek a közeli fotók, zaj és elmosódás van bőven a képeken, beltérben vagy sötét körülmények között még rosszabb a helyzet, a felbontás pedig nagyon alacsony. A videók 240 x 320 pixelen, 15 képkocka per másodperces képfrissítéssel készülnek el, megnézve talán még rosszabb az eredmény, mint leírva.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
