Külső
A 108 x 46 x 14 milliméteres, 103 grammot nyomó masina első ránézésre nagyon tetszetős. Felfedezhető benne némi Sony Ericssonos és Samsungos beütés is, billentyűzete kifejezetten hasonlít a Samsung U800-éhoz, magyarán egy vállalható külsejű készülékről van szó. Az anyaghasználat elég jónak mondható, a leginkább pozitív, hogy a hátlap levehető része és az előlap oldalsó peremei fémből készültek — mivel az ember ezekhez ér hozzá, ha megfogja a telefont, kifejezetten jó érzés kézbe venni. A többi rész gagyi műanyagból készült, ez leginkább a hátlap tetején zavaró, a nyomkorászást a MyPhone annak rendje s módja szerint nyekergéssel viszonozza — ezen csak az segítene, ha a fém mellett minőségi műanyagok lennének. Az összeszerelés minősége is hagy némi kívánnivalót maga után, az illesztések ugyan pontosak, de a gombsor el van csúszva egy kissé, ami leginkább a d-padtól balra lévő gombok csíkjain figyelhető meg. Az összhatás közepes, a kellemes tapintású fém jól ellensúlyozza a botrányos műanyagokat és a nyekergést, de így is sajnálatos, hogy nem csinálták meg picit jobbra.
Az előlap tetején egy fémes-lyukacsos betétlapban helyezték el a szintén fémből készült telefonhangszórót. Ezek alatt található a 2,2 hüvelykes érintőkijelző, melynek szegélye fekete színű, szácsiszolt felületű fémből van, ez is látványos megoldás. A kijelző elég gyenge minőségű, a felbontásával (176 x 220 pixel) még ki lehetne békülni, az már inkább zavaró, hogy színei fakók, betekintési szöge és fényereje pedig kicsi, így napfényben elég nehezen olvasható. A kijelző alján öt ikon látható, ezeket körömmel megnyomva egy szempillantás alatt a gyárilag hozzájuk rendelt alkalmazások egyikében találhatjuk magunkat. Megmondom őszintén, egész hasznos funkcióról van szó, de a kis ikonok a kínai készülékek sajátjai, így az én szememben rontják kicsit az összképet. Alul találjuk a fekete színű plasztik billentyűzetet, mely gépelés közben erőteljesen kopog ugyan, viszont gyors és kényelmes szövegbevitelt tesz lehetővé.
A hátlap elég puritán. A felső rész a már említett, borzalmas minőségű plasztikból készült, ez rejti a VGA kamerát, az önarc-képek készítésekor hasznos tükröt, valamint a kihangosító hangszóróját. A levehető rész fémből van, egyszerű csúszkás megoldással rögzül, ami nálam stabil volt, remélhetőleg két év használat után is az lesz. A SIM és a microSD kártyák berakásához ki kell vennünk az akkumulátort, ami idegesítő, de még ennél is rosszabb, hogy a microSD berakásához és kivételéhez még az egyes SIM kártyát is ki kell kapnunk, mivel a SIM foglalata pont a memóriakártyáé fölött van, de utóbbi kicsit beljebb ül, ezért nem lehet betolni a bővítőkártyát, ha van bent SIM. A kivétel még macerásabb, nálam beszorult a kártya, így egy csipesz segítségére volt szükségem. Az akkumulátor sem túl felhasználóbarát, gond nélkül be lehet rakni fejjel lefelé is, ilyenkor az átlagos júzer valószínűleg csak vakarni fogja a fejét, hogy miért nem kapcsol be a készülék. Röviden: mérnöki bakik sorát csodálhatjuk meg a MyPhone 6670 hátlapjának levétele után.
A masina tetején egy ledet láthatunk, ez az elemlámpa, a középső gomb nyomvatartásával kapcsolhatjuk be, hasznos. Jobb oldalra került az adatcsatlakozó, melybe a töltőt, az adatkábelt és a fülest is dugjuk. Gumiborítás védi, amit elég nehéz kiszedni. Alul a mikrofon árválkodik, a bal-alsó sarokból pedig a miniatűr érintőceruzát húzhatjuk elő, amit valószínűleg sosem fogunk használni, így érdemes is visszatolni a helyére. Hangerőszabályzó gombok? Na, azok nagyon hiányoznak...
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
