Menü
Rég láttam ilyen kelletlenül bootoló készüléket. A piros gombbal kelthető életre, Hellomoto felirat persze egyből van, aztán majdnem egy percig mélázik, mire egyáltalán a felhasználó egyre idegesebb gombnyomkodásait hajlandó lekövetni. Pedig a burkolat alatt ott dolgozik egy Texas Instruments processzor, amely 300 MHz-en ketyeg. Ehhez 64MB RAM és 128MB ROM tartozik, ez utóbbiból a felhasználó 70 megát tölthet meg mindenféle okossággal. Ha nem lenne elég, akkor a Z10 magába tud fogadni akár 32 gigabájtos SDHC kártyát is, ami azért egy ideig biztosítja a megfelelő mennyiségű tárhelyet.
Ez az a pont, ahol felbukkan az a jelenség, amikor a specifikációk alapján korrekt eszközt várnánk, ehhez képest nehéz megmagyarázni a menürendszer általános, hmm… kelletlenségét. A készülékben Symbian operációs rendszer található, de nem a Nokiákban megszokott felülettel, hanem UIQ 3.2-es platformon, amelynek lényege, hogy a Sony Ericsonnal közösen került kifejlesztésre, de nem használ érintőképernyőt. Ebben a legnagyobb poén az, hogy a Sony Ericsson még egyetlen modelljében sem használta fel ezt a verziót, de lehet, hogy nem is baj, mert ők még csak 208 MHz-es procit dobálnak be a telefonok burkolata mögé, amellyel ez a felépítés egy átlagos magyar focista sétálótempóját sem tudná hozni. A UIQ 3.2 csupán annyival tud többet, mint a Z8-ban levő UIQ 3.1, hogy támogatja a szolgáltatói push email technológiákat, illetve integrálásra került egy Instant Messaging kliens.
A QVGA felbontású kijelzőre maximum annyi panaszunk lehet, hogy kicsit apró, legalábbis ránézésre elfért volna ide nagyobb is. A főmenü most „csak” 16 ikonból tevődik össze, azaz muszáj lesz lefelé scrollozni. A rendszer felépítése nagyon hasonlít a Sony Ericsson P1i megoldásaira, ami nem is csoda. Témákkal állítható a színvilág, s állítólag a legtöbb UIQ 3.0-ra fejlesztett alkalmazás hajlandó is futni a Z10-en – feltéve, ha nem igénylik az érintőkijelző használatát.
A Z8-nál többször sírt a szám, hogy a telefon újraindul, fagyogat, kikapcsol. A Z10-nél ez sokkal kevesebbszer fordult elő, de volt rá példa. Képes volt folyamatban levő hívás közben annyira megdögleni, hogy csak az akkumulátor eltávolításával és visszarámolásával lehetett újra életet lehelni bele. És én olyankor már feladom. Fogom a kártyámat, s inkább átteszem, egy egyszerűbb telefonba (ebben az esetben egy Samsung M310-be), aztán onnan visszahívom az illetőt.
Pedig a Z10 menüje nem rossz. Hasznos, hogy a készenléti képernyőről egyből léphetünk be a névjegyzékbe és az üzenetírásba, piszkálhatjuk a zenelejátszót, a naptárat és a környezeti profilokat. A beérkezett üzenetek eseténél azonban már irdatlan mód lehetett érezni a lassulást, ugyanis ez a következőképp történik: a kijelző kivilágosodik, kisvártatva jön a hangeffekt. Az ember nyúl a készülékért, de még nem látszik semmi, aztán pár másodperc múlva befigyel az SMS. Erre nyomok egy igen gombot, mire elmereng, majd fokozatosan kirajzolva a képet olvashatóvá válik a szöveg. Nem egy villám, az biztos.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
