Bevezető
Mindenki tudja, hogy a Motorolának most erősen kell kapaszkodnia, hiszen korábbi, bebetonozott második helye az elmúlt évben szertefoszlott. Jött a Samsung, az LG, s jól lenyomták a mélybe. Persze erről nem csupán a fent említett két gyártó erősödése tehet: kellett hozzá a nagy múltú amerikai vállalat gyengélkedése is.
Céges szinten már megtették a szükséges lépéseket, a Motorola mobil részlegét leválasztják az anyacégről, hogy kisebb és hatékonyabb szervezetként működhessen tovább. Ez viszont csak akkor nyerő lépés, ha a termékportfóliót is felturbózzák annyira, hogy amikor az ember telefont akar venni, akkor egyáltalán számításba vehesse a Motorolát. Több újdonság is érkezik majd a tengerentúlról (elég csak az 5 megapixeles ZN5-re gondolni), de ezekkel egyelőre adósok. A V8 és a V9 nem tudott olyan sikeres lenni, mint a V3, a Q sorozat sem verte szét a WM telefonok mezőnyét, úgyhogy erősen fel kell kötni a gatyát.
Amíg meg nem jönnek az újdonságok, addig a Z8 utódjaként értkező Z10 lehet az egyik modell, amellyel a Motorola át tudja vészelni a nehéz időket. A készülék specifikációi egy közepesen izmos okostelefon képét vetítik előre, megspékelve a félig banános jellegű formával, a cég első autofókuszos kamerájával (pezsgőt!) és a fémes színű készülékházzal. Elég lesz-e ez a sikerhez?
Hirdetés
Külső
Szögezzük le: a látszat ellenére a Z10 is csak annyira fém, mint a Z8 volt. Azaz csupán a hátlapon található betét készül ebből az anyagból, a többi ezüstös cucc csak festett műanyag. Talán még a slide alatt lehet némi fém, mert az összecsukás során hallatszó csattanás erre enged következtetni. A Z8 óta a készülék tömege alig nőtt, csupán pár grammal nehezebb, de így is súlyos egyéniség a maga 115 grammjával. A méretek sem változtak szignifikánsan, úgyhogy a különbségeket máshol kell keresnünk.
A szétcsúsztatás ugyanolyan banán formát eredményez, mint amire már rácsodálkoztunk az elődmodellnél is. Ez most sem hagyja hidegen az átlagembereket, elkérik, nézegetik, hogy hol törik meg a készülékház, próbálgatják. A gombokat is nyomkodják, így nem csak én konstatáltam, hogy a megtörő forma gépeléskor kicsit zavaró ugyan, de nem ez volt a legfőbb gondom. Hanem a billentyűk keménysége, a nyomáspont ugyanis nagyon fent van, kicsit erősebben kell hozzáállni a Z10-hez, mint egy átlagos készülékhez.
A megtörő kialakítás sajnos magával hozza, hogy a fedlap nem éppen stabil. Nyugalmi helyzetben is van egy izmos holtjátéka, a készülék tetejére tehénkedve jó fél centit megemelkedik a slide alsó fele, ami nem éppen szép látvány, de a designnak ára van. Jó viszont a rugós mechanika, amely a két végpont felé zavarja a fedlapot.
A kijelző alatt a navigációs gomb körül hat billentyű számolható össze, ezek funkciója szerintem egyértelmű. Híváskezelés, funkciógombok, törlés és menü. Alattuk egy igen izmos bumszli látható, amely rácsozott felületet kapott, de hangszóró nincs mögötte. A Motorola általában ez alá szokta bepakolni az antennát, amit most sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudok, mert nem estem neki a Z10-nek egy pajszerral. A kijelzőnek viszont nekieshettem volna, mert elvileg karcálló, s ebben lehet is valami, mert két hete nyúzom már, néha került szorult helyzetbe is (fenyegető slusszkulcsok meredtek feléje, kard nyúlt barlangjában), de tényleg nincs rajta karc.
Bal felől gravírozott Motorola felirat, hangerőt szabályozó gombpáros és a multimédia menü gyorsbillentyűje kapott helyet. Kissé lentebb a microSD kártya ajtaja látható. Jobb oldalt csak a kamera elsütőgombja és egy hagyományos, jól bevált miniUSB csatlakozó fogadja a szemlélődőt. Alul-felül a telefon sima.
A hátlap az egyik legérdekesebb terület. A törésvonal köré építették a kamerát, amely villanót is kapott. A megtörő hátlap kisebbik hányadáról a burkolat egy az egyben leszedhető: itt lakik az akkumulátor. A másik oldalról viszont csak a panel közepe pattintható le, emitt pedig a SIM kártya pihen. Kikapcsolás nélkül is megoldható a kártyacsere, de ha berámoltuk az új lapkát, akkor a menüben jelzi a készülék, hogy azért nem ártana egy újraindítás, mert anélkül nem hajlandó feljelentkezni a hálózatra.
Menü
Rég láttam ilyen kelletlenül bootoló készüléket. A piros gombbal kelthető életre, Hellomoto felirat persze egyből van, aztán majdnem egy percig mélázik, mire egyáltalán a felhasználó egyre idegesebb gombnyomkodásait hajlandó lekövetni. Pedig a burkolat alatt ott dolgozik egy Texas Instruments processzor, amely 300 MHz-en ketyeg. Ehhez 64MB RAM és 128MB ROM tartozik, ez utóbbiból a felhasználó 70 megát tölthet meg mindenféle okossággal. Ha nem lenne elég, akkor a Z10 magába tud fogadni akár 32 gigabájtos SDHC kártyát is, ami azért egy ideig biztosítja a megfelelő mennyiségű tárhelyet.
Ez az a pont, ahol felbukkan az a jelenség, amikor a specifikációk alapján korrekt eszközt várnánk, ehhez képest nehéz megmagyarázni a menürendszer általános, hmm… kelletlenségét. A készülékben Symbian operációs rendszer található, de nem a Nokiákban megszokott felülettel, hanem UIQ 3.2-es platformon, amelynek lényege, hogy a Sony Ericsonnal közösen került kifejlesztésre, de nem használ érintőképernyőt. Ebben a legnagyobb poén az, hogy a Sony Ericsson még egyetlen modelljében sem használta fel ezt a verziót, de lehet, hogy nem is baj, mert ők még csak 208 MHz-es procit dobálnak be a telefonok burkolata mögé, amellyel ez a felépítés egy átlagos magyar focista sétálótempóját sem tudná hozni. A UIQ 3.2 csupán annyival tud többet, mint a Z8-ban levő UIQ 3.1, hogy támogatja a szolgáltatói push email technológiákat, illetve integrálásra került egy Instant Messaging kliens.
A QVGA felbontású kijelzőre maximum annyi panaszunk lehet, hogy kicsit apró, legalábbis ránézésre elfért volna ide nagyobb is. A főmenü most „csak” 16 ikonból tevődik össze, azaz muszáj lesz lefelé scrollozni. A rendszer felépítése nagyon hasonlít a Sony Ericsson P1i megoldásaira, ami nem is csoda. Témákkal állítható a színvilág, s állítólag a legtöbb UIQ 3.0-ra fejlesztett alkalmazás hajlandó is futni a Z10-en – feltéve, ha nem igénylik az érintőkijelző használatát.
A Z8-nál többször sírt a szám, hogy a telefon újraindul, fagyogat, kikapcsol. A Z10-nél ez sokkal kevesebbszer fordult elő, de volt rá példa. Képes volt folyamatban levő hívás közben annyira megdögleni, hogy csak az akkumulátor eltávolításával és visszarámolásával lehetett újra életet lehelni bele. És én olyankor már feladom. Fogom a kártyámat, s inkább átteszem, egy egyszerűbb telefonba (ebben az esetben egy Samsung M310-be), aztán onnan visszahívom az illetőt.
Pedig a Z10 menüje nem rossz. Hasznos, hogy a készenléti képernyőről egyből léphetünk be a névjegyzékbe és az üzenetírásba, piszkálhatjuk a zenelejátszót, a naptárat és a környezeti profilokat. A beérkezett üzenetek eseténél azonban már irdatlan mód lehetett érezni a lassulást, ugyanis ez a következőképp történik: a kijelző kivilágosodik, kisvártatva jön a hangeffekt. Az ember nyúl a készülékért, de még nem látszik semmi, aztán pár másodperc múlva befigyel az SMS. Erre nyomok egy igen gombot, mire elmereng, majd fokozatosan kirajzolva a képet olvashatóvá válik a szöveg. Nem egy villám, az biztos.
Alapfunkciók
Copy-paste módszerrel idetehetném a Z8-nál írottakat, de a rend kedvéért szaladjunk végig azért a funkciókon. A névjegyzék kifogástalan. Egy bejegyzéshez több adat rendelhető (név, cím, telefonszámok, email, kép, csengőhang, vállalat, beosztás, születésnap, üzenethang, megjegyzés), ezek fülekre osztott rendszerben nézhetőek át. A névjegyzék kapacitása gyakorlatilag korlátlan, köszönhetően a dinamikus memóriának. Sajnos a hívó képe viszonylag kis méretben jelenik csak meg a jobb alsó sarokban. Örömteli, hogy van blokkolási és engedélyezési lista is, ez gyakorlatilag egyfajta hívásszűrési mód.
Az üzenetkezelés egy az egyben ismerős a Sony Ericsson okostelefonjaiból. Szoftveresen remek, hardveres oldalról sajnos a kemény gombok elrontják az élményt. Az iTAP rendszerű prediktív szövegbevitelre nem lehet panasz, magasan veri a T9-et. A beépített email kliens csatolmánykezelésre is képes (a szoftveres korlát 64MB, de ki küld ekkora mailt?), kezeli a hitelesített SMTP szervereket is.
A naptár remek. Jól átlátható a havi és a heti nézet is, a négyféle típusú bejegyzés piktogramok segítségével könnyen elkülöníthető. Az ismétlődés megoldott. Az ébresztőóra három időpontot tud kezelni, szerencsére riaszt a telefon kikapcsolt állapotába is (ez nem minden UIQ készülékre igaz).
A játékok között gyárilag csak az Asphalt 2 pihen (autóverseny, igen), a további alkalmazásoknál megtaláljuk a Yahoo Go!-t, illetve az Instant Messaginget, amit sehogy sem bírtam életre lehelni. Itt van a Vtap Video nevű szoftverecske is, amely netkapcsolat megléte esetén mobiltartalmakat tud megjeleníteni egy Youtube-szerű adatbázisból.
Multimédia
3,2 megapixel, autofókusz, vaku… egyik sem volt eddig jellemző a Motorolára. Most viszont megkaptuk, s nem is okoz csalódást. Sem maga a kamera, sem pedig a szoftver, amelyben igen sok beállítási lehetőség van. Bár némelyik kifejezés eléggé egyszerűsített (képméret: kicsi, közepes, nagy), de tud a vaku vörösszem üzemmódot, kikapcsolható az autofókusz, van sorozatfelvétel, önkioldó, mótívumprogramok. Fotózni összecsukott állapotban érdemes, ilyenkor üzemel a hátsó kamera, ha nyitva van a készülék, akkor az előlapi optika képét látjuk a keresőn, amelyen sanszonan saját fejünkben gyönyörködhetünk.
Az elkészült képek meglepően jók. Zaj alig-alig van, cserébe kicsit erős a szoftveres zajszűrés, amely néhol kissé elmossa a részleteket, de ahhoz képest, hogy maximum 500KB méretű alkotások születnek, a fotók minőségére igazából nem lehet panasz. Különösen szépen domborít a gép makró felvételek esetében. A videók QVGA felbontásban, 30 fps sebességgel rögzíthetőek, tesztfotók pedig itt alul találhatóak.
 |  |  |  |  |  |
A zenei oldal nem mutat fel újdonságokat. A számok előadók és albumok szerint csoportosíthatóak, ezzel nincs is gond. De már a Z8-nál is fogtam a fejem, hogy a szoftver kizárólag akkor veszi észre a zenéket, ha a telefon, vagy a memóriakártya meghatározott mappájába másoljuk be azokat.
Kihangosított állapotban közepes teljesítményt nyújt a Z10, fülessel biztos jobb, de erre nem volt lehetőségem, mert a Z10 csak úgy natúran érkezett a szerkesztőségbe. Maga a szoftver elég egyszerű, mutatja az albumborító képét is, fut a háttérben, mást nagyon nem lehet említeni. Sztereó Bluetooth támogatás természetesen van, hangszínszabályozó viszont nincs.
Adatátvitel, akkumulátor
Akár HSDPA hálózatokon is üzemel a Z10. A beépített böngésző működtetéséhez szükséges beállításokat automatikusan letölti a telefon, így elvileg nem lehet akadálya a használatnak. Sajnos a tesztkészülék erről másképp vélekedett, de azt tudni lehet, hogy ugyanaz a browser került bele, mint ami a Z8-ban sem muzsikált már rosszul. Létezik fektetett üzemmód, a navigálás viszonylag könnyű. A UIQ 3.3-ban (amely már megjelent) már az új Opera fogja szolgáltatni az internetes tartalmak megjelenítését.
Kicsit felhúztam magam viszont a PC Sync nevű szoftveren, ugyanis két dolgot szerettem volna ezzel megoldani: a képek áthúzását, és egy screenshot program telepítését. A hazai Motorola weboldalon nyoma sincs a letölthető szoftvernek, úgyhogy az amerikai site segítségét vettem igénybe. A több mint 80 megás programot sikerült is lehúzni pikk-pakk, a telepítésnek háromszor futottam neki, mire végre úgy tűnt, hogy sikerül, de aztán nem indult, valami dll-re panaszkodott, pedig a legfrissebb Windows XP ül a gépen. Ráadásul az is kiderült, hogy UIQ kompatibilitás ide vagy oda, az eddig az összes Sony Ericsson terméken hibátlanul üzemelő screenshot progit a Z10 visszadobta biztonsági hibával. A neten kicsit körbenézve viszont találhatunk Fring szoftvert direkt erre a platformra fejlesztve, éppen ezért nagy kár, hogy a Z10-ből kimaradt a WLAN.
A hátlap egyik fele alatt ülő akkumulátor elég harmatos produkcióra képes. Két nap sem kell neki, hogy közepesen erős használat mellett beadja a kulcsot, viszont képes USB kábelen keresztül is felvenni a PC-ből áramot – ha a PC Sync szoftver telepítése sikeresen megtörténik.
Összegzés. A Z10 jobb, mint a Z8. De nem eléggé. A kamera érezhetően javult, a szoftver is kevésbé döcög már, de még mindig túl sokat kellett újraindítgatnom a készüléket. A banán forma igen látványos, de kompromisszumokkal jár, a UIQ rendszer pedig tagadhatatlanul kuriózum így, érintőképernyő nélkül, de megint nem vett le a lábamról. A vas sebessége is az elvárt alatt volt, úgyhogy még mindig az a helyzet, hogy erre a modellre sem tudunk plecsnit adni.
Bog
A készüléket a gyártó hazai képviselete biztosította. Köszönjük.
Specifikáció
| Motorola RIZR Z10 | ||
 | Általános | |
| Technológia | GSM, UMTS | |
| Méret | 109,7 x 50,7 x 16,8 mm | |
| Tömeg | 115 gramm | |
| Színvariációk | Ezüst | |
| Kijelző | ||
| Kijelző átlója | 2,2 hüvelyk | |
| Kijelző felbontása | 240 x 320 pixel | |
| Kijelző típusa | TFT | |
| Színárnyalatok száma | 16M | |
| Memória | ||
| Telefonkönyv kapacitása | dinamikus | |
| SMS memória / max. MMS méret | dinamikus / 300KB | |
| Belső memória | 70 MB | |
| Memória bővíthetősége | microSDHC | |
| Adatátvitel | ||
| Frekvenciasávok | 850/900/1800/1900 MHz | |
| GPRS / EDGE | Class 10 (4+1/3+2) / van | |
| UMTS / HSDPA | van (384 kbps) / van (3,6 Mbps) | |
| IrDA / Bluetooth | nincs / 2.0 (A2DP is) | |
| WiFi | nincs | |
| USB | 2.0 | |
| Push-to-talk / RSS | nincs / nincs | |
| GPS vevő | nincs | |
| Alapfunkciók | ||
| Profilok | vannak | |
| Vibra funkció | van | |
| Kihangosítás | van | |
| Hangtárcsázás / hangvezérlés | van / van | |
| Hangrögzítés | van | |
| Ébresztés | van, kikapcsolva is | |
| Prediktív szövegbevitel | iTAP | |
| Szoftverek | ||
| Platform | Symbian 9.2, UIQ 3.2 | |
| WAP / HTML böngésző | van / van | |
| E-mail kliens | van (POP3, IMAP4, hitelesített) | |
| Java | van, MIDP 2.0 | |
| Játékok | 1 | |
| Valutakonverter | van | |
| Extra szoftverek | Yahoo Go, Vtap Video | |
| Multimédia | ||
| Fő kamera | 3,2 megapixeles, autofókuszos, vaku | |
| Másodlagos kamera | van, VGA | |
| Videófelvétel | van, QVGA, 30fps | |
| Zenelejátszó szoftver | van, háttérben is fut | |
| Hangszínszabályzó | nincs | |
| FM-rádió | nincs | |
| Üzemidő | ||
| Alap akkumulátor | 1030 mAh Li-Ion | |
| Készenléti idő | 400 óra | |
| Beszélgetési idő | 300 perc | |
| Egyebek | ||
| banán forma | ||
