Hirdetés
Külső
Szögezzük le: a látszat ellenére a Z10 is csak annyira fém, mint a Z8 volt. Azaz csupán a hátlapon található betét készül ebből az anyagból, a többi ezüstös cucc csak festett műanyag. Talán még a slide alatt lehet némi fém, mert az összecsukás során hallatszó csattanás erre enged következtetni. A Z8 óta a készülék tömege alig nőtt, csupán pár grammal nehezebb, de így is súlyos egyéniség a maga 115 grammjával. A méretek sem változtak szignifikánsan, úgyhogy a különbségeket máshol kell keresnünk.
A szétcsúsztatás ugyanolyan banán formát eredményez, mint amire már rácsodálkoztunk az elődmodellnél is. Ez most sem hagyja hidegen az átlagembereket, elkérik, nézegetik, hogy hol törik meg a készülékház, próbálgatják. A gombokat is nyomkodják, így nem csak én konstatáltam, hogy a megtörő forma gépeléskor kicsit zavaró ugyan, de nem ez volt a legfőbb gondom. Hanem a billentyűk keménysége, a nyomáspont ugyanis nagyon fent van, kicsit erősebben kell hozzáállni a Z10-hez, mint egy átlagos készülékhez.
A megtörő kialakítás sajnos magával hozza, hogy a fedlap nem éppen stabil. Nyugalmi helyzetben is van egy izmos holtjátéka, a készülék tetejére tehénkedve jó fél centit megemelkedik a slide alsó fele, ami nem éppen szép látvány, de a designnak ára van. Jó viszont a rugós mechanika, amely a két végpont felé zavarja a fedlapot.
A kijelző alatt a navigációs gomb körül hat billentyű számolható össze, ezek funkciója szerintem egyértelmű. Híváskezelés, funkciógombok, törlés és menü. Alattuk egy igen izmos bumszli látható, amely rácsozott felületet kapott, de hangszóró nincs mögötte. A Motorola általában ez alá szokta bepakolni az antennát, amit most sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudok, mert nem estem neki a Z10-nek egy pajszerral. A kijelzőnek viszont nekieshettem volna, mert elvileg karcálló, s ebben lehet is valami, mert két hete nyúzom már, néha került szorult helyzetbe is (fenyegető slusszkulcsok meredtek feléje, kard nyúlt barlangjában), de tényleg nincs rajta karc.
Bal felől gravírozott Motorola felirat, hangerőt szabályozó gombpáros és a multimédia menü gyorsbillentyűje kapott helyet. Kissé lentebb a microSD kártya ajtaja látható. Jobb oldalt csak a kamera elsütőgombja és egy hagyományos, jól bevált miniUSB csatlakozó fogadja a szemlélődőt. Alul-felül a telefon sima.
A hátlap az egyik legérdekesebb terület. A törésvonal köré építették a kamerát, amely villanót is kapott. A megtörő hátlap kisebbik hányadáról a burkolat egy az egyben leszedhető: itt lakik az akkumulátor. A másik oldalról viszont csak a panel közepe pattintható le, emitt pedig a SIM kártya pihen. Kikapcsolás nélkül is megoldható a kártyacsere, de ha berámoltuk az új lapkát, akkor a menüben jelzi a készülék, hogy azért nem ártana egy újraindítás, mert anélkül nem hajlandó feljelentkezni a hálózatra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
