Kijelző, rendszer
A 240x320 pixeles kijelzőt maximum annyi kritika érheti, hogy egy lepkelehelletnyivel talán nagyobbra is növelhették volna. A fényerő rendben van, a színmélység, a kontraszt is megfelel az elvárásoknak. A szétcsúsztatás aprócska csippanással is járhat, a billentyűzár automatikusan kiold, és a júzer valami megdöbbentően új dologgal néz farkasszemet.
A Motorola Z8 ugyanis Symbian 9.2-es operációs rendszert kapott, nem is akármilyet, mert a legújabb UIQ platform, a 3.1-es verzió épül rá. Ez két okból érdekes. Egyrészt a UIQ a Sony Ericsson tulajdona, de az év eleji 3GSM kongresszuson volt alkalmunk a japán-svéd gyártó sajtótájékoztatóján részt venni, ahol kiderült, hogy a Motorolával közösen fejlesztgették már egy ideje az új felületet. A 3.1-es verzió abból a szempontból is új, hogy már nem szükséges hozzá az érintőképernyő, a Z8-ban nincs is.
A Sony Ericsson P sorozatából ismert platformot talán elsőre nehéz így elképzelni, de elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy bizonyos Nokia nevű cég is megoldotta, hogy a Symbian rendszert tapizás nélkül vezérelje. De felhozhatjuk példának a Windows Mobile Smartphone verzióját is, amely szintén csak gombok segítségével használható. A Z8 szerintem tökéletes ebből a szempontból, egyetlen alkalommal sem nyúltam rutinból a képernyő irányába.
A telefont 300 MHz-es Texas Instrument processzor hajtja meg, de nem túl fényes sebességgel. Nekem ez volt a legnagyobb bajom a készülékkel: lassú, bakker, lassú. Nem úgy lassú, hogy bizonyos műveleteknél bealszik a felhasználó, hanem úgy nagy általánosságban minden úgy történik, mintha egy nyúlós masszában szaladgálnának a bitek. A 14MB ROM és az 50MB RAM nem hangzik rosszul, de miután nincsen task manager, ezért néha a készülék egyszerűen felzabálta a futó alkalmazások miatt a memóriát, majd közölte, hogy kevés a kapacitás már ahhoz is, hogy kirajzolja a menüt, megvillantotta kétszer-háromszor a kijelzőt, aztán újraindult.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
