Bevezető
Azzal, hogy a legutolsó negyedévi eladások alapján a Samsung letaszította a dobogó második fokáról a Motorolát, sokan már temették a nagy múltra visszatekintő gyártót. Mi, akik konstansan ezzel foglalkozunk, mi is úgy éreztük, hogy nagy bajban van az amerikai multicég, ha nem újulnak meg villámsebesen, akkor igen gyorsan lemaradnak az egyre gyilkosabb piaci versenyben.
A Nokia elsősége egyelőre megingathatatlan, és nagyon úgy tűnik, hogy a finneket nehéz lesz befogni, mert nem kényelmesedtek el a vezető pozícióban sem. A Samsung továbbra is hatalmas erőket mozgósít, a Motorolával való helycsere vélhetően újabb lendületet adott nekik, úgyhogy hatalmas ugrásokkal törnek előre. Közben a Motorola a saját piacán is komoly vetélytársakkal kell szembenézzen, megjött az iPhone, a pletykák szerint készül a Google mobil is, és borítékoljuk, hogy 1-2 éven belül a Microsoft hardveresen is beteszi a lábát a telco bizniszbe. (Fühh, rég írtam ekkora képzavart…)
Úgyhogy nagyon össze kell kapniuk magukat. A megújulás első jelei már felbukkantak, az új RAZR széria egy gyökeresen megváltoztatott Java & Unix kombinációra épülő patformon, a pengeségi mániából is kiszállni látszanak, illetve itt van egy merőben új modell, a Z8, amelyet mi az XXL GSM-től kaptunk.
Külső
Fel nem foghatom, hogy hogy nézték elsőre többen Samsung modellnek a Z8-at, ez annyira Motorola, hogy csak úgy ordít róla. Egyrészt ott a kijelző felett a fordított Batman logó, másrészt a jellegzetes gombok, illetve az alsó bumszli, amely szétcsúsztatás után jó hatásfokkal próbálja zavarni a számbillentyűk lenti sorának elérését.
Persze a sárga színű csíkok, a zöld háttérfény és a speciális nyitómechanika valóban merőben új a gyártótól, főleg ez utóbbiról érdemes megemlékezni. Egyrészt a Motorola megint bizonyította, hogy csomagolni nagyon tudnak. Ha meghúzom a doboz egyik felét, akkor kicsúszik a másik fele, és a tetején levő Z8 fotó fedlapja felemelkedik. Állati látványos, olyannyira, hogy kép is lesz róla itt valahol. Azt viszont egyszerűen nem értettem, hogy milyen okból vannak pattogatott kukoricák a csomagolásra fotózva, aztán egyik ismerősöm álláspontját tettem magamévá, mely szerint ezt a júzer a mozizással kapcsolja össze, márpedig a Z8-at annak idején multimédiás szörnyként aposztrofálta a gyártó.
A dobozon levő felhajlás-effekt használata nem véletlen, a Motorola Z8 ugyanis a slide felcsúsztatásakor megtörik, így enyhén kanyargóssá válik, kissé banán jelleget alkotva. Ezt már a tavalyi 3GSM kiállításon is megcsodáltuk, egyrészt egyedi, másrészt viszont talán hasznos abból a szempontból is, hogy így a készülék formája jobban követi az arc vonalát, persze csak akkor, ha nem rendelkezünk felpüffedt fejjel.
Ez a megtörés-effekt azért nem 100%-osan tökéletes, vannak hoazdékai. Mondjuk becsukott állapotban jó 1-2 millimétert meg lehet rángatni jobbra-balra a fedlap alját. Ha pedig szétcsúztattuk-felbukkantattuk, akkor rugózhatunk a slide felső részét nyomkodva. Ez utóbbi nyilván nem akkora gond, de ilyenkor túl is lehet hajtani a 180 foknál, és a „könyökhajlat” tovább engedi feszíteni a fedlapot, mint az egyenes. Nem mertem izomból feszegetni, mert még eltörik, aztán a nyakam is rövid időn belül, amikor az XXL-be visszaviszem a tesztpéldányt.
A felcsusszanó fedlap láthatóvá teszi a gombokat, amelyeknek alsó két sora a felhasználó felé emelkedésbe csap át, furcsa így használni egy telefont, hogy a felső gombokat piszkáló ujjat a slide alja zavarja, ha pedig az alsóbb részeken kotor a felhasználó, akkor az alsó kitüremkedés és a furán döntött panel okoz meglepetést. Mindezek ellenére nem vészes az ergonómia, csak éppen nem tökéletes.
A készülék hátlapja is érdekes, ugyanis egy fémes betét látható rajta, amit nagyjából középen oszt ketté a kamera, illetve hajlás miatt kialakuló törésvonal. Az a nagy helyzet, hogy mindkét rész külön-külön leszedhető, az egyik alatt van az akksi, a másik alatt viszont a SIM kártya lapul. A telefon bal felén vannak a hangerőgombok és az „okos gomb”, alattuk található a microSD kártya nyílása (ez maximum 4 gigás lapkát fogadhat), jobb oldalt pedig fentebb egy gombocska indítja a médialejátszót, alul pedig a microUSB csatlakozó és a kamera gyorsbillentyűje lelhető meg.
Kijelző, rendszer
A 240x320 pixeles kijelzőt maximum annyi kritika érheti, hogy egy lepkelehelletnyivel talán nagyobbra is növelhették volna. A fényerő rendben van, a színmélység, a kontraszt is megfelel az elvárásoknak. A szétcsúsztatás aprócska csippanással is járhat, a billentyűzár automatikusan kiold, és a júzer valami megdöbbentően új dologgal néz farkasszemet.
A Motorola Z8 ugyanis Symbian 9.2-es operációs rendszert kapott, nem is akármilyet, mert a legújabb UIQ platform, a 3.1-es verzió épül rá. Ez két okból érdekes. Egyrészt a UIQ a Sony Ericsson tulajdona, de az év eleji 3GSM kongresszuson volt alkalmunk a japán-svéd gyártó sajtótájékoztatóján részt venni, ahol kiderült, hogy a Motorolával közösen fejlesztgették már egy ideje az új felületet. A 3.1-es verzió abból a szempontból is új, hogy már nem szükséges hozzá az érintőképernyő, a Z8-ban nincs is.
A Sony Ericsson P sorozatából ismert platformot talán elsőre nehéz így elképzelni, de elég, ha csak arra gondolunk, hogy egy bizonyos Nokia nevű cég is megoldotta, hogy a Symbian rendszert tapizás nélkül vezérelje. De felhozhatjuk példának a Windows Mobile Smartphone verzióját is, amely szintén csak gombok segítségével használható. A Z8 szerintem tökéletes ebből a szempontból, egyetlen alkalommal sem nyúltam rutinból a képernyő irányába.
A telefont 300 MHz-es Texas Instrument processzor hajtja meg, de nem túl fényes sebességgel. Nekem ez volt a legnagyobb bajom a készülékkel: lassú, bakker, lassú. Nem úgy lassú, hogy bizonyos műveleteknél bealszik a felhasználó, hanem úgy nagy általánosságban minden úgy történik, mintha egy nyúlós masszában szaladgálnának a bitek. A 14MB ROM és az 50MB RAM nem hangzik rosszul, de miután nincsen task manager, ezért néha a készülék egyszerűen felzabálta a futó alkalmazások miatt a memóriát, majd közölte, hogy kevés a kapacitás már ahhoz is, hogy kirajzolja a menüt, megvillantotta kétszer-háromszor a kijelzőt, aztán újraindult.
Menü
A menürendszer teljesen új a Motorolától, de könnyen megszokható. Az alapképernyő aktív desktopként is működhet, én szerettem, mert minden fontos dolgot egyből láttam. Ide mindig vissza tudunk térni a házikó gomb megnyomásával. Maga főmenü ikonos felépítésű, ide is a házikóval megyünk be, ha az alapképernyőn állunk. Gyárilag 17 rajzocskát találtam, ami szerintem egy kicsit több a kelleténél, az egyéb alkalmazások között például csak a hangposta található, amit simán be lehetett volna szórni mondjuk a jegyzetfüzet mellé az eszközök mappába is. Új folder bármikor létrehozható, de a gyáriakat nem lehet törölni.
A Z8 hiába engedi az akkumulátor nélküli SIM cserét, csak akkor tud felállni az új hálózatra, ha újraindítjuk, de erre ő maga is tesz utalást. Érdekes, hogy valószínűleg országonként változó módon, ha a szoftver felismeri a kártyához kapcsolódó hálózatot, akkor annak logóját is kirajzolja az alapképernyőre. A tesztkészülék vélhetően angliai eredetű volt, ezért a Vodafone kör alakú ábráját kitette a kijelzőre, a T-Mobile-os kártyánál ezt nem csinálta meg.
A főmenü nézete listás is lehet, de az ikonos megoldás sokkal átláthatóbb. A tesztkészülékben két téma volt, de ezeknek a száma bővíthető. A menüpontok rajzai ugyan nem, de például a virtuális gombok kijelölése és a színek természetesen megváltoztak a mi esetünkben. Minden készülékkel kapcsolatos beállítást a Vezérlőpult menüben állíthatunk át, ez a megoldás ismerős a Sony Ericsson Symbian modelljeiből, de ez az előzmények ismeretében nem véletlen.
Alapfunkciók
A Z8 névjegyzéke megkapta azt a régóta szeretett fülekre bontott megoldást, amit a Sony Ericsson és az Alcatel már régóta használ. Az első fülön vannak az elsődleges kapcsolatok (telefonszámok, e-mail), valamint a névhez rendelt kép, a második fülre csusszantak át az egyéb adatok (születésnap, ami beköltözik a naptárba is, beosztás, posta cím, stb), a harmadik fülön pedig a megjegyzések kaptak helyet. Hasonlóan az összes Symbian telefonhoz, a Z8 sem tudja egyszerre listázni a SIM és a belső memória tartalmát, a saját névjegyzékének nagysága viszont gyakorlatilag korlátlan, mert kizárólag a rendelkezésre álló dinamikus memória méretétől függ.
Az üzenetkezelés felépítése nagyon egyszerű. Az üzenetek menüben ugyanis alapvetően a bejövő postafiók és egy új üzenet készítésére szolgáló opció leledzik, de horizontális izgatással a kimenő, az elküldött és a trash mappa is könnyedén előhozható. Az SMS és az MMS kezelés nem nehézkes, bár a számgombok nem éppen bizonyultak a legjobb partnernek ebből a szempontból. Sokszor ütöttem félre, amit még tetézett is a viszonylag nehéz hozzáférhetőség. Ráadásul pont ez az a terület, amely még az általánosságban jelenlevő lassúzásnál is csigább, jónéhány másodpercig tart kilistázni egy-egy mappa tartalmát. Hasznos viszont, hogy új üzenet írásakor a legutóbbb használt kontaktok listáját automatikusan felkínálja az eszköz. Az email postafiók is minden igényt kielégít, csatolmánykezelés, és hitelesített SMTP szerverek támogatás is megoldott.
A naptár az egyik kedvencem volt, még annak ellenére is, hogy ezzel a funkcióval szoktam a legkevesebb lelkesedéssel foglalkozni. De az átlagos havi nézet mellett kiváló heti, sőt napi bontást is megtekinthetünk, a különböző típusú események más-más színnel jelennek meg, az esetleges időponti ütközések kiválóan látszanak, bár ezekről külön figyelmeztetést nem kapunk. Az ébresztőóra csont olyan, mint a P1i-ben: van három időpontunk, amelyek ismétlődhetnek és nevet is kaphatnak. A számológép csak alapfunkciós. Sajnos a Z8 egyik hiányosságának fogom fel, hogy dokumentumkezelő nincs benne gyárilag, ezért az Office fájlokat semmiféle módszerrel nem tudtam megnyitni.
Multimédia
A hátlapon két megapixeles kamera húzza meg magát. Ez szerintem kicsit kevés, bár a Motorola eddig nem gyártott nagyobb pixelszámú érzékelőt. Eddig. A legújabb hírek szerint azonban a Kodakkal szövetkezve jönnek a komolyabb optikával ellátott telefonok, de a Z8 még nem tartozik ebbe a körbe. Multimédia szörnynek semmiképp nem nevezném, ugyanis nincs autofókusz, a beállítások között pedig elég amatőr megfogalmazásokat találhatunk. A képméret például nagy, közepes és kicsi lehet, ebből a pixelszám nagyon nem derül ki. A fotózás egyébként sem nagy erőssége a telefonnak, az elkészült képek a 2 megapixeles mezőnyben is maximum gyenge közepesnek számítanak, homály és sötétség lengi őket körül.
 |  |  |  |  |  |
A fényképezés úgy működik, hogy ha kinyitott állapotában indítjuk el a kamerát, akkor a belső optika lép működésbe, amint becsukjuk a slide-ot, akkor kapcsol be a hátlapon levő érzékelő. Ilyenkor már fektetett formában működik a kereső. Van néhány környezeti effekt, önkioldó, lehet erőltetni a harmatgyenge villanófényt is, de a Z8-nak nem ez az erőssége. A videofelvétel sem egy nagy durranás, QVGA felbontásban készül, 30 fps. Akartam kitenni ide egy tesztmozit, de az elkészült 3GP felvételt sem a QuickTime, sem pedig a Nokia Player nem nyitotta meg.
Gondolhatnánk, hogy akkor nyilván zenei téren fog domborítani a kicsike, de itt sem mutat fel semmi olyan extrát, amitől feltétlenül hanyatt kellene esni. Albumok, előadók és számcímek szerint csoportosíthatóak a zenék, amelyek az alsó bumszliban elhelyezett hangszóróból törnek elő, tisztán, de kissé halkan. A mellékelt füles átlagos darab, felvevőgombos, de nem szétszedhető, tehát amíg nincs a piacon microUSB-3,5 mm jack átalakító, addig nincs is mód ennek lecserélésére. Egy okostelefonnál illendő módon a lejátszó fut a háttérben is, de hangszínszabályzó nincsen.
Oké, akkor lássuk a készülék popcorn-orientált oldalát, azaz a filmnézést. Hát itt sem fényesebb a helyzet, az általam véletlenszerűen összeválogatott 7-8 mpg, mpeg és avi filmecskék egyike sem indult el. Nyilván az általunk rögzített 3gp formátumot vissza tudja játszani, fektetve, teljes képernyőn, de ez nem egy világszám, sok készülék képes hasonlóra. Úgyhogy a multimédia szörny igazából maximum egy kiscica.
Aki azt gondolja, hogy ezek után már minden multimédiás tulajdonságot sikeresen szénné fikáztunk, téved. A legnagyobb gond ugyanis az erre a célra használt állományok kezelésének módja. Fogtam a memóriakártyát, betoltam a PC-mmel kapcsolatban álló olvasóba, és rárámoltam egy rakás zenét, néhány doksit, illetve a videókat. Ezek után betettem a telefonba, de sehol nem találtam a fájlokat: sem a médialejátszóban, sem pedig a fájlkezelőben. Hmm. Kivettem, vissza a PC-be, ahol meglepve tapasztaltam, hogy a Z8 teleszórta könyvtárakkal a kártyát (audio, video, stb), úgyhogy miután ennyi agyam nekem is van, az eddigi tartalmakat szépen szétpakoltam a megfelelő folderekbe, majd a microSD-t visszatoltam a telefonba. Eredmény ugyanaz maradt. Megnéztem a készülék segítségével a memória állapotát, amire azt reagálta a szoftver, hogy a 64 megás kártyácskámon 2 millió KB foglalt hely mellett 9KB szabad található. Jó, akkor format. Megint ide-oda másogattam, megint nem jártam sikerrel, úgyhogy átnveztem a fájlokat rövidebbre, de akkor sem. Így hát egyenként elkezdtem törölgetni őket a lemezről, és az egyik zene eltávolítását követően hirtelen megjelentek az állományok a telefonban is, de nem tudom, hogy azzal az egy MP3-mal mi baja volt, mert teljesen szabványos, 192 kbps kódolású zene volt, magam grabbeltem fel anno az egyik CD-mről.
Adatkommunikáció, akkumulátor
A Z8 mellett szól, hogy nem csak GPRS, EDGE és UMTS hálózatokon, hanem HSDPA környezetben is helytáll, ráadásul 3,6 Mbps sebességre képes. Ehhez természetesen dukál valami normális böngésző is, nagy gond nincs itt sem, de láttunk már jobbat. A beépített böngető fektetett és oldalszélességre tördelt megjelenítésre is alkalmas, gyorsan lehet scrollozni (ez tényleg kellemesre sikerült), de a flash animációk és tartalmak megjelenítése nem támogatott.
Lokális szempontból a sztereó, 2.0-s Bluetooth, és a microUSB kábel áll rendelkezésre. Ez utóbbi a szokásos módin működik, kiválaszthatjuk, hogy szinkronizációra, modem jelleggel, vagy háttértárolóként akarjuk használni a készüléket, de ez utóbbi esetben csak a memóriakártya tartalma tallózható. Töltést természetesen a PC-ről is vesz fel a telefon.
Ez pedig kell is, mert merülni azt tud. A hátlap alatti akkumulátor eleinte nagyon jónak tűnt, egy nap nyúzás után sem csökkent az indikátor jelzés szerint a fullos kapacitás, aztán az éjszaka során úgy lemerült, hogy az is csoda volt, hogy egy ébresztésnyi időre összeszedte magát. Az külön szórakoztatott, hogy a merülést jelző szignál tizedik jelzése után meguntam, és kikapcsoltam a francba az egészet, majd egy SMS miatt vissza kellett kapcsolnom, és meglepve tapasztaltam, hogy még két (!) csíknyi kapacitás van a szoftver szerint a telepben.
Az a helyzet, hogy a nálunk járt Z8 nem bétás modell volt. Persze nem is magyar piacos, de úgy vélem, hogy nem csak a fordítás van hátra ahhoz, hogy a hazai piacon sikerrel debütáljon az eszköz. Maga a hardver és a szoftver logikailag, ötletességben és funkcionalitását tekintve oké, de nagyon bugos. Ha ez a készülék még egy proto modell lett volna, akkor azt mondom, hogy sebaj, látszik, hogy ebből még lehet valami. De ebben a formában még talán nem szabadott volna piacra kerülnie, vagy marad az utólagos, házi szoftverfrissítés. Ha javítják a hibákat és a megbízhatóságot, akkor rendben lesz, de addig nem adunk rá pecsétet.
Bog
A Motorola Z8-at az XXL GSM-től kaptuk.
A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlgsm.hu címen.
Specifikáció
| Motorola RIZR Z8 | ||
 | Technológia | GSM 850/900/1800/1900 MHz + UMTS |
| Méret | 109 x 50 x 15 mm | |
| Tömeg | 112 gramm | |
| Kijelzõ | 2,2 hüvelyk átlójú, 240 x 320 pixeles TFT | |
| Telefonkönyv | dinamikus | |
| SMS/MMS memória | 14MB | |
| Egyéb memória | microSD (max 4GB) | |
| Java | van | |
| Vibra funkció | van | |
| Naptár | van | |
| Ébresztés | van - kikapcsolva is | |
| Számológép | van | |
| GPRS/EDGE/3G/HSDPA | 4+2/van/van/van | |
| Push To Talk | nincs | |
| Infra/Bluetooth | nincs/2.0 (A2DP) | |
| Prediktív | T9 | |
| Hangtárcsázás | van | |
| Hangrögzítõ | van | |
| Hangvezérlés | van | |
| Valutakonverter | van | |
| FM rádió | nincs | |
| Kihangosítás | van | |
| Alap akkumulátor | 1030 mAh Li-Ion (BP-5M) | |
| Készenléti idõ | 380 óra | |
| Beszélgetési idõ | 300 perc | |
| Fényképezõgép | 2 megapixeles, QVGA videó, vaku | |
| POP3 e-mail | van, hitelesített | |
| WAP böngészõ | 2.0 | |
| HTML böngészõ | van | |
| Játékok | 1 | |
| Csengõhangok | 64 csatornás MIDI, MP3, WMA | |
| Operációs rendszer | Symbian 9.2 UIQ 3.1 | |
| MP3 lejátszás | van, háttérben is | |
| Egyebek | Meghajló készülékház | |
