Multimédia
A hátlapon két megapixeles kamera húzza meg magát. Ez szerintem kicsit kevés, bár a Motorola eddig nem gyártott nagyobb pixelszámú érzékelőt. Eddig. A legújabb hírek szerint azonban a Kodakkal szövetkezve jönnek a komolyabb optikával ellátott telefonok, de a Z8 még nem tartozik ebbe a körbe. Multimédia szörnynek semmiképp nem nevezném, ugyanis nincs autofókusz, a beállítások között pedig elég amatőr megfogalmazásokat találhatunk. A képméret például nagy, közepes és kicsi lehet, ebből a pixelszám nagyon nem derül ki. A fotózás egyébként sem nagy erőssége a telefonnak, az elkészült képek a 2 megapixeles mezőnyben is maximum gyenge közepesnek számítanak, homály és sötétség lengi őket körül.
 |  |  |  |  |  |
A fényképezés úgy működik, hogy ha kinyitott állapotában indítjuk el a kamerát, akkor a belső optika lép működésbe, amint becsukjuk a slide-ot, akkor kapcsol be a hátlapon levő érzékelő. Ilyenkor már fektetett formában működik a kereső. Van néhány környezeti effekt, önkioldó, lehet erőltetni a harmatgyenge villanófényt is, de a Z8-nak nem ez az erőssége. A videofelvétel sem egy nagy durranás, QVGA felbontásban készül, 30 fps. Akartam kitenni ide egy tesztmozit, de az elkészült 3GP felvételt sem a QuickTime, sem pedig a Nokia Player nem nyitotta meg.
Gondolhatnánk, hogy akkor nyilván zenei téren fog domborítani a kicsike, de itt sem mutat fel semmi olyan extrát, amitől feltétlenül hanyatt kellene esni. Albumok, előadók és számcímek szerint csoportosíthatóak a zenék, amelyek az alsó bumszliban elhelyezett hangszóróból törnek elő, tisztán, de kissé halkan. A mellékelt füles átlagos darab, felvevőgombos, de nem szétszedhető, tehát amíg nincs a piacon microUSB-3,5 mm jack átalakító, addig nincs is mód ennek lecserélésére. Egy okostelefonnál illendő módon a lejátszó fut a háttérben is, de hangszínszabályzó nincsen.
Oké, akkor lássuk a készülék popcorn-orientált oldalát, azaz a filmnézést. Hát itt sem fényesebb a helyzet, az általam véletlenszerűen összeválogatott 7-8 mpg, mpeg és avi filmecskék egyike sem indult el. Nyilván az általunk rögzített 3gp formátumot vissza tudja játszani, fektetve, teljes képernyőn, de ez nem egy világszám, sok készülék képes hasonlóra. Úgyhogy a multimédia szörny igazából maximum egy kiscica.
Aki azt gondolja, hogy ezek után már minden multimédiás tulajdonságot sikeresen szénné fikáztunk, téved. A legnagyobb gond ugyanis az erre a célra használt állományok kezelésének módja. Fogtam a memóriakártyát, betoltam a PC-mmel kapcsolatban álló olvasóba, és rárámoltam egy rakás zenét, néhány doksit, illetve a videókat. Ezek után betettem a telefonba, de sehol nem találtam a fájlokat: sem a médialejátszóban, sem pedig a fájlkezelőben. Hmm. Kivettem, vissza a PC-be, ahol meglepve tapasztaltam, hogy a Z8 teleszórta könyvtárakkal a kártyát (audio, video, stb), úgyhogy miután ennyi agyam nekem is van, az eddigi tartalmakat szépen szétpakoltam a megfelelő folderekbe, majd a microSD-t visszatoltam a telefonba. Eredmény ugyanaz maradt. Megnéztem a készülék segítségével a memória állapotát, amire azt reagálta a szoftver, hogy a 64 megás kártyácskámon 2 millió KB foglalt hely mellett 9KB szabad található. Jó, akkor format. Megint ide-oda másogattam, megint nem jártam sikerrel, úgyhogy átnveztem a fájlokat rövidebbre, de akkor sem. Így hát egyenként elkezdtem törölgetni őket a lemezről, és az egyik zene eltávolítását követően hirtelen megjelentek az állományok a telefonban is, de nem tudom, hogy azzal az egy MP3-mal mi baja volt, mert teljesen szabványos, 192 kbps kódolású zene volt, magam grabbeltem fel anno az egyik CD-mről.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
