Motorola MPx200 - amerikai fúzió

Bevezető, megjelenés

Ezt is megértük. A Microsoft beszállt a mobiltelefonok szoftverpiacára is, és ennek első hazánkban is hamarosan kézzelfogható eredménye az MPx200-as Motorola. A két amerikai cég összefogott és kihoztak Európának egy speciális telefont. A nemrég tesztelt V525-öshöz képest az MPx200 már megjelenésében is komolyabb, de ugyanakkor kevésbé eredeti. Nincs külső antenna, viszont a készülék habár nem nagy (sőt), de nem olyan kecses, mint az eddigi Motorolák. Ha első pillantásra nem is, de kicsit tüzetesebben körbejárva a telefont a szakavatott felhasználó kiszúrhatja a különlegesség jegyeit. A telefon oldalán található bekapcsoló gomb, a másik oldalon az MMC/SD kártya helye és a hátlapon található Microsoft Windows Powered felirat nem hagy kétséget a benső egyelőre egyedülálló mívoltáról. A külső kijelző meglehetõsen puritán a távol-keleti csodák után: halvány kék megvilágítású, egyszínű megjelenítő, amely csakis a legfontosabb információkat tartalmazza.

Specifikáció

A Motorola Mpx200 technikai adatai

Motorola MPx200
	Technológia	GSM 900/1800/1900
	Méret	89x44x26
	Súly	116g
	Kijelzõ	65K szín, 176x220 pixel
	Telefonkönyv	32MB
	SMS/MMS memória	32MB/32MB
	Egyéb memória	SD kártya max. 1GB
	Java	van
	Vibra funkció	van
	Naptár	van
	Ébresztés	van
	Számológép	van
	GPRS	4+1
	Infra/Bluetooth	van/nincs
	Prediktív	iTAP
	Hangtárcsázás	van
	Hangrögzítõ	van
	Hangvezérlés	van
	Valutakonverter	van
	FM rádió	nincs
	Kihangosítás	nincs
	Alap akkumulátor	Li-Ion
	Készenléti idõ	na
	Beszélgetési idõ	na
	Fényképezõgép	csatlakoztatható
	POP3 e-mail	van
	WAP böngészõ	Explorer
	HTML böngészõ	Explorer
	Játékok	van (MS)
	Csengõhangok	polifonikus MIDI, Wave
	Operációs rendszer	Windows Mobile 2002
	MP3 lejátszás	van

Kijelző, menü

Az oldalsó, ezüstszínű bekapcsológomb megnyomása után azonnal leszűrhetünk két alapvető dolgot. Egyrészt a V525-tel elkezdett minőségi kijelző az MPx200-ban is jól néz ki: 65 ezer szín és 176x220 pixeles felbontás. Másrészt viszont a Microsoft Smartphone 3.0 körülbelül olyan gyorsan bootol, mint egy közepesen telepakolt Win98. Mindazonáltal egyre lassulnak a telefonok ilyen szempontból: a Nokia 6600 sem a sebessége miatt lesz közkedvelt. A főképernyő - és mint látni fogjuk, gyakorlatilag minden - paraméterezhető, nyilván lehet egy színséma és egy háttérkép, de a megjelenõ információk háromféleképpen is variálhatóak. A legegyszerűbb eset muatja a térerőt, az időt, a telep töltöttségét, a GPRS "G" betűjét és a szolgáltató nevét. A második fokozat ezeken túlmenõen tájékoztat a naptár legközelebbi bejegyzéséről, az olvasatlan e-mail, SMS és MMS üzenetek státuszáról, valamint az aktuális profilról, míg a legtáposabb főképernyőn a legutóbb használt applikációk ikonjai is elférnek. Nekem az már sok volt, maradtam a második variációnál. A kiírt információk legnagyobb előnye, hogy desktopszerűen nem csak kiírások, hanem linkként is funkcionálnak, a profil nevére ráállva például egyből válthatunk, és ez számomra felettébb szimpatikus volt.

Ami a legnagyobb eltérés a Windows CE és a Smartphone operációs rendszer között, az az a nem elhanyagolható tény, hogy szemben a Pocket PC-kkel, itt a kijelző nem érintésvezérelt. Magyarán olyan operációs rendszert kellett összehozni, amely egy mobiltelefon klaviatúrájáról is kezelhető. A dologban az a szép, hogy ez elég jó hatásfokkal sikerült is. Az ötállású irányító panel, valamint a szokásos hívásfogadó és elutasító gombok mellet két gyorsgomb segíti a navigációt mindig a kijelző alsó sorára kiírt funkciók szerint, illetve két plusz billentyű érkezett: a SonyEricsson T610-ről ismerős "visszagomb", valamint egy házikó ábrával ellátott billenytű, amely minden esetben a főképernyőre visz vissza. A navigálást segíthetné a telefon bal oldalán fellelhető tekerőgomb (Jog-dial), de ez csak a hangerőfunkciók és a hangfelvétel kezelésére szolgál.

Alapállapotban a "Programs" felirat alatt elhelyezkedő gomb megnyomásával jön fel a Smartphone Start menüje. A menüpontok sorrendje nem változtatható sajnos.

Telefonkönyv, üzenetek

Alapállapotban a "Programs" felirat alatt elhelyezkedő gomb megnyomásával jön fel a Smartphone Start menüje. A menüpontok sorrendje nem változtatható sajnos. Az első funkció az Inbox nevet viseli (ha eddig még nem derült volna ki, a Smartphone oprendszer egyelőre magyar nyelven nem érhető el). Itt egy összevont postaláda található a szöveges, multimédia és e-mail üzenetek számára. Mivel a munkám során sokszor cserélgetem a SIM kártyát különböző készülékek között, ezért az adataim is oda mentettem. A Motorola MPx200 viszont annyira felemásan kezeli a telefonkönyvet és a SIM-et, hogy sokáig tartott mire rájöttem, hogy mit, hol, miért. Tehát: az üzeneteknél a SIM kártya memóriáját egyáltalán nem kezeli, vagyis a beérkezett SMS-eknél csak a küldő számát látom, ha a készülék saját telefonkönyvében nem szerepel a bejegyzés. Magukat az üzeneteket is a saját memóriájába pakolássza a telefon, de az options menüpont alatt van lehetőségünk importálni a SIM-en tárolt üzeneteket. A telefonkönyv esetében viszont egyszerre kezeli a készülék a bejegyzéseket, így ha hívásom van, és az illető szerepel a SIM kártyán tárolt bejegyzések között, akkor gond nélkül azonosítja őket az MPx200. A multimédia üzenetekről el kell még mondani, hogy kép és hang is csatolható, méretbeli korlátozást 100KB-ig nem találtam. Az üzenetek írásánál néhány furcsasággal is találkozhat a nem Motorolához szokott user keze: nincs folyamatos nagybetű, és nagyon nehézkes a speciális karakterek szúrogatása.

A telefonkönyvről már szóltunk, kapacitása nyilván a szabad memória függvénye. A "kit tud több hülyeséget eltárolni egy bejegyzéshez" verseny abszolút győztese az MPx200, ugyanis egy emberkéhez az alapvető telefonszámokon kívül eltárolhatunk olyan létfontosságú információkat is, mint a gyermeke, vagy a felesége neve. Lehet csoportokat kialakítani, és hangtárcsázás valamint csengőhang is hozzárendelhető a számokhoz, de fénykép nem. Pedig ezen a szép kijelzőn jól nézett volna ki...

Adatkommunikáció, akkumulátor

Az Internet Explorer jelenléte a készülékben nem meglepő. Az már annál inkább, hogy külön WAP böngésző nincs a telefonban, az Explorer viszont csak akkor hajlandó WAP oldalakat megnyitni, ha HTTP kapcsolattal csatlakozunk. A 4+1-es GPRS egyébként netes oldalakat is gyorsan behozott, mondjuk a kijelző mérete korlátot szab a kezelhetőségnek, egér híján pláne nehéz dolgunk van. Adatkapcsolat terén nagyon furcsának tartom, hogy kimaradt a bluetooth, holott a V525-ben benne van, itt viszont belefért még egy infraport. A telefon alján egy szabványos USB csatlakozás van: ide érkezik az adatkábel, a töltő, illetve a fényképezőgép is.

Az MPx200 memóriája gyárilag 32 mega, ebből 16 megát használ az oprendszer, az egyéb programok, amik gyárilag rajta voltak még plusz 9 megát elvittek. Maradt nagyjából 5 mega, de semmi pánik, hiszen MMC vagy SD kártyával bővíthető a memória. A telefon hátuljában ismeretlen teljesítményű, Li-Ion akkumulátor lapult, és ha eltekintünk a tesztkészülék érintési hibájától, amely miatt naponta kétszer töltöttük, akkor a Microsoft-Motorola nagyjából 2 napig megy, ha éjszakára kikapcsoljuk, így viszont nem jelez az ébresztőóra. Figyelni kell arra, hogy ne merüljön le teljesen, mert ebben az esetben a tárolt beállítások, esetleg programok elvesz(het)nek, erre egyébként a készülék maga is figyelmezteti a felhasználót.

Egyebek, összegzés

A naptár Outlook feelingje nem meglepő, kezelhetősége egyszerű, a szinkronizációval pedig tényleg elviheti magával az ember a zsebében a napi programját elektronikusan. Aki már látott Pocket PC-t, az az ActiveSync menüpontot régi ismerősként köszöntheti (ezen keresztül kapcsolhatjuk össze Motorolánkat a számítógépünkkel). A híváslista menüpont ömlesztve, vagy igény szerint filterezve mutatja eddigi hívásokra vonatkozó ténykedésünket, egyértelmű, átlátható lista ez. A Camera menüpont csak csatalkoztatott fényképezőgéppel használható, a File Manager pedig a Windows Intéző kisöccse, hagyományos elrendezésben és könnyed használattal.

Ami kimaradt még és Windowsból ismerős lehet, az az MSN Messenger integrált verziója, továbbá a Windows Media Player, ami esetemben nem volt hajlandó minden MP3 fájlt lejátszani, ellenben a WAV, WMA, MIDI, AMR formátumokkal könnyen megbirkózott. MPG-t sem tudtam vele lejátszani, de az ASF megy. A jó öreg passziánsz szintén helyet kapott, és nem hiányozhat a számológép sem.

Mint telefon, egyáltalán nem rossz. A Pocket PC funkciók mellett szerencsére nincsenek elhanyagolva a hagyományos telekommunikációhoz kapcsolódó menüpontok sem. A környezethez szabható profilok nagyon praktikusak, a beállításokban mindenféle "normális" telefonból ismert lehetőség köszön vissza (aktív flip, hívástartás, hívószámkijelzés, vagy éppen a manuális hálózatválasztás). Lehet, hogy csak a tesztkészülék hibája volt, de beszélgetőpartnereim gyakran panaszkodtak arra, hogy nem hallanak, én viszont hihetetlenül jól hallottam őket. Kár, hogy az egyébként nagyon jó hangerővel muzsikáló telefonban nincs kihangosító. Van viszont "Airplane mode", amihez ugyan szükséges a SIM kártya bentléte a készülékben, viszont a PDA funkciók úgy használhatóak, hogy a telefon nem jelentkezik fel a hálózatra.

Rengeteget lehetne még írni a Motorola MPx200-ról. Ráadásul hamarosan tele lesz az internet Smartphone operációs rendszer alá írt programokkal, csak győzze az ember letölteni... És ez még csak az első lépcső, kicsit néha nehézkes a telefon, nem teljesen kiforrott az együttműködés, de kezdetnek nagyon bíztató. Talán érintőképernyővel még jobb lehetne, hiányoltam a bluetooth-t, és a SIM kártya normálisabb kezelését.

Várjuk az első Linux oprendszerrel felvértezett készüléket.

Bog