Külső, kijelző
A Motorola középkategóriás modelljei már lassan másfél éve ugyanarra a sémára épülnek. Hazánkban először a V500 mutációi kerültek forgalomba, és viszonylag hamar népszerűek lettek. Nem is csoda: az újragondolt menürendszer, az annak idején egészen kitűnőnek számító kijelző és a csinos forma megtette hatását. A Motorola akkor újjászületett. Jelen tesztünk alanya, a V547-es szinte alig-alig különbözik a másfél éve bemutatott modelltől. Persze az amerikai gyártó az idő múlásával pofozgatta kicsit a szoftvert, de pont csak annyira, hogy egy újabb színösszeállítású, kicsit többet tudó modell ismét eladható legyen a piacon.
Az összecsukható V547 ezúttal szürkés árnyalatú borítást kapott. Az alapvetően ezüstös házat esetünkben szürke, gumiszerű műanyaggal egészítették ki, amitől finom tapintású lett a készülék, egy Dove reklámban is elmenne. Kérdés, hogy az előző szériákra jellemző kopás mennyire kezdi ki a V547 ezüstös csillogását néhány hónap múlva. A kicsit dundi készülék még mindig külső antennával érkezik. A hátlap alatt található akkumulátor kiemelése sebészi képzettséget igényel, a tesztkészülék esetén ugyanis olyan szinten szorult bele a telep a számára kialakított mélyedésbe, hogy csak hosszas küzdelem árán tudtuk kibűvészkedni onnan. Legalább nem lötyög.
A fedlapon a szokásos asszimetrikus elrendezésben helyezkedik el a fényképezőgép lencséje, mellete pedig a tükör. Kicsit lentebb kék háttérvilágítású, egysoros, egyszerű külső kijelző közvetíti a legfontosabb információkat. A fedlap alsó részének közepére pedig a patinásodó Motorola logo került. A készülék oldalán a hangerőszabélyozó gombok társaságában a hangjegyzetek gyorsgombja, illetve a hangtárcsázás billentyűje kapott helyet. Ezek összecsukott állapotban profilváltásra használhatóak. A kinyitott készülék billentyűzete egyszerűen szép, a fehér háttérvilágítás viszonylag jól olvashatóvá teszi a feliratokat. Kivételt képez a 7-es és a 9-es gomb, amelyek valamiért halványabbak.
A belső kijelző maradt ugyanaz az élénk, kontrasztos, 176x220 pixel felbontású, TFT képernyő. A színvilág négy beépített téma segítségével állítható, a menürendszer megjelenése listás és ikonos lehet, a menüpontok sorrendje pedig abszolúte szabadon megváltoztatható. Továbbra is kellemes, hogy az alapképernyőn módosíthatjuk a feliratok elhelyezkedését, és az óra digitális, illetve analóg mívoltát. A navigációs billenytűk keményebb, ezüstös színű műanyagjával szépen harmonizálnak a fedlapról már ismert, gumiszerű, sötétszürke gombok. A vélemények megoszlanak arról, hogy ezen gombok kezelése jobb-e. Volt, aki a nyomáspont érezhetősége ellen emelt kifogást, én maradéktalanul meg voltam velük elégedve.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
