Bevezető
Minden az A780-nal kezdődött. A Motorola elhatározta, hogy Linuxos mobilt fog gyártani, és meg is csinálták. Ha totón kellett volna megjátszani, valószínűleg mindenki kettest húzott volna, kivéve a Linux-őrülteket, akik természetesen teljesen biztosak voltak abban, hogy egy új kor hajnalára érkeztünk, Bill Gates és a Symbianos fejlesztők meg rákattanhatnak az álláskereső oldalakra.
Nem lett igazuk, a várt hatás korántsem volt annyira átütő, sőt, igazából aki nincs tisztában azzal, hogy miről is beszélünk, az ennél a pontnál már kattint is az x-re a jobb felső sarokban, de akkor lemarad egy nem éppen primőr, de nagyon érdekes készülék tesztjéről. Mindezt azért mondom, mert a 2004 harmadik negyedévében bejelentett A780 után a Morotola 19-re lapot húzott és 2005 decemberében bejelentette az A1200-ast, jelen tesztünk alanyát, ami szintén Linuxos operációs rendszerrel működik.
Érdekes, hogy a Ming még mindig forgalomban van annak ellenére, hogy lassan másfél éves modell. Úgy tűnik, a Motorola számításai nem jöttek be, hiszen az amerikai óriás modellciklusa ugyan hosszabb, mint például a Samsung-é, de azért a másfél év arra enged következtetni, hogy ez a vonal szép csendesen elhalálozik majd. Sajnos ezzel elveszítünk egy érdekes színfoltot, de nem fogunk ettől egy újabb gazdasági válságot átélni, az biztos.
Joggal kérdezhetnék: miért tesztelünk egy ilyen öreg modellt? A válasz egyszerű: Önök találkoztak vele a mindennapokban? Ugye nem. Pedig a Ming érdekes, szép és leginkább különleges darab, érdemes róla néhány szóban megemlékezni, és ki tudja: lehet, hogy lesz olyan, aki erre várt, és rohan a GSM Stúdióhoz megvenni – ezúton köszönjük nekik a lehetőséget.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
