Kijelző, menü
A kijelző egy 36x48 mm-es, 262 ezer színt felvonultató TFT, 240x320 pixeles felbontással. Mindkét irányban 2 mm-rel rövidebb, mint az előd kijelzője, de ennek köszönhetően képe szebb lett, hiszen a pixelszám megmaradt, ráadásul a színek száma is jelentősen növekedett. Képe nagyon szép, és ugye érintésérzékeny is. Na ezzel többnyire nem voltak gondok, bár néha nem tudtam eldönteni, hogy most lassulás, vagy rossz érintés okozta az akadozásokat, amik sajnos voltak. Az egész készülék lelke egy Intel XScale processzor, amely 312 MHz-en ketyeg. Mindennek ellenére néha úgy tűnt, hogy ez nem elég, vagy a menü nincs teljesen optimalizálva.
Nyomjuk meg a joystick-ot befelé, és csiribú-csiribá – nem jutunk a menübe. De nem ám, hanem az alapképernyőre kipakolt alkalmazások ikonjaihoz. Ez egyrészt bosszantó annak, akinek a keze már ráállt arra, hogy most a menübe kellene érkeznünk, másrészt kényelmes annak, aki már megtanulta, hogy az alulra kipakolt 5 alkalmazás (melyek cserélgethetőek) a leggyakrabban használatos, így ez külön jó. Felül 4 ikon látható, ebből az első a menü, a második a telefonkönyv, a harmadik az üzenetek közé repít, míg az utolsó a normál tárcsázóbillentyűket varázsolja a kijelzőre.
A menü ikonos, szép, de nem mozgó ábrákkal. A háttér testreszabható, ahogyan az ikonok sorrendje is. Persze a Motorola gondoskodott arról, hogy ne unatkozzunk: a joystick a menüben sem működik „normálisan”. Felfele vagy lefele billentve oldalra lépeget, jobbra-balra lökve pedig egy teljes képernyőt ugrik az ikonok között. Mivel amúgy is túl mélyen ül, rövid idő alatt feladtam. Pedig nincsenek virsli ujjaim. Maradt a kijelző nyomkodása a fentebb már említett parajelenséggel, a nem kiszámítható lassulással. A kijelző nyomkodására amúgy is elengedhetetlen, hiszen billentyűzete nincs a gépnek, így ha máshol nem, a szöveg illetve számbeviteleknél amúgy is szükség lesz a virtuális billentyűzetre.
Az operációs rendszer nagy előnye, hogy a készülék akár SIM-kártya nélkül is teljesértékű gépezet, nyilván a telefonálás, illetve azok a funkciók, amikhez a GSM hálózat szükségeltetik, hiányozni fognak. Ezt leszámítva a menü egésze rendelkezésünkre áll. Motorolás szokás a számomra csak stilizált T betűként aposztrofált „menü”, ebben újabb lehetőségek állnak rendelkezésünkre. A menü maga lehet ikonos vagy listás, sorrendje módosítható. Természetesen a multitaszkos használat sem okoz gondot, a túl sok egyszerre futó alkalmazás „gyógyítására” itt is van task manager. A Linux másik előnye az (lenne), hogy utólag okosítható a készülék, ez bizony ott bukik meg, hogy a legtöbb alkalmazás a Windows Mobile illetve Symbian rendszerekre készül, a Linux sajnos máig a „szegény távoli rokon” státuszban leledzik.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
