Bea-fon S20
A Bea-fon modellje sokkal kisebb, formásabb jószág, holott a gombok itt is nagyok. A gömbölyded vonalvezetés miatt jól illeszkedik a kézbe, de bármennyire is nagyok a billentyűk, az alsó három gombot csak kifacsart ujjakkal lehet megnyomni, lévén alattuk már nincsen puffertér. Itt is van fémes keret, amely körbeöleli a készüléket, a felhasznált plasztikok tapintása egy fokkal durvább, mint az osztrák versenyzőnél.
A Bea-fon kissé telefonszerűbb képződmény, több funkcióval is bír, de éppen ezért nem annyira pofonegyszerű, mint vetélytársa - mondjuk így sem kell hozzá agysebész diploma. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy ezen a készüléken sincs egy gombos némítási lehetőség, ám a kissé menüszerűbb belső felületen könnyű megtalálni a környezeti profilokat. Igen, itt ilyesmi is van. A névjegyzék kevésbé szofisztikált, itt belépve előbb a menüben kell kiválasztanunk, hogy keresni, vagy listázni szeretnénk, de ha a főképernyőről a lefele gombot megnyomva érkezünk, akkor egyből a lista bukkan fel.
Ahogyan már említettem, a szoftver itt sokkal lassabb. Kissé kényszeredetten teszi a dolgát, ami talán csak nekünk, viszonylag fiataloknak tűnik fel, de van különbség. A Bea-fon javára írandó, hogy van a hátulján egy jókora narancsszínű kapcsoló, amellyel az SOS üzemmódot aktiváljuk. Ilyenkor a készülék öt előre tárolt számot hív egymás után egészen addig, amíg valaki fel nem veszi a telefont. Ezt az Emporia is tudja egyébként, csak éppen a TalkPremium modellből ez kimaradt. Szintén Bea-fon fícsör, hogy el lehet tárolni egy beszélgetési hangerő-szintet, amely kommunikáció közben a nullás gomb megnyomására rögtön aktiválódik, s így nem kell az oldalsó billentyűkkel szexizni. Még egy apróság, amit az Emporia nem tud: alapállapotban a hangerőt szabályozó gombok a készülék csengetési erősségét kalibrálják, ez nagyon hiányzik a másik modellből.
Még egy apróság említendő meg a Bea-fon kapcsán: oldalt található egy billentyű, amely az FM-rádiót indítja el. Itt RDS funkció ugyan nincs, de a csatornákat el tudjuk tárolni, s bizony fentiekből az következik, hogy a doboz tartozéka egy sztereó füles is, mivel ez okvetlenül szükséges a működtetéshez. És akkor most engedtessék meg, hogy mindkét telefont leoltsam, mert ami most jön, az amatőr, béna, esetlen és rettenetesen vicces.
A Bea-fon rádiója remekül elindul, szépen szól, könnyen talál állomásokat. Ha kihúzom a fülest, akkor viszont nem az történik, hogy bezárja az alkalmazást, hanem elkezd sisteregni, egészen addig, amíg az oldalsó rádió gyorsgombot megint meg nem nyomom. Logika? Az Emporia még nagyobbat ég, ugyanis a készülék oldalán szintén van egy remek 3,5 mm-es jack csatlakozó (a Bea-fon esetében ez felül helyezkedik el), úgyhogy beledugtam egy tetszőleges fülest, és a telefon megszűnt működni. Világított, mint valami reptér, de a gombokra nem reagált (a zseblámpa viszont ilyenkor is megy, hehe), s ennek az az oka, hogy ez bizony a töltő helye. Hát nem pont sikerült olyan bemenetet alkotni, mint egy szabványos headset csatlakozó? Gratulálok, komolyan.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
