Bevezető
Az Emporia nevű osztrák telefongyártó sajtótájékoztatóján levetítettek az újságíróknak egy profin megvágott kis filmecskét, amelyben budapesti idős embereket kérdeztek a mobilhasználatról. Jól ki is derült, hogy simán mindenkinek van telefonja, az ötven év felettiek szerint is kell az élethez (ami alapvetően abszolút érhető, hiszen ezek az emberek 30-40 között voltak, amikor a mobiltelefonok robbanásszerű elterjedése elindult, még jó, hogy vágják a témát.
Ám a kamera becserkészett néhány idősebb karaktert is, és ott sem volt elutasító a válasz, arra a kérdésre pedig, hogy mit látnának szívesen egy idősebbeknek szánt telefonban, átalában ugyanazokat sorolták az érintettek. Nem kell hozzá nagy tehetség és koponya, hogy fejből is mondjuk pár ilyen kritériumot: nagy gombok, olvasható kijelző, egyszerű menü, hangos csörgés. Ezt mondjuk piackutatás nélkül is bárki kirázta volna a kisujjából, de az Emporia nyilván úgy adta elő a dolgot, mintha ők találták volna fel az idősebb generációt.
Annyi baj legyen, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy a mobilgyártók többségének kínálatában nincs specifikusan olyan készülék, amely célzottan a fenti igényeket kívánja kielégíteni. Ezt a piaci rést már sokan megtalálták - vagy legalábbis azt hitték, hogy megtalálták - most azért speciális a helyzet, mert nagyjából egyidőben két cég is megpróbálkozik a magyar időseknek telefont kínálni.
Az Emporia mellett a Bea-fon nevű holland székhelyű cég is nekivág a hazai vizeknek, a célcsoport ugyanaz, a megközelítés is hasonló, a két telefon pedig szinte egyszerre landolt a szerkesztőségben. Egyértelmű, hogy egymásnak eresztjük őket, győzzön a jobbik (kis j-vel, mielőtt még bárki rosszra gondolna)!
A konstrukció
Nagymama, miért olyan nagyok a gombok a telefonodon? Hogy jobban lássam! És valóban, mindkét versenyző ezt tartotta szem előtt, egy elefánt is lazán kezelné a készülékeket, akkora billentyűket rajzolt rá mind az osztrák, mind pedig a holland banda. Persze mindkét készülék Shentzenben készül - a telefongyártás Szilícium-völgye Kínában található, egymás sarkát tapossák a nagy cégek gyárai, a Nokia mellett ott köpködi ki a gyárkapun a készülékeket az Emporia és a Bea-fon is. (A Bea-fon mögött egyébként ugyanaz a társaság található, akik a Sonim nevű strapamobilt is tető alá hozták, úgyhogy nem nyeretlen kétévesek szálltak be a harcba.)
Ám nem ez a két társaság látta meg először a kínálkozó lehetőséget, mi magunk is teszteltünk korábban Vodafone Simply nevű termékeket (emlékszik egyáltalán ezekre bárki?), pár éve pedig a Doro névre hallgató fröccsöntött műanyag palacsintasütő borzolta a kedélyeket. Itthon valahogy egyik sem volt népszerű, de most mindkét új szereplő erősen fogadkozik, hogy majd az ő terméke lesz a tutiság.
Először az Emporia érkezett hozzánk, pont a Térerő adása előtt szereztük meg a telefont, úgyhogy a stúdióban heveny visongást váltott ki a megdöbbentő formaterv, kicsit később egészen kellemesnek tűnt a kecsesebb Bea-fon érkezése, pedig az sem egy ékszerdoboz. A nagy gombnak sok hely kell - tartja egy régi dakota közmondás, és valóban: mindkét eszközön a hatalmas billentyűk dominálnak, a célcsoport által szintén hőn vágyott hatalmas kijelző nem valósult meg - viszont a használt karakterek mérete itt is elég emberes.
Az egyszerű kezelhetőség fontos azok számára, akik alapból idegenkednek a kütyük világától, ezért a funkcionalitás minimális - leginkább telefonálás és üzenetküldés használható ezekkel a termékekkel, a modern kor hívószavai itt nem lényegesek. Kamera, WLAN, internet, MP3... ilyesmi itt ne keressünk, a célcsoport sem fog. A menürendszerek egyszerűek, ebben főleg az Emporia jeleskedik, komoly három menüpont van a telefonban, minden más az oldalt elhelyezett kapcsolókkal üzemeltethető. A Bea-fon is serényen rámolt kallantyúkat a készülék oldalára, de itt azért a menü mégiscsak menü, ha nagyon kis egyszerű is.
Az alapvető célt tehát elvileg mindkét telefon teljesítette: a kezelés nem túl bonyolult. Ám - mint sokszor - az ördög most is a részletekben rejlik.
Emporia TalkPremium
Anyámnak odaadtam az Emporia készüléket, ő egyébként is szemüveggel kezeli saját Samsungját. Nézegette, nézegette, aztán azt mondta, hogy jó ötlet, és talán elég is lenne számára egy ilyen, csak ne lenne ennyire ronda. Kétségtelenül szoknia kell a szemnek egy olyan telefont, amelyről első pillantásra csak annyi jön le, hogy ez valami amorf kommunikációs eszköz retardáltak számára, pedig erről szó nincs, csak nagyon különbözik a szemünk által megszokottól.
Az Emporia elég minőségi cucc, a fémes keret és a jó tapintású műanyagok miatt nincs bóvli jellege. A gyártónál a jelek szerint mindent megpróbáltak nagyon egyszerűre venni, de vannak azért elrontott részek. Ami nagyon jó (és a Bea-fon esetében is így van), hogy oldalt egy kapcsolóval lehet a billentyűzárat üzemeltetni. Baromi praktikus lehetne a zseblámpa is, ha nem kéne folyamatosan nyomni a világításhoz - ez a konkurens terméknél sokkal jobb. A menübe és az SMS-ek közé egy másik csúszka le, illetve felhúzásával csöppenhetünk és külön kapcsolót kapott a vekker is. A telefonkönyv szintén egyetlen gombnyomás, ráadásul rögtön a névlista ugrik elő, amelyben között a gombok megnyomásával kereshetünk.
Kétségtelenül a legnagyobb poén a lentről kihúzható panel, amelyre öt darab telefonszámot írhatunk fel - leginkább alkoholos filccel. Ez nagyon állat, gyakorlatilag a digitális névjegyzék analóg kiegészítése, a menüben pedig lehet Top5 számot beállítani a gyorsgombokhoz, így szinkronba is kerülhet a valóság az írott információval. A készülékeknek nincs saját memóriájuk, ergo a SIM kapacitása határozza meg a tárolható nevek és üzenetek számát. Az SMS olvasásnál és a névjegyzéknél kérhetünk kisebb betűket is (amelyek így is elég nagyok), a szövegbevitel egyszerű. A telefonban Siemens Infenion chipset dolgozik, ez a kevés funkció azonnal bukkan fel, a rendszer gyors. Talán hülyeség ezt ide leírni, ám a Bea-fon lassú, darabos szötymörgése még jobban érzékelhető az Emporia után.
De vannak hibák is. A némaüzem tipikusan egy elrontott történet, meggyőződésem, hogy az idősebb korosztály is szeretné néha csendre inteni a készüléket. Ehhez be kell menni a beállítások közé, s ott aktiválni a csöndes üzemmódot, ami macerás. Ötletes, hogy a telefon rákérdez, hogy mennyi idő elteltével álljon vissza normál hangerőre, de ha ezt a lépést kihagynánk, és a piros gombra tenyerelünk, akkor az egész néma mód ugrott a bánatba, lehet elölről kezdeni a menüben való turkálást. Nem csak engem kergettek őrületbe a billentyűhangok, amelyek ugyan szabályozhatóak, de relatíve mélyre kell túrni miattuk a menüben. Az idegesítő pittyegés viszont elmúlik, ha bekapcsoljuk a néma módot.
Ha viszont hívás jön, akkor az nagyon látványos. Ordít a készülék, mint a fába szorult féreg, villogtatja a zseblámpát, illetve a zöld hívásfogadó gombot, nem lehet nem eltalálni ezek után, hogy mit kell nyomni. Ha elmulasztott eseményünk van, akkor pedig a jobb alsó gomb, a kettőskereszt villog kékkel, ezek nagyon finom kis ötletek. Újabb pozitívum, hogy az Emporia kijelzőjének világítása jóval erősebb, mint a Bea-fon esetében, ráadásul homogén. A konkurens terméknél jól látható, hogy alulról két LED világítja meg, nem túl szép megoldás.
Bea-fon S20
A Bea-fon modellje sokkal kisebb, formásabb jószág, holott a gombok itt is nagyok. A gömbölyded vonalvezetés miatt jól illeszkedik a kézbe, de bármennyire is nagyok a billentyűk, az alsó három gombot csak kifacsart ujjakkal lehet megnyomni, lévén alattuk már nincsen puffertér. Itt is van fémes keret, amely körbeöleli a készüléket, a felhasznált plasztikok tapintása egy fokkal durvább, mint az osztrák versenyzőnél.
A Bea-fon kissé telefonszerűbb képződmény, több funkcióval is bír, de éppen ezért nem annyira pofonegyszerű, mint vetélytársa - mondjuk így sem kell hozzá agysebész diploma. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy ezen a készüléken sincs egy gombos némítási lehetőség, ám a kissé menüszerűbb belső felületen könnyű megtalálni a környezeti profilokat. Igen, itt ilyesmi is van. A névjegyzék kevésbé szofisztikált, itt belépve előbb a menüben kell kiválasztanunk, hogy keresni, vagy listázni szeretnénk, de ha a főképernyőről a lefele gombot megnyomva érkezünk, akkor egyből a lista bukkan fel.
Ahogyan már említettem, a szoftver itt sokkal lassabb. Kissé kényszeredetten teszi a dolgát, ami talán csak nekünk, viszonylag fiataloknak tűnik fel, de van különbség. A Bea-fon javára írandó, hogy van a hátulján egy jókora narancsszínű kapcsoló, amellyel az SOS üzemmódot aktiváljuk. Ilyenkor a készülék öt előre tárolt számot hív egymás után egészen addig, amíg valaki fel nem veszi a telefont. Ezt az Emporia is tudja egyébként, csak éppen a TalkPremium modellből ez kimaradt. Szintén Bea-fon fícsör, hogy el lehet tárolni egy beszélgetési hangerő-szintet, amely kommunikáció közben a nullás gomb megnyomására rögtön aktiválódik, s így nem kell az oldalsó billentyűkkel szexizni. Még egy apróság, amit az Emporia nem tud: alapállapotban a hangerőt szabályozó gombok a készülék csengetési erősségét kalibrálják, ez nagyon hiányzik a másik modellből.
Még egy apróság említendő meg a Bea-fon kapcsán: oldalt található egy billentyű, amely az FM-rádiót indítja el. Itt RDS funkció ugyan nincs, de a csatornákat el tudjuk tárolni, s bizony fentiekből az következik, hogy a doboz tartozéka egy sztereó füles is, mivel ez okvetlenül szükséges a működtetéshez. És akkor most engedtessék meg, hogy mindkét telefont leoltsam, mert ami most jön, az amatőr, béna, esetlen és rettenetesen vicces.
A Bea-fon rádiója remekül elindul, szépen szól, könnyen talál állomásokat. Ha kihúzom a fülest, akkor viszont nem az történik, hogy bezárja az alkalmazást, hanem elkezd sisteregni, egészen addig, amíg az oldalsó rádió gyorsgombot megint meg nem nyomom. Logika? Az Emporia még nagyobbat ég, ugyanis a készülék oldalán szintén van egy remek 3,5 mm-es jack csatlakozó (a Bea-fon esetében ez felül helyezkedik el), úgyhogy beledugtam egy tetszőleges fülest, és a telefon megszűnt működni. Világított, mint valami reptér, de a gombokra nem reagált (a zseblámpa viszont ilyenkor is megy, hehe), s ennek az az oka, hogy ez bizony a töltő helye. Hát nem pont sikerült olyan bemenetet alkotni, mint egy szabványos headset csatlakozó? Gratulálok, komolyan.
Összevetés, összegzés
Aki eddig figyelemmel kísért minket, bizonyára úgy érzi, hogy a bemutatott két termék hasonló ugyan, de mindkettőnek vannak remek ötletei és árnyoldalai is. Az eddigiek alapján tehát nehéz a döntés, és nem fogjuk most sem megkönnyíteni, de van még három olyan terület, amit nem érintettünk.
Az egyik az akkumulátor. Mivel a telefonok tudása nem épp gigászi, ezért apróbb telepekkel is a modern mobilokhoz képest meglepő teljesítményre képesek, kíméletes használattal hetekig elvegetál mindkét készülék. Ami viszont sokkal fontosabb, az a beszélgetési hangminőség. Az Emporia jobb. Nem tökéletes, mert nálam olykor-olykor kimaradt egy-két szófoszlány, de egyébként tiszta, telt hang jön belőle. Kihangosítani azért nem feltétlenül érdemes, mert olyankor torz, de a Bea-fon sajnos ennél gyengébb. A tesztelt készülék ugyanis beszélgetés közben zúgott. Bocha szerint olyan volt, mintha egy különösen vérszomjas szúnyogot szeretnék átpréselni a rádióhullámok segítségével közvetlenül a fülébe, én inkább csak morgásnak aposztrofálnám a jelenséget, de tény, hogy létezik. Aztán kipróbáltunk egy másik Bea-font, ott semmi para nem volt, s persze állítólag előszériás, meg ilyesmi, de sajnos én szkeptikus vagyok.
A végére hagytam a lényeget: az ár. Az Emporia TalkPremium a napokban válik elérhetővé a T-Mobile kínálatában, feltöltőkártyával 25 lepedőt fog kóstálni, előfizetéssel egy ezres. A Bea-fon sem olcsóbb, ez inkább a független piacokon tör majd fel, várhatóan 25 ropit kell ezért is perkálni, s nem kizárt, hogy szolgáltatóknál is elérhető lesz, ami talán még kicsit lentebb nyomja az árát.
Mindkét eszköz egyértelműen specifikusan egy célcsoportnak készült. Az ilyen termékek jellemzően drágábbak, mint amennyit a funkcionalitás alapján elvárnánk, s ez így van most is. A Vodafone Simply és a Doro elhasalása intő jel lehetne, hogy hazánk árérzékeny piacán nem ugyanaz a helyzet, mint nyugatabbra, ahol a nyugdíjból nem ügy kigazdálkodni egy ilyen eszközt, de itthon azért enyhén szólva is más a helyzet. Lássuk be, hogy mindkét telefon gyártása nagyjából 3-5 ezer forintban lehet Kínában, a többi felárat a speciális kialakításért perkáljuk. A magam részéről felvetettem az Emporia sajtótájékoztatón az aggodalmaimat, mire a cégtulajdonos hölgy teljes extázisba került, és mondott mindenféle érvet, de leginkább azt, hogy mi azért vagyunk mások, mert nekünk a "szívünk benne van".
Hölgyeim és Uraim: időseknek szánt telefon, némi szívvel, 30 lepedőért eladó. Az Emporia nagy marketingkampánnyal fog indulni, mutogattak plakátokat, úgyhogy ismertsége biztosan lesz a terméknek (a korábbi hasonló konstrukcióknak nemigen volt), a Bea-fon is okos stratégiát tervez, tehát fogunk találkozni a termékekkel. Az Emporia-T kapcsolat miatt nekik már nem, de a Bea-fon számára ajánlom a Postafon "szolgáltatónál" való próbálkozást, de az Emporia vezetőjének arra a kérdésére, hogy mivel tudna arról meggyőzni, hogy ez a készülék igenis jó, van helye a piacon, csak annyit tudtam válaszolni, hogy lássuk az eredményeket.
Ugyanis drukkolok nekik ugyanúgy, mint a Bea-fonnak. Azt hiszem, hogy ha ilyen készülékek kellenek ahhoz, hogy a tényleg idősek is mobilt ragadjanak, akkor áldásom rá. A mobil ugyanis életet menthet.
Bog
