A szereplők

Két PNA érkezett a szerkesztőségünkbe. Egyikük egy ismert és elismert márka jelenlegi zászlóshajója, ő a MobilX közreműködésével hozzánk került Mio C720. A gyártó navigációs modelljei régóta ismertek nem csak a hazai, hanem a nemzetközi piacon is, az egyik első olyan PNA volt a C310, amely a magyar fejlesztésű iGO szoftverrel jelent meg.

A másik versenyzőnk az árskála másik végéről származik, ő az annyira nem ismert Airis cég terméke, név szerint a T930 Navegador, a GPS Trade Kft hozta. Az Airis PDA vonalon is az olcsóbb árfekvésű gyártók közé tartozik, jelen modelljük sem drága, hiszen kelet-európai térképpel már 50-60 ezer forintos áron is hozzáférhető. A navigációs szoftver ugyanaz: az iGO dorombolt mindkét gépben. A Mio esetében ez megszokott (MioMap néven), az Airisnál viszont annyiban új, hogy a T930 a gyártó első készüléke, amelyben az Airis saját szoftvere fut ugyan, de ez iGO-ra épül.

Mostani írásunk részben arra is keresi a választ, hogy megéri többszörös árat fizetni egy alapvetően ugyanarra a funkcióra tervezett készülékért, indokolja-e a különbséget az esetleges bővebb szolgáltatáskínálat. Eltér-e a két eszköz vajon az alapfunkció, a mavigáció terén is, vagy csupán a bónusz funkcionalitás és a név követeli meg a magasabb árszintet?

Külső

Ránézésre lehet tudni, hogy melyik a drágább készülék. A Mio letisztult formaterve, lapossága, széles kijelzője és eleganciája rögtön szembeötlő az Airis egyszerű bumfordisága mellett. A Mio márkajelzése a szivárvány színeiben csillog, ha ráesik a fény, ez engem vezetés közben kissé zavart. Érdemes körbe is forgatni a két eszközt, jelentős eltérésekre bukkanhatunk.

A PNA-k jobb oldalán mindkét esetben az SD/MMC kártya fiókját találhatjuk, ám míg a Mio belső memóriája tartalmazza a teljes európai térképet, addig a tesztelt Airis itt tartogatja ezt. Ez nyilván azt is jelenti, hogy zenéket, képeket tartalmazó kártya behelyezése utóbbi esetben az iGO eltávolítását követően lehetséges csak. A bővítőhely mellett a Mio egy 2,5 mm-es jack csatlakozó látható, az Airis esetében itt a reset lukacska kapott helyet.

Ami a Mio C720-on alul van, az egészen speciális, hiszen egy miniUSB bemenet látható, mellette pedig egy széles csatlakozó, amelynek segítségével a készülékhez adott autós tartóval veszi fel az eszköz a kapcsolatot, hogy áramot kaphasson tőle. Ez nagyon okos megoldás: a szivargyújtó-töltő a tartóhoz kapcsolódik, innen jut át az energia a készülékbe, így ha kiszállunk a kocsiból, akkor nem kell a töltő kábelével bohóckodni. Az Airis esetében oldalra csúszott a miniUSB, de ez töltéshez nem jó, csak PC-vel való kapcsolattartásra. Az áramfelvétel külön lukacskán keresztül történik, viszont a 3,5 mm-es jack miatt ide egy jópontot is kap az olcsóbbik készülék.

Szintén oldalt van az Airis PNA-n a bekapcsolás gombja, ez a Mio esetében felülre került, közvetlenü a kamera gyorsbillentyűje mellé. Merthogy a C720 beépített, 2 megapixeles fényképezőgéppel rendelkezik, talán ez az első navi, amelyben ilyen funkció található. A hátlapon található optikát a magam részéről örömmel üdvözöltem, mert milyen jó is lesz majd egy gombnyomással megörökíteni a forgalmi szituációk, de ez hiú ábránd volt: az autós tartó teljesen elakarja a kamerát.

Minkét készülék hátulján van a hangszóró, erősségük, minőségük navigálásnál szinte teljesen ugyanolyan. Az Airis és a Mio is ide tette a külső antenna bemeneti nyílását egy gumiajtócskával lefedve, ebben nincs eltérés.

Hirdetés

Tartozékok

Természetesen az autós tartó alapkövetelmény egy PNA esetében. Az Airis a klasszikus, gégecsöves megoldás nyújtja, a kar viszonylag rövid, nem mozog még rossz úton sem. A Mio ezzel szemben Technik Lego jellegű felépítményt biztosít, amely szintén a szélveédre cuppantható, ám két tekerentyűvel vízszintesen és horizontálisan is lehet állítani a kütyü helyzetét. Ez biztos nagyon kafa, csak egy teljesen átlagos középkategóriás autó üvegére szerelve nem lehetett egyenesre állítani a navit a szélvédő görbülete miatt, ha el is akartam forgatni a tengelye mentén, amely engem speciel iszonyatosan zavart. Jó hír viszont a jövőre nézve, hogy lehet olyan tartót is venni, amely tartalmazza a TMC vevőt is, ez egyelőre itthon tökmindegy, mert szolgáltatás nincs hozzá.

A szivargyújtóba helyezhető töltők szempontjából az olcsóbb Airis legyalázta a Mio C720-at. Ennek egyetlen oka van: az Airis tartozékán egyből van egy derékszögű törés a madzag és a szivargyújtóba helyezendő bumszli találkozásánál, így nem zavar sebváltásban. A Miohoz kapott kiegészítőből viszont égnek mered a kábel, ötödikbe kapcsoláskor általában beleakadt a kezem. Az én autómban a váltóbot elfért így is, de nem tudom, hogy ez minden esetben így lesz-e.

Mindkét eszközhöz jár szinkronizációs CD és szabványos miniUSB kábel, a Mio nagyobb doboza még egy korrekt tokot is rejt, nem bőrből készül, hanem szövet-velúr kombináció. Tartozékok tekintetében csupán ennyivel tud többet a prémium kategóriás készülék, plusz jár hozzá hálózati töltő is, ami az Airis csomagolásából kimaradt. Pont fordítva lett volna értelme a miniUSB miatt, a Mio-t simán lehet etetni egy Motorola telefon töltőjével is.

Kijelző, funkcionlitás

Nos, itt egyértelmű a Mio fölénye. Jókora, szélesvásznú képernyőt kapott a csúcsgép, 480x272 pixeles felbontással. Az Airis csak a szokásos QVGA (320x240) ablakot kapta meg, természetesen mérete is jóval kisebb. Amiben viszont nem különböznek, hogy fényerő tekintetében nem érződik semmi differencia, olvashatóság szempontjából sem egyértelmű a Mio fölénye, hiszen navigáláskor a szélesvásznú képernyő többletterületére nem a térkép került, hanem a többi kiírás.

Az árkülönbség bekapcsolás után realizálódik, amikor belépünk a főmenübe. Az Airis kemény három menüpontja (képek, beállítások, navigáció) tényleg az eddigi egyik legpuritánabb PNA funkcionalitást vetíti előre, pláne, ha mellétesszük a Mio nyolc ikonos főképernyőjét.

Innentől kezdve nem is jelent akkora gondot, hogy az Airis esetében az iGO külön kártyán található, mivel nincs miért beletenni egy másik lapkát. Életemben nem láttam még olyan embert, aki okvetlenül a PNA-ján akart képeket nézegetni. A Mio 8 ikonja sorrendben a következőket rejti: MioMap (ez a navi), MioPlayer Pro, Kamera, Névjegyzék, Mobiltelefon, Sztereó BT, Eszközök és Beállítások.

Navigáció

A szoftver ugyanaz, a térkép ugyanaz (ha hazánkat nézzük). A kérdés az volt, hogy a sebesség, a pontosság és a minőség milyen eltéréseket mutat. Fogtam és kiraktam mindkét navit az ablakba. Tökéletesen egyszerre szólalt meg a két Moha Bá, hogy újratervezés, amikor megtalálták a műholdakat, tehát ilyen szempontból az állás egyenlő.

Nosza, kocsiba be, ablakot le, kettesbe be, lefulladt. Khm. Az útvonaltervezésbeli sebességkülönbség még országon belül sem jön ki igazán, ahhoz határokon átívelő útvonalat kell alkotnunk. Állakat tessék visszatenni: az Airis gyorsabb, ugyanolyan paraméterek használatával.

Menet közben viszont a Mio kicsit pontosabb, 100 méteren belül 3-5 méterrel jobban lövi be saját magát a térképen, bár ez annyira nem számít semmit, hogy a szokásos 800 méteres, 300 méteres és azonnali utasítások tökéletesen egyszerre hangzottak el. A C720 viszont néha több utasítást is összefűz, mint az Airis, de előbb utóbb az olcsóbb gép is közli még időben a következő fordulót. Az újratervezésnél is egyforma reakcióidőt produkált a két készülék. Nem tudom, hogy csak a tesztelt Mio hibája-e, de Moha bá néha dadogott, kicsit megakadt olykor a hangos navigáció C720 használata közben, ami engem felettébb bosszantott. Lehet, hogy a széles kijelző zabálja a processzoridőt, de olyan volt, mintha túl sok task futna a háttérben, pedig csak a navigációt használtam.

A láthatóság persze nem kérdés: a finomabb felbontással és a fizikailag nagyobb mérettel nehéz vitatkozni, itt egyértelmű a C720 előnye, de ha csak navigálásra keresünk eszközt, akkor bizony az Airis is bőven tud annyit, ami ehhez a feladathoz elegendő, nem érdemes megfizetni a többszörös árat egy nagyobb képernyő és egy dadogó Moha bá miatt.

A szoftver Mio esetében a széles képernyőhöz került igazításra, akárcsak a már tesztelt C520-nál. A jobb oldali panelen rengeteg információ kapott helyet, alul pedig négy fülecskével lehet a legfontosabb dolgokat elérni, még a POI-k is kaptak egy apró felületet, ez igen hasznos újítás.

Multimédia

Innentől kezdve az Airis gépéről nem fogok említést tenni, többletszolgáltatásokkal csak a Mio rendelkezik. Nem is egyszerű szinten kényeztetni a készülék a felhasználót, mindent belezsúfoltak az eszközbe, amit csak ebben a kategóriában el lehet képzelni. Kezdjük talán a kamerával, mégiscsak ez az igazi újdonság.

A C720 hátlapjára tett 2 megapixeles optika legnagyobb meglepetésemre rendelkezik autofókusz funkcióval is, ami arra utal, hogy a gyártó eléggé odafigyelt erre a funkcióra, nem csak belehánytak valami szirszar VGA érzékelőt a gépbe. A keres gyors, az exponálás szintén. A beállítások között nem sok extra van, de arra természetesen képes az eszköz, hogy a GPS koordinátát rányomtassa a fotóra. Van néhány környezeti beállítás, nagyjából ennyi a repertoár. Az elkészült fotók egész jók, számomra legalábbis meglepően jók. A zajszűrés erőssége itt is kicsit túlzott, de ezzel együtt arra tökéletesen megfelel a kütyü, hogy valami esemény, vagy baleset megörökítésére elegendő legyen mind a biztosító, mind pedig a zsaruk számára. Szerintem - mivel a tartó takarja az optikát - ez a felhasználási terület lehet az egyik olyan szempont, ami miatt van értelme PNA-ba kamerát tenni. A Mio egyébként mozgóképet is felvesz, de csak 176x144 pixeles formátumban, ami viszont elég gyér.

Zeneileg a Mio teljesen korrekt. Bár a kihangosított muzsika minősége elég pudvás, de a sztereó Bluetooth lehetőség hasznos lehet (talán már létezik ilyen fejegység kocsiban is), a 2,5 mm-es jackhez viszont átalakító szükségeltetik, ezen kár volt spórolni egy csúcsmodellnél. Ami kellemes, hogy a lejátszó fut a háttérben, még akkor is, ha navigálunk, de ha Moha bá megszólal, akkor arra az időre pause a muzsikának, utána folytatódik. A beépített equalizer szabadon ugyan nem szerkeszthető, de igen bőséges mennyiségű gyári hangzáskép áll rendelkezésre.

A videólejátszó az avi formátummal simán boldogul, az mpg nem megy neki. A mozi teljes képernyőn fut, és miután a kijelző jó nagy, ezért teljesen élvezhető is, lehet hátraadni a gyereknek a cuccot, ha éppen ismerős tájakon suhanunk. A beépített kapacitás 2 gigabájt, ennek felét megeszi az európai iGO, de a többivel szabadon gazdálkodhatunk.

Egyéb funkciók

A mobiltelefonos menüre voltam a legkiváncsibb. Bluetooth kapcsolaton keresztül kommunikál a Mio a mobillal, semmi perc alatt meg is találta a W910i-t. Ezek után rengeteg lehetőségünk adódik. Ha a készülék támogatja ezt, akkor a C720 átrántja a névjegyeket a mobilunk telefonkönyvéből. Utána így is tárcsázhatunk, bejövő hívásnál pedig a Mio mutatja, hogy ki hív és természetesen kihangosítóként üzemel. Egyszerre több telefont is támogat, de egyidőben csak egynek hívását tudja kezelni, így például nem képezhet virtuális Bluetooth-hidat a telefon és a kocsi kihangosítója, vagy BT headset között.

Új névjegyet vihetünk fel simán a telefonkönyv használatával, vagy a kamera segítségével, amely névjegykártya felismeréssel is rendelkezik. Számos névjegyet kipróbáltam, a sajátomat fel sem akarta ismerni, az iGO-sok névjegyénél mindenkinek Gábor Áron volt a neve (az utcát gondolta névnek), a Sony Ericsson-os névjegyekkel semmiféle eredményre nem jutott, aztán hosszas próbálkozás után az első tökéletesen felsimert kártya pont egy MyGuide képviselőé volt. A sors fintora.

Az eszközök között még egy alapfunkciós számológép található, amely mértékegységek között is hajlandó váltani, illetve egy fájlkezelő, amely lehet, hogy hasznos, de érdemes inkább szabvány USB-vel a PC-hez kötni a Mio-t, így a belső memória és a memóriakártya is egy-egy külső meghajtóként látszik a Windows számára. A 2.0-s sebességű kapcsolat bőven tökéletes tempót biztosít az adatok ide-oda másolásához. Ezzel szemben az Airis kizárólag ActiveSync segítségével érhető el a kábel csatlakoztatását követően, ebben egyszerűbb a Mio.

Összegzés

Azt hiszem, hogy a lényeg már kiderült. Ha kizárólag navigálni szeretnénk, akkor felesleges kidobni jóval több pénzt a csúcsgépre, az Airis tökéletesen ellátja ezt a feladatot. Ha viszont akarunk mindenféle extrát, akkor az bizony anyagi ráfordítással jár, miként a nagyobb kijelző és az ismertebb név is.

Nyilván szempont lehet a háttértámogatás is. A Mio ebből a szempontból mindenképpen annyival jobb helyzetben van, hogy már régóta gyárt PNA készülékeket, sok fórum és weboldal forgalkozik a termékekkel, könnyebb hozzá frissítést, vagy segítséget szerezni, az Airis ilyen szempontból még túl fiatal és/vagy ismeretlen gyártó.

A C720 egy csúcsmodell, ennek megfelelő tudással. Tutin néz ki a kocsiban, megbámulják piros lámpánál, hogy mekkora navi, de ugyanúgy irányít, mint az Airis, amely egy szürke kis célgép, konkrétan nulla extrával. Akkumulátorral természetesen jobban bírja, mint vékonyabb, de nagy kijelzős ellenfele, ez nem is volt kérdéses, ez gyalogos mászkálás esetén lehet szempont. A Mio fényerőtl függően 2-4 óra alatt lemerült, az Airis erre egy órával rátesz.

Az Airis T930 megkapja az ajánlott plecsnit, mert ennyi pénzért pontosan azt nyújtja, amit vártunk tőle. A Mio C720-nál nehezebb a helyzet, ha valakinek egyértelműen kocsimozira, sztereó Bluetooth-ra, kihangosítóra és fényképezőgépre is szüksége van, akkor nincs ellenfele, tehát csak ez a termék lehet számára ajánlott. A bruttó 100 ezer forint feletti vételárból viszont két Airis is vehető, és a Mio lehet nagyon szép, de vannak bosszantó apróságok, amelyekre oda lehetett volna figyelni, így hosszas mérlegelés után ezúttal csupán egy tetszett plecsnit osztunk ki neki. De ez egy erős tetszett.

Airis T930	Mio C720

Bog

A Airis T930-a GPS Trade Kft jóvoltából jutott el hozzánk.
A Mio C720-at a MobilX biztosította. Köszönjük.