Bevezető, tartozékok

Az androidos piacot alapvetően a nagy márkák uralják, a szaksajtó napi szinten számol be a Samsung, az LG, a HTC és a többiek történéseiről, a kicsik így gyakran nem kapják meg a megérdemelt figyelmet. Néha ugyanis pont a kisebb cégek szólnak a legnagyobbat, olyan készülékeket lerakva az asztalra, hogy az egyszeri Android rajongónak összefut a nyál a szájában. Bár a Meizu neve régebben sem csengett ismeretlenül (médialejátszókat és Windows Mobile alapú mobilt is gyártottak), droidos körökben viszonylag újoncnak számítanak, az innovatív termékeknek és a közösségközpontú hozzáállásnak köszönhetően egyre többen követik nyomon a gyártó sorsát. Nálam körülbelül két éve, a Meizu M9 kipróbálásával kezdődött a dolog, a gyártó első Android alapú készüléke hamar levett a lábamról az újszerű felhasználói felületével és a sok okos apróságával. Egy évre rá meg is érkezett az utód, ez lehetett az a pillanat, amikor végérvényesen megnyert magának a gyártó, az MX pedig nem csak az én tetszésemet nyerte el, Kínában slágerré vált, rengeteg példány gazdára talált. Nem is kellett sokat várni az új modellre, tavaly novemberben hivatalosan is bemutatták az MX2-t, mely a kötelező négymagos processzor (ez már az MX quad esetében is játszott) és a HD felbontású kijelző megjelenése mellett számos téren hozott fejlődést.

[+]

Az MX2 legnagyobb újdonsága a Flyme OS, mely a nevével ellentétben nem egy önálló operációs rendszer. Egy Jelly Beanre épülő megoldásról van szó, amely felülírja a komplett felhasználói felületet, rengeteg extrával kiegészítve azt, a vezérlés gyakorlott androidosoknak is tartogat újdonságokat. A Flyme egyébként már az előd esetében is jelen volt, ám az MX-nél látható verzió inkább szárnypróbálgatásként értelmezhető. Mindez azóta kerek egésszé állt össze, tesztalanyunk a Flyme OS-szel a fedélzeten egy egyedülálló élményt kínál, a szoftveres oldal mellett pedig a külcsín és a belbecs is rendben van. Üröm az örömben, hogy Európában hivatalosan nem lehet hozzájutni a készülékhez, Kínában viszont a csúcsgépeknél jóval olcsóbban kínálják.

[+]

A készülék egy elegáns fehér kartondobozban érkezett, melyen mindössze egy Meizu MX2 felirat olvasható. Kicsomagolás után néhány kézikönyvet, egy microSIM-adaptert, egy töltőfejet és egy microUSB-kábelt találunk, headset nem jár a telefonhoz. Kapunk még egy apró műanyag eszközt, mely a hátlap lefejtését könnyíti meg; erre érdemes vigyázni, nélküle szenvedés a fedél leválasztása.

Külső

Az MX2 formatervén nem sokat gondolkodtak a Meizunál, az elődhöz képest csupán néhány ponton tér el a külső, az iHasonlóság, a plasztik anyaghasználat és a színösszeállítás (azaz a fekete előlap és a lakkozott fehér kombinációja) is a régiben maradt. A 124,9 x 64,9 milliméteres alapterülethez 10,2 milliméteres vastagság és 142 grammos tömeg társul, így egy csöppet vastagabb és nehezebb a felső kategóriás csúcsgépeknél, ám ez a mindennapokban egyáltalán nem zavaró. Az összeszerelési minőség kettős érzést keltett bennem. Egyrészt a hátlap nagyon szorosan illeszkedik (lefejteni sem könnyű, erre egy speciális célszerszám van a dobozban), a gombok nem lötyögnek. A hátlapot a kamera alatt kopogtatva egy kis légüres térrel találkozik az ember, ugyanez a mozdulat legfelül pedig furcsa hangokat eredményez, mintha valami mocorogna odabent.

[+]

A képernyő előlapját a kijelző dominálja, felette a hangszóró, a másodlagos kamera, a fényszenzor és a közelségérzékelő üldögél. A kijelző Sharp gyártmány, a technológiát tekintve a sötétben tapogatózunk: a Meizu honlapja a New Wave 2 szókapcsolatot emlegeti, melyről közel nulla mennyiségű információt találni a neten. Leginkább IPS-re hajaz, masszív fényerő és közel 180 fokos betekintési szög jellemzi. A színek egy kissé élénkebbek, mint amit az említett technológia nyújt (ez a TOL Lamination technológiának köszönhető, a kijelző és a védőüveg közti távolság minimális); a megjelenített árnyalatok száma meghaladja a 16 milliót. A képátló 4,4 hüvelyk, a felbontás 800 x 1280 képpontos, azaz a pixelsűrűség eléri a 347 ppi, így igen éles a megjelenített kép. A méret egyébként jól el van találva, az oldalsó káva mindössze 3,15 milliméteres, a telefont egy kézzel is viszonylag kényelmesen lehet kezelni, ami nem mondható el napjaink lapátfonjairól. Az érintéseket természetesen kapacitív módon érzékeli, egyszerre legfeljebb tíz pontot képes kezelni. A panel alatt középen egyetlen kapacitív billentyűt találni, a környező felület szintén érintésérzékeny, az ujjat felfelé húzva visszaléphetünk az előző felületre. A gombot egy fluoreszkáló kör fogja közre, mely sötétben halvány kék színben dereng.

[+]

A hátlap az MX-et idézi, a fehér plasztikból készült felület erős lakkréteggel van fedve, így szorgosan gyűjtögeti az ujjlenyomatokat, a színválasztásnak köszönhetően ez viszont csak bizonyos szögből tűnik fel. Legfelül a kör alakú kamera és a LED villanó kapott helyet, középen egy Meizu MX felirat olvasható. A külső hangszóró a jobb alsó sarokba került, a minőség meglepően jó: maximumra csavarva is tisztán szól, a mélyek és a magasak is megfigyelhetőek. A hátlapot lefejtve a beépített akkumulátor tárul a nézelődők elé, a microSIM-kártya foglalata baloldalt leledzik.

[+]

Az oldalsó gombok és interfészek kínálata a szokásos. A hangerőszabályzó a bal oldalon található, a ki- és bekapcsoló gomb felül kapott helyet. Alul mindössze egy microUSB-aljzat árválkodik, mely MHL-képességekkel van felvértezve, azaz megfelelő átalakítók birtokában USB-hosztként is tud funkcionálni, valamint HDMI-kivezérlésre is alkalmas. A 3,5 milliméteres kimenet a felső rész bal szélére került.

[+]

Hardver, rendszer

A készülék hardverének pontos típusát balladai homály fedi, állítólag egy módosított Exynos 4412 quadról van szó. A számítási műveletekért egy MX5S processzor felel, négy Cortex-A9 magot tartalmaz egyenként maximum 1,6 GHz órajellel, az utasításkészlet ARMv7. A processzor órajelét az elődhöz hasonlóan három lépésben szabályozhatjuk, ez a beállítások menü accessibility pontjában érhető el. A grafikus gyorsítás a MALI-400 MP feladata, mely mellett 2 GB 1066 MHz-es LPDDR2 RAM és modelltől függően 16, 32 vagy 64 GB belső memória lapul, utóbbit nem lehet bővíteni.

A hardverrel tehát nincs gond, gyakorlatilag a Galaxy S III szintjét hozza az MX2. Ezt az alábbi, a szintetikus tesztek eredményeit tartalmazó táblázat is alátámasztja; a futtatáshoz természetesen maximumra tekert processzorokkal vágtunk neki. Az alapvető működési sebesség rendben van, az alkalmazások gyorsan megnyílnak, az animációk folyamatosak, az összetett weboldalak is szinte azonnal megjelennek, a 2 GB RAM miatt a programok egyidejű futtatása is igen jól szuperál. Egyedül a főképernyőre történő visszalépéskor és az alkalmazásváltó elindításkor gondolkodik el a telefon egy fél másodpercet. A melegedés mellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni, már egy húsz perces Temple Run 2 menet is rendesen felforrósítja a telefont; ebből a szempontból a Tegra 3-as mobilokhoz képest is rosszabb a helyzet.

A telefonon Android fut, ám a Meizu mérnökei igen mélyre elrejtették a Google mobil operációs rendszerét, a gyártó által alkalmazott megoldást Flyme OS 2.0-nak hívják. Nem szabad megijedni, minden androidos funkciót elérünk az eszközön, a Play Áruház is gyárilag fel van telepítve. Ez egyébként Android 4.1.1-re épül, így a folyamatosságra jó hatással lévő Project Butter és a kiterjesztett Now keresőszolgáltatás is elérhető. A mikor lesz rá 4.2 kérdésre egyelőre nem tudunk választ adni, informátorunk lehetségesnek tartja a frissítés érkezését, ám ezt valószínűleg nem kapkodják el. További információért az egyes rendszerverziókról és a köztük lévő különbségekről a folyamatosan frissülő fejlődéstörténetet ajánljuk.

Flyme 2.0, szoftveres extrák

Mint azt már említettük, a Flyme OS igazából Android, ám a számos extra funkció és a grafikai, kezelési változtatások miatt az avatatlan szemek számára akár egy egyéb rendszer hatását is keltheti. A legfontosabb eltérés a vezérlőgombokat érintette, az androidos körökben megszokott három-négy billentyű helyett tesztalanyunk esetében mindössze egy érintésérzékeny fizikai gombbal játszhatunk. Ezt egyszer megérintve a főképernyőre ugorhatunk, duplaklikkre az alkalmazásváltó látható, hosszan nyomva aktiválódik a képernyőzár. A kijelző feloldására a telefon tetején lévő billentyű mellett a már említett érintőgombot is használhatjuk, dupla klikkre ugyanis feléled a mobil, ezután egy szimpla érintéssel elindítható a zenelejátszó. A képernyőzárat oldalirányban lapozva elindul a kameraszoftver, egy értesítést a megfelelő irányba húzva eltüntethető az indikátor, illetve elindítható a kapcsolódó app. A gombot övező terület szintén érintésérzékeny, az ujjunkat felfelé húzva visszaléphetünk az előző felületre. A további funkciókat szoftveres gombokkal érhetjük el, a megvalósítás az androidos körökben ismert actionbarra hajaz, a képernyő felső sávját elfoglaló menüsorról van szó. Meizus körökben ez ergonómiai okokra hivatkozva alul foglal helyet, az áthelyezés új névért is kiáltott, így született a smart bar.

A készenléti képernyő a MIUI megoldását idézi: nincsen különálló alkalmazáslista, a parancsikonok és a widgetek ömlesztve a homescreenen kaptak helyet. Van lehetőség mappázásra, amivel érdemes is élni, különben hamar átláthatatlanná válik a helyzet. Legalul középen fixen a böngésző parancsikonja látszik, mely mellé mindkét oldalra kettő-kettő alkalmazás pakolható. Alul látható az aktuális oldalt mutató indikátor, ezt megérintve az egyes lapok miniatűrjeit rajzolja ki az eszköz. A gyári minialkalmazások kínálata igen szerény, mindössze öt egyedi widget várja a felhasználót. A kijelző tetejéről lehúzható panel csak addig nyújtózkodik, amíg az értesítések érnek, legfelül öt indikátor látható, a jobb felső sarokban a WiFi- és mobilhálózattal kapcsolatos opciókat érhetjük el. Negatívum viszont, hogy bizonyos értesítéseket ugyanaz a képecske jelöl (például az email, az SMS, a Play Áruház frissítései és a Google Talk beszélgetések is egy szövegbuborékkal operálnak), ami felettébb zavaró, hiszen így nem tudja az ember első ránézésre, hogy mi érkezett.

Ezek mellett rengeteg apróságot tartalmaz a rendszer, melyek tovább javítják a felhasználói felület ergonómiáját. Jópofa, hogy egy érintéssel több listaelemet is kijelölhetünk, ha végighúzzuk az ujjunkat a jobb oldalon látható pontokon. A listák jobb felső sarkát megérintve kapásból az első bejegyzésre ugorhatunk. Az elemeket hosszan nyomva egy új menüsor jelenik meg alul, mely a gyakori tevékenységeket listázza. A csengést lenémíthatjuk a hangerőszabályzó gombok egyikének megnyomásával, a hangerőnövelőt hosszan nyomva fogadhatjuk a bejövő hívást.

A telefon mellé érdemes regisztrálni egy Flyme-fiókot (két perc az egész), mellyel lehetőség van rootolásra a beállítások között (!), elérhető az elveszett telefon megtalálására szolgáló phone locating funkció, valamint szinte minden lehetséges adatot szinkronizálhatunk is felhő alapon. A fiók mellé tartozik egy alkalmazásbolt is, ám a legtöbb elérhető szoftvernél mellőzték az angol leírást, így a kínálatról nem sokat tudtunk meg. A Flyme egyébként folyamatosan fejlődik (jelenleg a 2.0.5-ös verziónál járunk), az MX-hez képest állítólag több, mint 400 újdonság került az MX2-n futó változatba. A közösségi támogatás is példás, a hivatalos fórumon rengetegen foglalkoznak a mobilokkal és a rendszerrel, kérdés esetén érdemes itt érdeklődni.

Az alap alkalmazások kínálata nagyban hasonlít az androidos kínálatra, az újragondolt külső alatt közel azonos funkcionalitás rejlik. A tárcsázót, a híváslistát és a telefonkönyvet egyetlen alkalmazás rejti, a lista szinkronizálható Flyme-, Google- és Exchange-alapon. A naptár tartalma szintén feltölthető az említett szolgáltatókkal, a teendőlista mellett napi, heti és havi nézet is elérhető. Az email kliens képes a tárgy alapú csoportosításra, gyárilag viszont nincs Gmail app, ezt külön kell letölteni, a Maps és a Talk viszont előre telepítve megtalálható. Extraként egy fájlböngészőt, egy jegyzetelőt, egy hangrögzítőt, egy időjárás-jelentőt és egy tudományos számológépet kapunk.

Multimédia, kamera

Multimédiás téren egy zene- és egy videólejátszót kapunk, az FM-rádió az MX esetéhez hasonlóan kimarad a játékból. Szerencsére a hangchipet is átvették az elődből, a Wolfson WM8958 most sem okoz csalódást, egy megfelelő fülessel irtó jól szól a Meizu újdonsága. A gyári zenelejátszó korrekt, megjeleníti az albumborítókat, kezeli a lejátszási listákat, az unalmas pillanatokat vizualizációval dobja fel. A fülhallgató csatlakoztatása után ötsávos hangszínszabályzó is rendelkezésre áll, melyben négy előre definiált beállítás és egy egyedi opció található. A Play Timer funkció egy visszaszámlálót takar, a megadott idő után automatikusan leáll a muzsika. A támogatott formátumok terén szintén jól állunk, a program megeszi a FLAC, APE, AAC, MKA, OGG, MP3, MIDI, M4A, AMR és WAV fájlokat.

A videólejátszó szintén korrekt, valószínűleg nem okoz meglepetést senkinek, hogy a Full HD tartalmakat is akadásmentesen viszi a gép. A feliratokkal sincs gond, a program szépen megjeleníti a szövegeket, feltéve, hogy a fájlok neve megegyezik. A szoftver meg tudja nyitni az MP4, 3GP, MOV, MKV, AVI, FLV, MPEG, M2TS és TS formátumú tartalmakat.

A hátlapon egy autofókuszos kamera található, blue glass szűrővel és BSI szenzorral felvértezve, mellyel legfeljebb 8 megapixeles fotókat készíthetünk. A 74 fokos széles látószögű lencsével rendelkező fényképező képes a panoráma- és sorozatfelvérelre (utóbbira legfeljebb kilenc kép erejéig), videókat 1920 x 1080 pixeles felbontásban, másodpercenként 30 képkockás sebességgel rögzít (tesztfelvétel itt). A WDR mód a wide dynamic range szavakat takarja, bekapcsolásával a dinamikatartományon javíthatunk.

A kameraszoftverben található opciók tárháza visszafogott, mindössze az érzékenységet (ISO50, 200, 400 vagy 800) és a fehéregyensúlyt variálhatjuk meg, valamint választhatunk a felajánlott négy jelenet közül. Ezek mellett bekapcsolható a geotagging, mellyel a fotók mellé GPS-koordinátákat rendel a rendszer. A képminőségen van mit javítani: bár a vonalélesség és a színhűség nagyjából rendben van, a képek zajosak, a dinamikatartomány pedig a közepesnél alacsonyabb; utóbbin némileg javíthatunk a WDR mód segítségével (az utolsó két kép ilyen).

Adatkommunikáció, akkumulátor, összegzés

Adatkommunikációs szempontból közepesen teljesít az MX2. A GSM-modul kétsávos (900/1800 MHz), a 3G-egység egynormás (2100 MHz), mobilhálózaton lógva legfeljebb 21 Mbps letöltési és 5,76 Mbps feltöltési sebességre lehet számítani. NFC nincs, a Bluetooth (4.0) és WiFi (802.11b/g/n) mellett a WiFi Direct és a hotspot funkció jelenthet extrát. Pozicionáláshoz GPS- és GLONASS-műholdakat is tud használni a készülék, a bemérés gyorsan és pontosan ment. Telefonálás közben megfelelő a hangminőség, mindkét oldalon tiszta és érthető a beszéd.

A gyári böngészőben egyszerre legfeljebb tíz oldalt tarthatunk nyitva, kezeli a könyvjelzőket, Flash alapból nincs, de a szükséges bővítmény bármikor letölthető az App Centerből. A kétpontos zoom szinte azonnal végbemegy, dupla klikkre a szélességnek megfelelően tördeli a bekezdéseket a szoftver. A weboldalak egyénként nagyon mutatósak a kijelzőn, az MX2-n remek élmény az internetezés.

[+]

A telefon egy 1800 mAh kapacitású lítium-polimer akkumulátorból nyeri az energiát, mely nem cserélhető. Tapasztalataink alapján átlagos használat mellett egy napig bírja, esténként mindenképpen érdemes töltőre csatlakoztatni. A hivatalos adatok alapján GSM hálózaton 380 órányi készenlétre és 13 órányi beszélgetésre képes, 3G-re lépve ezek az értékek 330 és 10 órára módosulnak. Internetezni WiFi-n 8, 3G-n 7 óráig tudunk, a videólejátszás 6 óráig mehet, zenét pedig 46 órán keresztül hallgathatunk.

A Meizunál ismét remek munkát végeztek, az MX méltó utódot kapott az MX2 személyében, tesztalanyunk egy Android-rajongóban azonnal erős birtoklási vágyat vált ki. Egy egyedi folt a palettán, mely az elődhöz képest szinte minden téren fejlődött a korszerű lapkakészlet mellé 2 GB RAM és Jelly Bean jár, így a frissesség is rendben van. A külső továbbra is bizonyos Apple-készülékek formavilágát idézi, ám ez nem meglepő, az MX esetén és a gyártó honlapjára tévedve is ez volt a helyzet. A kijelző több, mint korrekt, a magas pixelsűrűség, az óriási betekintési szögek és a remek színvilág egy kezelhető méretű panelben összpontosult, a 4,4 hüvelykes képátlójú megjelenítő nem tűnik péklapátnak az ember kezében. A Flyme OS első (és második) blikkre is furcsa és szokatlan lehet, az Androidot mélyen elrejtő megoldás eltérő vezérléssel, struktúrával és életérzéssel támad. Egy rövid ismerkedés után azonban könnyen rá lehet érezni, ezután pedig a Meizu-féle filozófia is kézreállónak, kényelmesnek hat. Persze vannak negatívumok is, az üzemidő közepes, a kamerán sem ártott volna faragni még egy sort, a melegedés szó szerint égető probléma lehet, ha valaki sokat játszik mobilon. Az adatkommunikációs képességeken szintén lenne még mit csiszolni, egy NFC-egység mindenképpen elfért volna a hátlap alatt.

A legkisebb háttértárral (16 GB-os kapacitás) rendelkező kivitel körülbelül 100 ezer forintnak megfelelő jüanért vásárolható meg, ami kiváló ár-érték arányt jelent. Legalábbis Kínában, hiszen Magyarországon hivatalos forrásból nem lehet hozzájutni a készülékhez, így a garancia is nehézkes. Az viszont tisztán látszik, hogy a kisebb távol-keleti gyártók is egyre ügyesebbek, remélhetőleg a Meizu és a Xiaomi készülékeit hamarosan az európai piacon is viszontláthatjuk. Bár többet érdemelne, az említett okok miatt csak a tetszett plecsnit süthetjük rá, ezt viszont hezitálás nélkül meg is tesszük. Végül, de nem utolsósorban ismét szeretnénk megköszönni Ádámnak, hogy felajánlotta a telefont egy teszt erejéig.

Meizu MX2

dr. Kind

A cikk elkészítésében a T-Mobile 4G mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Meizu MX2

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS
	Méret	124,9 x 64,9 x 10,2 milliméter
	Tömeg	142 gramm
	Színvariációk	fekete-fehér
	SIM-foglalat	microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	4,4 hüvelyk
	Kijelző felbontása	800 x 1280 pixel (344 ppi)
	Kijelző típusa	New Wave 2
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	módosított Exynos 4412 quad
	Processzor típusa	1,6 GHz-es, négymagos, Cortex-A9 magok
	Processzor csíkszélessége	30 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Mali-400 MP
	RAM mérete	2 GB RAM
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely	16 / 32 / 64 GB
	Memória bővíthetősége	nincs
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 900/1800 UMTS 2100
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA / LTE	van / 21 Mbps / 5,76 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11 b/g/n, WiFi hotspot, WiFi Direct
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS vevő	van
	NFC	nincs
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	telepíthető
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.1.1 (Jelly Bean) / Flyme OS 2.0.5
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Java	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Recorder, News & Weather, Documents, Notes, Video, Music
	Multimédia
	Fő kamera	8 megapixeles, autófókuszos, LED-es villanó, BSI szenzor, blue glass szűrő, 74 fokos széles látószög
	Másodlagos kamera	1,9 megapixeles
	Videófelvétel	1080p (30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	nincs
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	1800 mAh-s lítium-polimer
	Készenléti idő	380 óra (2G), 330 óra (3G)
	Beszélgetési idő	13 óra (2G) / 10 óra (3G)
	Zenelejátszási idő	46 óra
	Videolejátszási idő	6 óra
	Egyebek
	3,5 mm-es jack kimenet, giroszkóp, MHL-port, GLONASS-támogatás, fényérzékelő, digitális iránytű, gravitációszenzor