Hardver, szoftver, multimédia

Ahogy az általában lenni szokott, a hagyományos készülékeknél nem látják el a nagyérdeműt túl sok információval a hardveres komponenseket illetően, a Maxtron újdonságáról is csupán annyit tudni, hogy 1000 névjegyet és ugyanennyi rövid szöveges üzenetet képes tárolni, a belső flashmemória mérete pedig mindössze 20 kilobájt. A röhejesen kevés tárhely semmire sem lenne elég, így a gyártó a telefonját maximum 32 gigabájtos microSD kártyák fogadására készítette fel.

A készüléken egy régi MTK operációs rendszer fut. A főképernyőn a hálózati jelerősséget, az akkumulátor töltöttségi szintjét, a SIM-ek neveit, valamint az időt és az értesítéseket jelzi ki a szoftver. A menü kilenc pontból áll, magyar nyelvvel sajnos nem rendelkezik a rendszer, így az angol (vagy a bátrabbaknak indonéz) nyelvtudásra kell támaszkodni. A hívásközpontban a híváslistát és a csevegéssel kapcsolatos beállításokat tekinthetjük meg, kijelezhetjük a beszélgetési időt, konfigurálhatjuk az automatikus tárcsázást. A névjegyzékben található kontaktokhoz nevet, telefonszámot és csengőhangot csatolhatunk. Az üzeneteknél kérhetünk kézbesítési jelentéseket, az szervezőben pedig számos alpontot találunk. Van Sokoban nevezetű játék, havi nézetet tartalmazó naptár, ébresztő- és világóra, számológép, valamint eBook olvasó. A szolgáltatások ikon mögött a böngészési lehetőségek rejtőznek, a beállításokon belül pedig a kijelzővel, a telefon és SIM kódjaival, valamint az audioüzemmódokkal kapcsolatos konfigurációkat érjük el. Meg kell még említeni a Maxtron Chatet, ami a közösségi üzenetküldő alkalmazásokat gyűjti össze egy helyre.

[+]

Fényképezni VGA, azaz 640 x 480 pixel felbontásban tudunk, a kamera fixfókuszos, ledes vakunak még a nyomát sem látni. A szoftverben megadhatjuk az időzítés értékét (5, 10, 15 másodperc), a felbontást, a képminőséget, a fehéregyensúlyt (fluoreszkáló, felhős stb.), kipihálhatjuk az éjszakai módot, plusz választhatunk a szépia, fekete-fehér, negatív effektek közül. Képkészítéskor a telefon olyan hangot ad ki, mint a régi gyerek lézerpisztolyok, idegesítően nagy a lárma, amit esélyünk sincs lehalkítani. Videóknál a legfinomabb kiírást kell beállítani, így már meg sem állunk a QCIF felbontásig, ennyit tud ugyanis a telefon. A mozgófilmek avi formátumban kerülnek mentésre, egy ilyen mobil bezzeg tudja ezt, csak hát minek, a QCIF-re mi évek óta azt mondjuk, hogy az alacsony felbontás miatt a szlogen az lehetne, hogy "az arc nélküli ragyogás".

Legszívesebben nem illetném sem kedves, sem más szavakkal ezt a kamerát, de muszáj megtennem, szóval kimondom, egyszerűen pocsék, használhatatlan, undorító, meghökkentő, kiábrándító és ezek szinonimái illenek erre az irónikusan fényképezőnek nevezhető valamire. Semmi, de semmi köze nincs a képeknek a valósághoz, a színek eltorzulnak, a részletek hiányoznak, a vonalélesség romokban hever, a dinamikatartomány pedig ismeretlen fogalom az optikának. Tényleg semmi értelme egy ilyen kamerának telefonban, ez egy n+1 modul, amit egy kétszáz éves szekrény termeszek által megrágcsált és porral borított polcáról rúgott le véletlenül egy hálóját szövögető pók.

A videolejátszó képes visszajátszani a telefon által rögzített remekbe szabott felvételeket, másra viszont már nem képes. A zenelejátszó sem segít a bajon, nyilván a belső tárhelyen még egy csengőhang is szűkösen fér el, ezért egy microSD kártyán tálaltam neki egy top 50 albumot. Nos, nem látta a rendszer, ráböktem, hogy frissítsen, de nem reagált semmit, üres maradt a lista. Pedig be lehet kapcsolni a háttérben zenélést, az ismétlést, és a shuffle módot, de - és ezt régi motorosok talán tudják - a korai MTK platformok jellegzetessége, hogy kizárólag akkor láthatjuk a zenéket, ha azokat a My Music nevű mappába ömlesztjük bele. A hangszóró elképesztően hangos, mondhatni fülsüketítő, de ez így szokott lenni a strapatelefonoknál, hogy a légkalapáccsal dolgozó emberek se maradjanak le egyetlen hívásról sem.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!