Kamera, videózás, zene

A moduláris rendszer nem volt túlságosan praktikus és kényelmes a G5-ben, azt viszont jogosan érezték Dél-Koreában, hogy a kétkamerás rendszert és a nagy látószöget nem szabad elengedni az utódból sem. Az új rendszer azonban jóval egyszerűbbnek tűnik a korábbinál, ami nem véletlen: eltűnt a lézeres autofókusz-segéd, szerencsére egyáltalán nem érezni a hiányát, éjszaka is pontosan, gyorsan talál élességet a rendszer. Mindkét kamera ugyanazt a szenzort használja, a 4:3-as, 13 megapixeles, 1/3.06"-os IMX258 természetesen a Sony gyártósoráról érkezik, az egyik kamerához PDAF-rendszer, illetve képstabilizátorral kiegészülő, 71 fokos látószögű, f/1,8-as rekeszértékű optika tartozik, a második pedig 125 fokos, tehát rendkívül nagy látószögű, viszont csak f/2,4-es, és fixfókuszos. A dupla ledes vaku átlagos fényerejű, 1,5 méteres tárgytávolságot még gond nélkül bevilágít, viszont ennél komolyabb feladatokra nem alkalmas.

Nincs lézeres segédszenzor, a PDAF-rendszer végez el mindent [+]

A kameraszoftver három fő mód köré épül: az egyszerűsített nézet tökéletesen megfelel annak, amiről neve árulkodik: összesen annyit állíthatunk be, hogy melyik kamerával szeretnénk fotózni minden mást megold az automatika, egyetlen érintés a kijelzőn, és máris fókuszál, fotóz. Az automatikus mód ehhez képest valóságos funkcióhalmaz, itt vannak képmódok (panoráma, ablak az ablakban, 360, étel, stb.) és színsémák (élénk, fekete-fehér, vintage, stb.), állíthatjuk a vakut, a hangvezérelt fotózást, a HDR-t (ki, automata, be), az időzítőt és a felbontást is. Végül, de nem utolsó sorban szerepelnek a manuális beállítások, ahol fókuszt, fehéregyensúlyt, expozíció-korrekciót, érzékenységet és zársebességet is állíthatunk, az f-értéket azonban virtuálisan sem tekergethetjük, csupán jelzés értékkel jelenik meg az információ, fokozván a komolyságot. A jól beállított manuális mód továbbra is remek fotókat tud eredményezni, videózásnál ráadásul komolyan belenyúlhatunk a hangba, állíthatjuk a sztereó mikrofon előerősítését, illetve a zajszűrést.

A manuális mód sokat ígér [+]

A normál látószögű fotók minősége szinte bármilyen fényviszonyok közt hozza az elvárt szintet. A vonalélesség kimondottan erős, a dinamikatartomány is kellően jó, a fehéregyensúly pontos, viszont már-már felesleges az a szintű túlélesítés, amivel dolgozik, zaj ugyan nincs, de a legapróbb részletek elmosásán már feltűnik, hogy valami nincs rendben. Az optikai képstabilizálás remekül működik, a hosszabb záridős, éjszakai fotók letámasztott kézzel készültek, állványra nem volt szükség az elkészítésükhöz. Az expozíció-korrekcióhoz viszont sokat kell nyúlni, gyakran problémát jelenthet az alulexponálásból eredő sötétség, főleg a makrók esetén.

Nagylátóval már sajnos nem ennyire rózsás a helyzet. A tavalyi modellhez képest szűkült a perspektíva (135-ről 125 fokra), és bár a felbontás nőtt, a vonalélesség maximum közepes, még több a zajmentesítés, festményszerűen elmosottak a szélek, feltűnik a kromatikus aberráció, és a dinamika sem igazán jó. A fixfókuszból adódóan a közeli témákból nem fogunk minőségi részleteket kivenni, a remek hangulatú fotókat legfeljebb kis méretben lesz érdemes kinyomtatni.

Szelfi normál és nagylátószögű módban. A megoldás csak szoftveres, egy kamera van elöl [+]

5 megapixeles, f/2,2-es fényértékű lencsével szerelt, szimpla szelfikamera került az előlapra, természetesen ebből sem maradhatott ki a nagylátószögű mód, a különbség nem annyira jelentős, mint a K10 (2017) esetében, de alkalomadtán így is jól jöhet a lehetőség. Videózni természetesen többféleképpen tudunk, aki a legnagyobb felbontást szeretné elérni, az 2160p mellett 30 fps-sel gazdálkodhat, íme egy nappali és egy éjszakai tesztfelvétel. Ha beérjük 1080p-vel, akkor 60 fps-re bővülnek a lehetőségeink, és megnyílik a timelapse-mód is. Egyedül a lassított felvétel marad el jelentősen a konkurensektől, a 720p@120 fps már elméletben sem tűnik túl acélosnak, a gyakorlatról pedig árulkodjon a linken elérhető videónk.

FM-rádió és részletes hangszínszabályzó is van az európai modellben [+]

Az LG zenelejátszója a korábbiaknak megfelelően működik, előadók, albumok, műfajok, számok, listák és mappák szerint rendezi a helyben tárolt fájlokat, nem okoz gondot a wma, a wav és az flac kiterjesztés sem. Egyszerűen működik a hangszínszabályzó, de nagy szükség nincs rá, a G6 mindenféle egyéb beállítások nélkül is remekül szól, annak ellenére, hogy kimaradt belőle a quad DAC. A G5 gyári megoldásánál mindenképpen jobb, noha a B&O-s szintet biztosan nem üti meg. FM-rádió van, szokás szerint fülhallgató csatlakoztatásával bízható működésre. A piaci forgalomba kerülő G6-ok dobozába kerülő fülhallgatót sajnos nem tudtuk tesztelni.

Videókat rögzíteni és lejátszani is jól tud a G6 [+]

Alul található a beépített hangszóró, ami teljesen egyszerű, szimpla, mono megoldás, azok között azonban remekül szerepel, kellően magas a maximális hangereje, és bár a felső hangerőtartományban nem áll távol tőle a torzítás, két-három fokkal a maximum alatt még mindig bőven elegendő teljesítményt produkál, és a minősége akár egy filmezéshez is elegendő lehet, ha kellően csendes a környezet. A gyári videolejátszó a DivX-től a feliratfájlokon át az AC3 hangig mindent kezel, a 4K-s fájlokkal is remek volt a produkció.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!