Bevezető

Láthatóan elkezdtek arra törekedni a gyártók, hogy mivel a hardver már hellyel-közzel mindenki számára adott és elérhető, ezért más módokon emeljék ki eszközeiket a sok-sok hasonló képességű csúcsgép közül. Mindenki másra esküszik, mindenhol vannak egész jó ötletek, de eddig ezek túlnyomó többsége a szoftvert érintette. Ilyen-olyan egyedi tervezésű Android felületekkel és extra funkciókkal találkozhattunk, elég megemlíteni a Samsung által behozott tekintetkövetést, az újra felfedezett infravörös portot és az ahhoz kapcsolódó extrákat, vagy a Sony Z1-ben debütált streaming lehetőséget. Itt van a Nokia, aki kamerában akar nagyot durrantani, itt van a Huawei, aki vezeti a vékonysági versenyt, az új iPhone-ban pedig ujjlenyomat-olvasó talál a vásárló. Amit mondjuk 2008-ban már felfedezett a HTC, de ők nem bírtak köré hype-ot építeni.

[+]

Az LG is előrukkolt a maga okosságával, ez pedig a hátlapra helyezett gombokat jelenti. Azon agyaltak egy sort, hogy miképpen lehetne megkönnyíteni az egyre terebélyesebbre hízó okostelefonok kezelhetőségét, és arra jutottak, hogy ha már a júzerek zöme a hátlapon támasztja meg kicsiny ujjait, hogy a készülék ne dőljön ki a kezükből, akkor miért ne lehetne ide elhelyezni néhány gombot. A gondolatot tett követte, megszületett az LG G2, amely az első modell Optimus előtag nélkül, de ha már nekidurálták magukat, akkor megadták a módját és belerakták az elérhető legdurvább hardvert, valamint tovább csavartak egyet az egyébként is szerethető kezelőfelületen.

[+]

Nyilván az a nagy kérdés, hogy ezek az erőfeszítések végül milyen telefont eredményeztek. Meg lehet-e szokni a hátlapra tett gombokat, felveszi-e a versenyt nyers erőben, folyamatosságban és kezelhetőségben a G2 a konkurens csúcsmodellekkel, s persze mennyire fogja megérni mindez árban. Az LG-nél érezhetően nagyon büszkék a G2-re, ezt Bocha és Legendd Berlinben, az IFA kiállításon is megtapasztalhatta, amikor interjút készítettek a cég kommunikációs vezetőjével. Előzetesen annyit mindenképpen el lehet mondani, hogy a G2 kifejezetten jóra sikeredett, nem véletlenül várnak tőle sokat a koreaiak, ráadásul jelenlegi információink szerint 130 ezer forintos áron debütálhat prepaid csomagban. Ami egy ilyen hardverért egyáltalán nem túlzó.

Doboz, külső

Meglepően visszafogott dobozban érkezett a masina, fehér a csomag, három LG felirattal és két G2 megjelöléssel, ez minden. Nincsen rajta fotó, specifikáció, funkciólista, a termék úgyis eladja magát. A tartozékok között nincs meglepetés, töltőfej, adatkábel és füles található a pakk aljában. Ez utóbbi egy QuadBeat 2 nevű, hallójáratos kialakítású, apró távirányítót is tartalmazó headset, amely egészen szépen szól, minőséginek érződik minden porcikája.

[+]

A telefon kifejezetten jól néz ki. Nem mondanám, hogy az LG modelleknek van egy jól felismerhető, egységes formanyelve, de így legalább nem kell ragaszkodni semmi olyanhoz, ami egy idő után unalmassá válna. A G2-nél a legfontosabb, hogy mivel nincsenek gombok az oldalán, ezért az előlap szélén végigfutó ezüstös kerettől hátrafelé egyből elkeskenyedhet a készülékház. Emiatt pedig kifejezetten kecses eszköz benyomását kelti az egyébként 5,2 inches kijelzővel felvértezett masina. Annyira vékony az előlapon a káva, hogy szinte nincs is, ennek köszönhető, hogy csak 2 milliméterrel nagyobb a készülék, mint a majdnem 5 inches Samsung Galaxy S4. A kijelző körüli káva mérete csupán 2,65 milliméter, ez pedig az úgynevezett Dual Routing megoldásnak köszönhető, az áramkörök egy részét alulra és felülre helyezték a mérnökök, így kevesebb helyet foglal a maradék oldalt.

[+]

A kijelző egyébként is megérdemli a figyelmet, az LG ezen a fronton hagyományosan erős versenyző. A technológia ezúttal (is) True HD-IPS, a felbontás 1080 x 1920 pixeles, a betekintési szög végtelen, a fényerő nagyon combos, a tükröződéseket egész jól kiirtották, direkt napfényben is olvasható tud maradni a panel. A kijelző felett szenzorok kaptak helyet, illetve egy értesítési led, amely több színben is képes villogni annak megfelelően, hogy milyen elmulasztott eseményünk van, eddig zöldet, kéket, fehéret és pirosat láttam. Van előlapi kamera is, a szoftver pedig a Samsung eszközökhöz hasonló módon igyekszik figyelni a tekintetünket és nem kapcsolja le a kijelzőt, amíg úgy érzékeli, hogy mi azt nézzük.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Az előlapon nincsenek gombok, mindent az érintőkijelzőn keresztül érünk el, ennek alsó sorába kerülnek az Android rendszerről ismert, virtuális vezérlőbillentyűk. Remek okosság, hogy ezek sorrendje változtatható, illetve egy negyedik gomb is bevehető a buliba, ami lehet a QuickMemo funkció gyors elérését lehetővé tevő ikon, vagy az értesítési tálca lehúzását indukáló gomb. Ami egy 5,2 inches kijelzőnél nem elvetélt elképzelés.

[+]

A G2 oldalai szinte teljesen simák, a telefon nem megbontható. A microSIM egy oldalsó fiókon keresztül juthat be a készülék belsejébe, valami tűszerű izével a mellette levő lukat kell becélozni, ami nálunk a kiscsaládban (a nejem és én) mintegy 30 perces "add ide, most én próbálgatom" műsorszámot eredményezett, de végül sikerült a művelet. Nincs viszont memóriabővítés, 16 és 32 gigabájtos verzióban kerül forgalomba a G2, kizárólag felhőszolgáltatásokkal tudjuk ezt a kapacitást megnövelni. Illetve mivel MHL kompatibilis az USB aljzat, ezért pendrive ráköthető.

[+]

A hátlap műanyag, gömbölyített, s itt vannak a híres gombok. Felül egy olyan panel keletkezett, amely a kamerával indít, lentebb a hangerő fel és lefelé irányú billentyűi közé ékelődik be kissé kidomborodva a kijelzőt lezáró és feloldó gomb. Kellett egy-két nap, mire megszoktam, hogy mi után mi jön, de aztán már annak is örültem, hogy például lezárt kijelző mellett a lefelé gombot hosszan nyomva a kamera, a felfelé irányt préselve a jegyzetfüzet alkalmazás indul el. Azonban mivel a telefon sokszor csak egy asztalon fekszik az ember mellett és néha mindenki feloldja fél kézzel, hogy volt-e valami esemény, ezért arra is kellett az LG-nél gondolni, hogy ilyenkor nem kéne talán a hátlapi gombok miatt emelgetni a mobilt. Így megoldották azt, hogy a lezárt kijelzőre kettőt ugyanoda koppintva megtörténik a feloldás, s így le is lehet azt zárni, bár érdemes ilyenkor az állapotsávot kopogtatni, lévén máshol vélhetően valami ikon, illetve widget van és akkor az adott funkció el fog indulni.

[+]

Az a helyzet, hogy ezt a hátlapi gombtrükköt könnyű megszokni. Nem mondom, hogy pár nap után fura volt visszaállni a klasszikus megoldásra egy bármilyen másik telefon kézbevételét követően, de a duplakoppintásos módszert mindenkinek át kéne vennie, mert az nagyon kellemes kis fícsör, magától sosem indul el, és én már akkor is ezt választottam, ha egyébként a támasztó ujjam pont a hátsó gomboknál helyezkedett el. Nem kell egyébként attól tartani, hogy az asztalra tett telefont megnyomva a hátlapon levő gombok működésbe lépnek, annyira ugyanis még a középső billentyű sem dudorodik ki. A G2 összeszerelési minősége hibátlan, a csatlakozók alulra kerültek, itt van a 3,5 mm-es jack és a microUSB is, valamint két kicsike hangfalnak látszó rés, ebből az egyik mikrofont rejt, a másikon valóban hang távozik.

Hardver, UI

Ahogyan manapság elvárható, ebben a csúcsmodellben is a Qualcomm Snapdragon 800-as megoldása dübörög. Ez négymagos, 2,26 GHz-es processzort és Adreno 330-as GPU-t jelent, mindezekhez pedig 2 GB RAM tartozik. Decens kis hardver, szó se róla, kicsit alacsonyabb órajelen, de egyébként csontra ugyanez dühöng a Sony Xperia Z1 szögletes testében is, már ott sem nagyon kérdezett semmit a cucc, most is azt lehet látni, hogy a szintetikus sebességtesztek királyával van dolgunk, s szerencsére ez a királyság a menüben bóklászva, alkalmazásokat indítva és futtatva is feltűnik. Minden késlekedés nélkül történik, de éles szemű power usereknek feltűnhet egy-egy pici megakadás akkor, amikor olyan widgetek között lapozgatunk a főképernyőn, amelyek netről frissítik az adataikat.

A rendszer az Android 4.2.2-es verziójára épül, de az LG igen alaposan átdolgozta azt, foglal is rendesen helyet, nagyjából 600 MB szabad RAM marad, ha nem fut a háttérben semmi. Két téma között választhatunk, a klasszikus egy élénk, kontrasztos valami, a másik inkább pasztell színekkel operál. A kezdőképernyő alsó sorának ikonjai szabadon variálhatók, a menübe lépve tudunk mappázni, widgetekből pedig van egy csomó egyedi, többféle óra, időjárás mellett mondjuk a szabad RAM-ot mutatóval mutató felület, vagy a jegyzetfüzet látványos minialkalmazása. Egy csomó funkciót lehet a gesztusokhoz is rendelni, a hívás némítását lefordítással, fogádását a telefon fülünkhöz való emelésével tehetjük meg. Állítható a betűméret, a betűtípus, a tárcsázó és a szövegbevitel virtuális billentyűzete igény szerint jobbra és balra eltolható, hogy könnyebben átérhessük.

Jópofa az úgynevezett Vendég üzemmód, amihez feloldási mintát rendelhetünk. A lezárt telefont így már kétféle ujjhúzogatással oldhatjuk fel, az egyik a mi saját verziónk, a másik pedig jár bárki másnak (mondjuk a gyereknek), ebben az esetben csak az általunk összeválogatott alkalmazások lesznek elérhetők. Az értesítési ledet is babrálhatjuk, megadható, hogy milyen események során villogjon, van képernyőkímélő és háromféle módon animálhat akkor a telefon, ha lezárjuk a kijelzőt. Külön szerettem, hogy hívás és üzenet érkezése esetén ha nem a főképernyőn vagyok, akkor bal felül nyílik egy popup ablak, ami lebeg az aktuális felület felett. Ezen keresztül elutasíthatjuk, illetve fogadhatjuk a hívást, vagy válaszolhatunk az SMS-ekre is úgy, hogy közben nem kell kilépjünk az aktuálisan használat alkalmazásból.

Szoftverek

Rengeteg extra alkalmazás gyarapítja gyárilag is a menü ikonjainak számát. A diktafont nem kell bemutatni, a Frissítési központban az alkalmazásokat és a rendszert is frissíthetjük. A sima Jegyzet is elég jó, a szövegen kívül csatolható egyéb tartalom is, az egészet tovább lehet küldeni mondjuk levélben. Ennél egy fokkal többet tud a Jegyzetfüzet, ahol több oldal is létrehozható, tudunk firkálni mindenféle színekkel és tolltípusokkal, s persze itt is csatolható mindenféle tartalom, legyen az kép, hang, videó, helyszín, esemény. Az egészet lehet képként kiküldeni közösségi oldalakra, vagy PDF-ben el is menthetjük.

A Life Square szerintem egyike a felesleges appoknak, itt az általunk végzett összes tevékenység naplózásáról van szó, hívások, üzenetek, FB és Twitter postok, képek, videók, illetve az aktuális névnap jelenik meg időrendi sorrendben. Én nem tudok olyan élethelyzetet elképzelni, amikor ez számomra fontos lenne, de lehet, hogy csak nekem van földhözragadt életem. A dokumentumaink megtekintéséhez a Polaris View hívható segítségül, ezzel azonban nem tudjuk szerkeszteni az Office fájlokat.

Mivel a telefon tetején van infravörös port, ezért ebben az LG készülékben is megtalálhatjuk a QuickRemote funkciót, amelyről már külön is írtunk a G Pro kapcsán, ám érdemes megállni egy pillanatra, ugyanis tud egy olyan extrát a G2-ben, ami kiemeli a mezőnyből. Mostantól ugyanis tetszőleges távirányító szerepét is felveheti, legyen szó konkrétan akármiről. A dolog úgy működik, hogy mi legózhatjuk össze azokat a virtuális gombokat, amelyekre szükségünk lehet, majd pedig az eredeti távirányítót a telefon infrája felé fordítva végignyomkodjuk egymás után a megfelelő gombokat és az LG szoftvere eltanulja a funkciókat, s át tudja venni gyakorlatilag bármilyen távirányító szerepét.

A SmartWorld mögött az LG válogatása található a letöltésre érdemes alkalmazásokból, a Safety Care funkcióról szintén megemlékeztünk már korábban. A Quick Translator egy fordítóprogram, a kamera keresőjének képét használja arra, hogy észlelje a szavakat és azokat rögtön a megadott nyelven írja ki, kár, hogy a magyart nem támogatja. Van egy Voice Mate nevű funkciónk is, amely inkább hangvezérlés, mintsem egy komoly Siri-ellenfél, hívásokat, üzeneteket kezdeményezhetünk, illetve netes keresésekre vehetjük rá a telefont angol nyelven kiadva a parancsokat a készülék számára. A sort a QuickMemo zárja, ami már nem is külön alkalmazás, hanem a rendszer része, az értesítési függöny első eleme ez a szoftver, ami lementi a kijelzőn látott tartalmakat, s azokra rögtön firkálhatunk, majd az egészet továbbküldhetjük.

Az egész telefont áthatja a QSlide-nak nevezett megoldás, amely gyakorlatilag egy olyan, tíz tagból álló alkalmazáscsoportra jellemző okosság, amelyek közé a jegyzet, a számológép, a fájlkezelő, a böngésző, a videolejátszó, a tárcsázó, a levelezés, vagy az üzenetkezelés került. Ezek az appok mind-mind tudnak a felhasználói felület felett, ablakban lebegni, amely ablakok mérete és transzparenciája változtatható. Ha pedig három ujjunkat a kijelzőn balra toljuk egyszerre, akkor az aktuálisan látott QSlide alkalmazás elhúzódik arrafelé és egymásra lapolt módon látjuk az éppen futó QSlide programokat, amelyek közül bármelyiket előhúzhatjuk, illetve bezárhatjuk. Őszinte leszek: sosem jutott eszembe használni, de bizonyára nem voltam képes ennyi idő alatt tudatos felhasználóvá válni, mert napokkal később jutott eszembe, hogy ez jól jött volna akkor, amikor asztalt óhajtottam foglalni. Nyitva volt a böngésző, ott volt a telefonszám, és csak arrébb kellett volna löknöm, hogy lássam a tárcsázót, ahogyan beütögetem a számot. Amit képtelen voltam megjegyezni, mert közben beszéltek hozzám, úgyhogy vagy háromszor váltottam taskot, mire sikerült begépelnem a számokat. QSlide-dal talán rövidebb idő lett volna.

Multimédia

A hátlapra ezúttal 13 megapixeles kamerát tett az LG, elöl egy 2,1 megapixeles párja van neki, amely Full HD videókat is tud rögzíteni. Nyilván számunkra a hátsó optika az izgalmasabb, hiszen egy csúcsmodellnél ma már elvárás, hogy a fényképezés is megüssön egy komoly szintet. Az LG kezelőfelülete nagyon egyszerű, a bal oldalra kerültek a beállításokat vezérlő gombok, a kereső jobb oldalán csak a videó és a fotós üzem között válthatunk, illetve exponálhatunk.

[+]

A beállítások között a különféle üzemmódok a lényegesek. Pont egy tucatnyi ilyen van, a legtöbbet nyilván a normál módot fogjuk használni, érdekes, hogy az Intelligens automata nem alapértelmezett. Viszont a legtöbbször úgyis azt írja ki, hogy szerinte a normál mód a döfi az adott helyzetben. Ha normál módban vagyunk, akkor babrálhatunk egy csomó okosságot. Állítható a fényerő, az ISO (100-800), a fehéregyensúly, a színhatás, az időzítő, a képméret és a hangvezérlés, kapcsolható geotagging, illetve a hangerőt szabályozó gombok funkciója is változtatható. Normál módban, mindent automatikusan hagyva az alábbi képeket lőttük:

A többi módnál van sport (a lenti tesztképek közül az első), van éjszakai (második), van HDR (harmadik), kettős kamera (negyedik), sorozatfelvétel, a háttérben mozgó elemek eltüntetésére vonatkozó fotózás, pillanatfelvétel (több kép közül a legjobbat választhatjuk ki), szépségfotó, illetve sima panoráma és VR panoráma mód, amiről már a G Pro kapcsán írtunk. Az ötödik és a hatodik kép az ISO és a fényerő babrálgatásával készült fekete-fehér módban.

A képeket elnézve kicsit csalódott vagyok. Ha 100%-os nagyítást választok, akkor bizony kijönnek bőven a hibák, a vonalélesség gyenge, a zaj viszont erősen jelen van, a dinamikatartomány is szűkös. A színek viszont rendben vannak, gyors az exponálás és ha nem ragaszkodunk a teljes mérethez, akkor nincsenek vészes dolgok, de a G2 optikája sem tudja megváltani a világot, hiába a sok opció és trükkös felvételi mód.

Videót természetesen Full HD-ban rögzít a gép, itt is vannak érdekességek. A mindenféle torzításos móka most is működik (videó erre), de van kettős felvétel (előlapi és hátlapi kamera együtt), illetve mozgatható zoom, ami elég idétlen, a kép egy pontját kiválasztva egy külön ablakban arra közelítve forog a mozi, aminek nem nagyon láttam értelmét, de természetesen van ilyen tesztfelvételünk, no meg egy normál módban készült videónk is, ami lehet 60fps is. Gondolom nyilvánvaló, hogy a telefon minden gond nélkül lejátssza a Full HD filmeket is, ráadásul az éppen nézett mozit ablakba is tehetjük és mozgathatjuk a felhasználó felület felett. A lejátszó tud egy-két érdekes trükköt, például ha a felület bal oldalán fel-le mozgatjuk az ujjunkat, akkor a fényerő állítható, a jobb oldalon kurkászva a hangerő csavargatható. Plusz bele lehet nagyítani menet közben a filmbe, hogy ez mire jó, azt mondjuk nem tudom, de működik.

[+]

Van egy videoszerkesztő applikáció is, egymás mellé tudunk képeket és filmeket bedobálni, ezek hossza variálható, lehet tenni rájuk feliratot, majd az egészet meglöttyinthetjük valami témával, ami zenét is magában foglal, a kész művet pedig exportálhatjuk mp4 formátumba, vagy rögtön megoszthatjuk mindenféle módokon. Az eredmény maximum 720p felbontású lehet, itt mutatok egy példát.

Zeneileg sokkal ügyesebb a masina, ha a minőséget nézzük. Kihangosítva is kimondottan jól szól - ahhoz képest, hogy egy telefon - a mellékelt füles egész korrekt, van equalizer, megjelennek az albumborítók, az éppen játszott zenéhez pedig egy gombnyomással listáz YouTube találatokat is a rendszer. Van automatikus kikapcsolás, illetve ha a DropBox fiókunkban van zene, akkor onnan is behúzhatjuk a lejátszóba ezeket, egyfajta streamingként is felfogva. Nem hiányzik az FM-rádió sem, ennek működtetéséhez mindenképpen szükséges headset csatlakoztatása. Erre érzékenyek számára fontos információ, hogy a G2-ben egy Wolfson WM5110-es DAC dolgozik, ami kiváló minőségben dolgozza fel és adja át a füles számára a zenét, ráadásul a gyártók ritkán szokták specifikálni, hogy milyen egységet használnak erre, ami nyilván nem véletlen...

Adatátvitel, akkumulátor

Adatátvitel fronton a G2 gyakorlatilag mindent tud. Ez azt jelenti, hogy mobilhálózatokon elérhető a 4G, ami combos sebességet tesz lehetővé, korrektül látja a WLAN hálózatokat is a termék, a Bluetooth már 4.0-s verziószámú és támogatja az LE (Low Energy) szabványt, akad NFC, DLNA, a GPS vevő gyors és pontos. Számítógéphez kötve PTP, illetve MTP kliensként viselkedik a termék, s természetesen ilyenkor töltést is vesz fel.

A böngésző vagy a Chrome, vagy a beépített browser, utóbbiban vannak apró extrák. Van mentési lehetőség offline olvasáshoz, le lehet egy teljes oldalt képként is menteni, illetve ez az alkalmazás is működhet lebegő módban, tehát kvázi ablakban. A sebességre egy szavunk sem lehet, szélvészgyorsan jönnek be a komplexebb oldalak is, a görgetés és a kétujjas nagyítás sem hagy kétségeket afelől, hogy a G2-ben a létező talán legtáposabb hardver dolgozik.

[+]

Bizonyára sokaknak fog tetszeni az is, amit az akkumulátorról lehet tudni. A 3000 mAh teljesítményű Li-Pol telep már papíron is combos és erre gyakorlat sem cáfol rá. Másfél napos üzemidő gond nélkül elérhető, a beállítások között találunk energiatakarékos üzemmódot is, amely a telep általunk előírt töltöttségi szintjénél leveszi a fényerőt, kikapcsolja az adatátviteli beállításokat, a rezgést és az értesítési ledet is kívánság szerint. Éjszaka nálam 2%-ot merült, aztán 10 óra aktív használattal további 50%-ot tudtam leszívni az energiáiból, tehát tényleg nem lehet okunk panaszra, végre kezdenek a gyártók csakugyan odafigyelni az üzemidőre. Az LG még egy trükköt bevet: ha egy ideje már nem változik a kijelzőn a megjelenített tartalom, akkor 26%-kal kevesebbet fogyaszt a masina, ez átlagos felhasználás mellett nagyjából 10%-nyi megtakarítást eredményez.

[+]

Összegzés. Az a helyzet, hogy az LG G2 igen jól sikerült kis ketyere. A gombok hátulra való átköltöztetése jó ötletnek bizonyult, a Snapdragon 800 továbbra is az egyik leggyorsabb SoC a piacon (ha nem a leggyorsabb), az LG pedig igen alaposan átgondolta a felhasználói felületet, rengeteg kicsi, de nagyon kedves extrával turbózva fel azt. Ízléses, finom animációkkal tarkított a menürendszer egésze, jól átlátható, a rengeteg babrálási lehetőséghez képest egyszerűen kezelhető a telefon. A kijelző abszolút méltó a hardverhez, az akkumulátor elég erőteljes, az adatkommunikációs repertoár pedig minden igényt kielégít. De persze ebbe a telefonba is bele lehet kötni, a kamera nekem kissé csalódás volt, hiába a sokféle opció, ha utána a képminőség nem az igazi, fájóan hiányzik a memória bővíthetősége és örültem volna, ha több fém kerül a készülékházra, nem mintha bántóan gyenge lenne a hátlap minősége. Összességében igen kellemes benyomásaim vannak a G2-vel kapcsolatban, tele van jó ötletekkel, mint az infraportot használó univerzális távirányító, a vendég üzemmód, a buborékokban megjelenő üzenetek és hívások, amik nem dobnak ki az éppen használt alkalmazásból, sok-sok figyelmesség, ami az LG mérnökeinek munkáját dicséri. A 130 ezer forintos ár persze nem kevés a hazai viszonyokat ismerve, de legalább ennyibe fáj a Galaxy S4, a Sony Xperia Z1 pedig még többet kóstál, tehát ha a tudásához mérjük, akkor igazából kifejezetten jó ajánlat az LG G2, amely pont ezért megkapja tőlünk az Ajánlott plecsnit. Ennél jobbat csak akkor tudtunk volna adni, ha a kamera frankóbb és nem marad ki a bővíthetőség.

LG G2

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

LG G2

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	138,5 x 70,9 x 8,9 milliméter
	Tömeg	143 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér
	SIM-foglalat	microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5,2 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (424 ppi)
	Kijelző típusa	kapacitív TFT-LCD érintőkijelző
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	Qualcomm Snapdragon 800 (MSM8974)
	Processzor típusa	2,26 GHz-es, négymagos Krait 400
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Adreno 330
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely (Szabad)	32 GB Belső tárhely (24,8 GB)
	Memória bővíthetősége	nem bővíthető
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 850/900/1900/1700/2100 LTE Band 1/2/3/4/5/7/8/20
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 42 Mbps / 21 Mbps
	LTE (D/U)	100 Mbps / 50 Mbps
	IrDA / Bluetooth	van / 4.0 (A2DP, LE)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, WiFi hotspot, WiFi Direct, DLNA
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS-vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.2.2 (Jelly Bean)
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	telepíthetők
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	QuickMemo, QSlide, QuickRemote, Fájlkezelő, Safety Care, Smartworld, Diktafon, Life Square, Polaris Viewer 5, Quick Translator, Voice Mate
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixeles, autofókuszos, ledes villanó
	Másodlagos kamera	2 megapixeles
	Videófelvétel	van (max. 1080p @ 60 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	van
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	3000 mAh-s lítium-ion, nem eltávolítható
	Készenléti idő	833 óra
	Beszélgetési idő	26 óra
	Egyebek
	3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, giroszenzor, gyorsulásérzékelő, hátlapi gombok