Lenovo Yoga Book - a kreativitás ára

Bevezető

Oké, amikor kivettem a csomagból, akkor azért eltátottam a szám, pedig láttam már a Yoga Bookot különböző rendezvényeken itt-ott, de amikor nincsenek zavaró körülmények, csak a doboz és én, akkor azért nagyot üt a termék. Mert állatira hi-tech, tényleg nagyon szép, úgyhogy az első benyomások mindenképpen azt éreztetik a felhasználóval, hogy hát igen, ez a motyó megért nekem 200 lepedőt.

[+]

Pedig nem, ha azt nézzük, hogy mi a gyakorlati haszna a gépnek, milyen komponensekből áll össze, mire tudom a mindennapokban használni, akkor — nagyon realista alapokon — ez bizony egy ugyanolyan androidos tablet, mint akármi más. Jár hozzá billentyűzet (amit le sem lehet venni), tud egy-két extrát, de ezeket csak nagyon ritkán fogja egy átlagjúzer az élete során értékelni, legalábbis addig, amíg rá nem jön, hogy nem csak grafikusok láthatják értelmét a Wacom közreműködésével megalkotott, érintésvezérelt gombsornak.

Összecsukva tényleg akkora, mint egy notesz [+]

Szóval ez a gép egy kicsit inkább technológiai erőfitogtatás, igen, mi a Lenovónál erre is képesek vagyunk, tudunk olyan terméket gyártani, amitől leesik az álla azoknak is, akik egyébként nem mozognak otthonosan a tabletek világában, közben tényleg szépséges, ám pont a speciális kialakítás okán sok szempontból nehézkesebben működik, mint egy tök átlagos, hasonló hardverrel felszerelt, de emiatt aztán jóval olcsóbb táblagép. Úgyhogy ha tényleg meg akarjuk tudni, hogy mennyire életképes a Yoga Book a mindennapokban, akkor bizony kicsit meg kell próbálni úgy használni, mint a rendes, sok szempontból elmaradottabban kinéző, de megbízható és megszokott gépünket, hiszen árban legalább annyit kell érte kiperkálni.

Doboz, külső

A csomagolás menő. Fehér hasáb, némi narancsszinű árnyalattal, kibontás után felül fekszik maga a gép, alatta pedig nagyon igényes módon, szépen, külön fakkokban ülnek a tartozékok. Először is akad egy töltőfej, amely változó feszültségű, 2 Amiért ad le, ehhez jár egy klasszikus microUSB-kábel. Aztán találni fogunk egy elsőre bőrtoknak tűnő képződményt, amiről hamar kiderül majd, hogy egy írófelület, amit a gombsor tetejére tehetünk, erre pedig papírt, majd a szintén a dobozban található tollal azt firkálunk rá, amit csak akarunk. Az pedig szépen megjelenik a kijelzőn.

[+]

Ezen kívül még egy SIM-tű és némi dokumentáció bújik meg a parkban, headset tehát nincs. Ami viszont örömteli, hogy a toll mellett betéteket is találunk (gyárilag három darabot), ezeket használva ténylegesen tudunk papírra is firkálni, s mint később látni fogjuk, pont ez a lényeg.

[+]

Maga a Yoga Book iszonyatosan kompakt, egyrészt állati vékony, összecsukva nincs egy 1 centi (9,6 mm), pedig ebben ugye a kijelző és a holografikus-jellegű gombsor is benne van. Másrészt roppant könnyű, 690 grammot nyom a mérlegen. Ez a légies külső unibody házban lakik, a felső és az alsó rész is megbonthatatlan, csupán néhány gomb és csatlakozó került a gombsor oldalsó részére. Roppant egyedi a zsanérozás is, a fém óraszíjra emlékeztető kiképzés igen látványos és akármilyen szögben stabilan meg is áll a termék. És persze a gombsort hátra is lehet csapni, ilyenkor inaktívvá válik és úgy használhatjuk a terméket, mint egy sima táblagépet, hiszen nincs 1 centi vastag.

[+]

Ha össze van csukva, akkor csak a sötétszürke felületen olvasható Lenovo felirat és a kívülről is jól látható zsanér tudatja, hogy mi van a kezünkben. A kijelzőt tartalmazó rész kávái kissé szélesek, a tényleges képátló 10,1 inch, a felbontás pedig 1200 x 1920 pixeles. Itt nincs is semmi más, csupán egy 2 megapixeles kamera mosolyog a használóra a felső részen, illetve valahol elrejtettek egy fényerőszenzort, amely a kijelző megvilágításának erősségét szabályozhatja.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

Hirdetés

Gombsor, érintőfelület

Az alsó rész sokkal izgalmasabb, ha körbejárjuk a gépet, akkor balról indulva először a microUSB-csatlakozót fogjuk meglelni, mellette egy fehér kis led világít, ha töltést kap a masina. Rögtön itt van a SIM és a microSD tálcája, az általunk tesztelt gépbe be lehet tolni kártyát, ami arra szolgál, hogy netezhessünk, a Yoga Book 4G-képes. Még mindig a bal oldalon találunk egy microHDMI csatlakozót is (de kábelt nem adnak a dobozban), ha pedig a termék jobb oldalára téved az ujjunk, akkor a kijelzőt feloldó és a hangerőt szabályozó billentyűket tapogathatjuk ki. És itt álljunk is meg egy szóra, eleinte elég nehéz megszokni, hogy a notebook-állapotban használt gép egy idő után elsötétedik, ha nem babráljuk, ezzel nincs is semmi gond. De ha az ember azt szokta meg, hogy tetszőleges gomb megnyomásával, vagy a touchpad izélgetésével magához is tér, akkor eleinte kissé tétován fog majd kapirgálni oldalt, hogy újra életre keltse a Yoga Bookot, miután ez a megszokott módszerekkel nem megoldható. Ja, és a kinyitott állapotban lezáródott eszközt bekapcsoló júzernek még a kijelzőt is kell simogatnia, hogy tényleg feloldja a terméket és újra használhassa.

[+]

A Yoga Book legfőbb jellegzetessége a halo-gombsor. Nem hagyományos, fizikailag jelen lévő, megnyomható billentyűk alkotják, hanem az egész egy ordas nagy érintőfelület, amire rárajzolja a klaviatúrát a gép. Höhh, gondolhatnánk, akkor nem is kérdés, hogy milyen lokalizációval jön a gép, tökmindegy, majd változik ez annak megfelelően, hogy mit állítunk be, de ez sajnos nincs így. Ez ugyanis érintőfelület, de nem kijelző, tehát nem jelenik meg rajta semmi, a magyar gombsor úgy látható rajta, hogy fixen ez az elrendezés világít alulról, ha írni óhajtunk, magyarán ott van elvékonyítva a felület, ahol szükséges, hogy a fehéres ledfény átjusson. Pont ezért nem holografikus, a gyártó is Halo keyboardnak hívja.

[+]

Különböző emberek különböző tapasztalatokat szereztek ezzel a furcsa kialakítású billentyűzettel. Akik egyébként is sokat és gyorsan gépelnek, azok általában nagyon sok félreütéssel dolgoztak a Yoga Book esetében, nekem nem volt ilyen drámai a helyzet, de ennek a cikknek az előző oldalát direkt a tesztelt gépen írtam meg: nagyjából kétszer olyan lassan, mint máskor, sok félreütéssel és javítgatással. Biztos vagyok benne, hogy meg lehet ezt is szokni, de sosem lesz olyan, mint egy igazi, szigetes kialakítású, ennél valamelyest nagyobb méretű és fizikai visszajelzést adó klaviatúra. Arra bőven frankó, hogy egy-két levelet megírjunk, hurcolászós gépnek egy olyan nap során, amikor rengeteg helyre kell elmenni tárgyalni, memókat, jegyzeteket készíteni pedig vállalható kompromisszum. Ha pedig az ember egy ponton felhúzza magát, hogy “már megint félreütöttem”, akkor süssön az elméjébe neon betűkkel a felirat, hogy 690 grammot kellett csak egész nap cuccolnia.

[+]

A gombsorban az nagyon hasznos, hogy jutott hely a funkcióbillentyűknek is (F1-F12), ezekre pedig ki vannak osztva gyorsbeállítások. Lehet állítani a hangerőt, a fényerőt, a mikrofon némítását, a WiFi-t kapcsolgathatjuk, beléphetünk az ikonos menübe és az alkalmazásváltót is elérhetjük. Alul pedig van egy home billentyű is. Legalulra még egy touchpad is jutott, ami megkülönböztet bal és jobb gombos megnyomást, viszont sehogyan nem bírtam arra rávenni, hogy tudjak a segítségével görgetni. Ha elkezdünk itt matatni, akkor előzékenyen kapunk egy kurzort is a kijelzőre, tehát egészen “egérszerű” lesz az élmény.

[+]

Az érintőfelület nagy trükkje, hogy van rajta egy spéci gomb a jobb felső csücsökben, ami egy tollat szimbolizál. Ha megnyomjuk, akkor a virtuális klaviatúra elsötétedik, elővehetjük a mellékelt tollat, elindul a jegyzetelő alkalmazás és amit a tollal firkálunk a lenti részre, azt hűen követi fönt a kijelzőn megjelenő firkálmány. A tollban gyárilag egy tollként nem működő betét van, viszont hamar rájön az ember, hogy ha nem a kijelzőre firkál, akkor a jobb eredmény érdekében üdvös lenne látnia lent is, hogy mit rajzol, tehát vegyünk elő egy tök hagyományos papírt, cseréljük ki a tollban a betétet egy “írástudó” verzióra. A papírt tegyük az érintőfelületre és lehet rajzolgatni, írni, fel sem kell pillantani a kijelzőre, mert halálbiztosak lehetünk abban, hogy meg fog jelenni ott az, amit alkottunk. Az ember csak azért piszkálja ilyenkor a megjelenítőt, hogy színeket és vonalvastagságot váltson. A Wacom megoldása 2048 szintű nyomáserőt detektál, ami bőven elég, olyannyira, hogy a papíron látható, tényleges rajzunknál sokkal finomabb lesz a digitális verzió, sokkal jobban követi a megnyomás erejét a szoftver, mint ahogyan az a rajzlapon egy tollheggyel megvalósítható. Kár, hogy a kijelzőt nem lehet a tollal vezérelni (gondolom tartottak tőle, hogy ez ember rutinból ráfirkál), de a menüben van olyan opció, hogy minden tárgyat tollnak tekintsen a display és akkor ez is megoldódik.

[+]

Esett szó arról, hogy a Lenovo ad egy kis jegyzettömb jellegű készséget, ami pont szépen illeszkedik az érintőfelületre, van benne egy csomó papír is, lehet ezekkel is szórakozni, de relatív felesleges, egy kutyaközönséges, A4-es papírral is működik a rendszer. Még egy apróságról emlékezzünk meg, a billentyűzeten, a rajzolós ikon mellett is van egy kamera, ami arra szolgál, hogy ha hátracsapjuk az alsó részt és táblagépként használnánk a terméket, akkor ez a kis optika hátulra kerül és rögtön értelme is lesz fotózásnál.

Hardver, UI

Miután a gép Windows és Android rendszerrel is létezik, ezért nem meglepő, hogy ha már a hardver egységes, akkor Intel alapokra épül. Az Intel kiszállt ugyan a mobilos chipsetek piacáról (nem tudtak elérni szignifikáns áttörést, a ZTE és az ASUS használta néha a processzoraikat), a Yoga Bookban dolgozó x5-Z8550 lényegében az egyik utolsó ilyen Intel-fejlesztés, ami 2016 elején mutatkozott be. A kifejezetten táblagépekbe és okostelefonokba szánt chipset négymagos, magonként maximum 2,4 GHz-en ketyeg, 14 nm-es gyártástechnológiával készül és egy Intel HD400-as GPU segíti a grafikus feladatok megoldását.

Nincs ezzel amúgy semmi gond, elszaladgál rajta az Android könnyedén, nyilván a mellérakott 4 GB RAM is jótékony hatással van rá, alkalmazáskompatibilitási gondok sem jelentkeznek, ám az korántsem biztos, hogy érkezik majd új Android főverzió, noha egyébként az Intel és a Google együttműködése nem szűnt meg és a Nougat x86-os architektúrára való változatának fejlesztői kiadása már elkészült szeptemberben. Hogy aztán a Lenovo erre építve ad-e majd frissítést a Yoga Bookhoz, arról nem lehet tudni semmit, jelenleg a 6.0-s rendszert találjuk rajta, ami egyébként egyrészt elég jól működik, másrészt a gyártó bele is nyúlt több ponton, hogy a gép funkcióihoz jobban illeszkedjen. Viszont a játékoknál nem egységes a kép, a relatív primitív EETAN például szaggat, de a Real Racing 3 szépen futott, bár nem kimaxolt grafikával, azért ez a hardver inkább a középkategória felső részére teszi amúgy a Lenovo üdvöskéjét, mintsem a hasonló árú csúcsgépek közé.

[+]

Rögtön azzal fogunk szembesülni, hogy van tálca alul. Ennek bal felén ülnek általában az ismert vezérlőgombok (vissza, home, alkalmazásváltó), illetve az app drawer (ikonos menü) felé is innen indulhatunk el. Ha pedig vannak futó alkalmazásaink, akkor azok ikonjai is szépen sorakoznak a tálcán, könnyen tudunk közöttük váltani. Az alkalmazáskezelés másik extrája, hogy ablakokat használ a felület, de ezt általában a gépen gyárilag fent levő appok támogatják. Viszonylag korlátozottak itt a lehetőségeink, egyetlen méretű lehet az ablak, ami álló nézetű és kábé a képernyő harmadát tölti ki, ergo három alkalmazást tudunk egymás mellé tenni. Ha a tetejére kattintunk, akkor teljes képernyős lesz, ha megint kattintunk, akkor visszaugrik ablaknyi méretűre.

[+]

Gyári kivitelben a főképernyő egy oldalas csupán, de ha elkezdünk alkalmazásokat telepíteni, akkor nyílnak további oldalak. Az ikonos menüt lefelé tudjuk görgetni, nekem kicsit furcsa, hogy nem lehet itt mappázni, csak az elrendezés módosítható, illetve felül egy adott egy sáv, ami abban segít, hogy keressünk köztük. A főképernyőkön adott a mappázás lehetősége, gyárilag is kapunk pár ilyet, a Google-folderben értelemszerűen a Google-appok kaptak helyet, a Create nevűben a Google felhős szolgáltatásai vannak, a Lenovo mappa pedig pár olyan alkamazást kapott, amit a gyártó készített (Fájlkezelő, tutorialok, SHAREit, SYNCit).

[+]

Az említett Fájlkezelő elég okos, hálózati helyekről is tud listázni. Olyan sok extra app nincs amúgy, akad még egy McAfee Security, egy Evernote, egy diktafon, a Dolby Atmos is kapott egy kulturált alkalmazást, illetve ArtRage néven van egy rajzolós szoftver. Ez elég ügyes, sokféle opciót, hátteret és beállítást tartalmaz, egy grafikus biztos többet ki tud belőle hozni, mint én. Illetve ezt konkrétan kipróbáltam és tényleg, bár azt mondták, hogy azért szokni kell a dolgot.

Multimédia

Lehet a Yoga Bookkal fotózni, csak nem érdemes. Pedig két kameránk is van, a kijelző feletti 2,1 megapixeles tényleg maximum videohívásokhoz való, igen gyenge képet produkál. Főleg akkor, ha mesterséges fénynél használjuk (a legtöbb ember nem délben, egy napsütötte parkban áll neki videotelefonálni), a másik kameránk viszont papíron jobb, ez már 8 megapixeles és autofókuszos, de vaku nincs mellette. Kinyitott billentyűzettel a rajzolós gomb mellett van a lencse, de ha hátracsapjuk a gombsort, akkor megfelelő helyre kerül.

[+]

A szoftvert a Lenovo átdolgozta, elég egyszerűre véve a dolgot, vannak jelenetmódok, egy csúszkán lehet állítani az expozíciót, illetve akad pár üzemmód, mint a panoráma, a mozgásfotózás (akciófelvétel néven), a szövegfotó és a videózás. Ez utóbbi Full HD-t tud, itt egy rövid példa. Mivel ez a télies időjárás nem kedvez a kamerának, ezért mondhatnánk, hogy nem tud kiteljesedni a Yoga Book képalkotási kitűnősége, de ne legyenek illúzióink, a kamera egyszerűen gyenge. Homályos, életlen, fakó, alacsony dinamikájú alkotások születnek, tényleg csak végszükség esetén érdemes bevetni a motyót, illetve arra hellyel-közzel azért elég, hogy mondjuk valami doksit lekapjunk és aztán a tollal firkáljunk rá fontos információkat, majd a végeredményt továbblökjük.

A zenei képességek vizsgálatát a headsetes vonallal kezdjük, a jack csatlakozóra jutó hangminőség korrekt, erőteljes, telt, de nem csak zsinóros, hanem Bluetooth megoldás is akad. Ez egyébként flottul működik, egy LG HBS800-zal próbáltuk ki, a Dolby Atmost állítgatva egészen remek hangélményt lehet kapni, ráadásul a hangerőre sem lehet panasz.

[+]

Ha a beépített hangfalakra szorítkozunk, akkor az első pozitívum rögtön az, hogy ebből kettő is akad, a gombsort magában foglaló rész két oldalán. Ez azért hasznos, mert kinyitva és összecsukva is sztereó hangzást biztosít. És az öröm kábé eddig a pontig tart, mert ezt követően kiderül, hogy mindig, mindenféle zenével, mindenféle videóval, minden hangerőn a két hangfalacska konkrétan recseg. De nem úgy recseg, hogy nagyon figyelek és hopp, mintha megsercent volna, hanem állandóan, folyamatosan, nagyon zavaróan recseg. És ezen semmiféle Dolby Atmos nem segít (ahogyan az sem, ha kikapcsolom), ami azért tökre bántó, mert egyébként baromi jó hangja lenne ám, meglepően telt, a mélyek sem hiányoznak (nyilván a maga szintjén kezelve), de az egészet tönkrevágja a recsegés. Lehet, hogy ez egyedi hibája volt a gépnek, de nem volt alkalmam másik Yoga Bookot kipróbálni.

Üzemidő, adatátvitel

Mivel a mi verziónkban volt SIM-fiók, ezért ebben nem probléma a 4G-hálózatokra való csatlakozás sem, természetesen a 800 MHz-es frekvenciát is ismeri. A WiFi-modul is jól teljesített, több hálózaton is próbálgattuk, egyszer sem zuhant ezekről le, ismeri az 5g-s szabványt is, a gyengébb jelet is stabilan tartja. A Bluetooth úgyszintén hibátlanul üzemelt, ahogyan a microUSB-re dugott OTG pendrive-ot is jól látta. NFC nincs, infra nincs, ezek mondjuk egy táblagépből annyira nem hiányoznak. Böngészéshez a Chrome-ot találjuk a gépen gyárilag, különösebb meglepetést nem tartogat.

[+]

Valahol van egy 8500 mAh teljesítményű, Lithium-Polymer telep. Hogy hol, arról fogalmam sincs, mert kétszer fél centis vastagságba kellett ezt belepréselni, ami igen komoly produkció. Egyébként élek a gyanúval, hogy az alsó részre került (a töltést is itt kapja), a Lenovo azt állítja, hogy 15 órányi üzemidőt lehet kipréselni a Yog Bookból, de hogy ezt miképp mérték, az már nem egyértelmű. Nálam átlagosan 4 órányi kijelzőidő jött ki, nyilván ha az ember a Real Racing 3-mal szórakozik és multimédiás felhasználásra épít, akkor ez valahol érthető, ráadásul a fényerő is csutkán volt, állandóan a WiFi-n lógott és a Bluetooth is be volt kapcsolva. Ha visszafogott böngészésre hagyatkozunk, akkor tippem szerint lentebb csavart fényerővel kijöhet 8-10 órányi üzemidő, de a hirdetett 15 órát nem hiszem, hogy el tudnám érni, esetleg az akkumulátorkímélő aktiválásával, de az kissé kiheréli a gépet, hiszen az adatátviteli és lokációs funkciókat kilövi.

[+]

Összegzés. A Yoga Book nagyon menő. Baromi kicsi, nagyon könnyű, állati jól néz ki, remekül össze van rakva, zseniális darabja a kiváló mérnöki munkának. De. És itt jön egy csomó olyan megállapítás, ami bizonyos felhasználói csoportok számára talán nem okvetlenül a kritikai oldalra tartozik, de az átlagjúzer szempontjából akadnak köztük fontosak. Jópofa dolog a toll és a lenti, tényleg finom érzékenységű felület, de enélkül simán lehetne élni. Érthető, hogy ilyen vékonyság mellett ez a halo-gombsor volt a kézenfekvő választás, de azért ezen gépelni nem mindenkinek leányálom, ráadásul a kicsinyke touchpad nem sokat ér a gyakorlatban. A kamerák egyértelműen csak jelzésértékűek, az Intel hardver és az Android pedig nem akkora nagy barátok, hogy biztosak lehessünk benne, hogy minden app korrektül fog futni, ráadásul a frissítés is necces. Az ablakos mód elég korlátozott az átméretezhetetlen felületek miatt, a két hangszóró recsegése pedig egyszerűen kritikán aluli és nem méltó a termék általános minőségéhez. És mindehhez tartozik egy 200 ezer forintos bruttó ár, ami teljesen egyértelműen túlzás. Nem abból a szempontból túlzás, hogy nem érteném, hogy mi kerül ezen ennyibe, az anyaghasználat, a Wacom értintőfelület, az egészen frankó zsanér, a gép általános kialakítása és megmunkálása, a halo-billentyűzet, a lélegzetelállító vékonyság és az ehhez képest rendben levő üzemidő bizonyára irgalmatlan mennyiségű fejlesztési időbe került, gondolom gyártani sem olcsó. De szükségünk van erre? Ha a szívünkre (inkább az agyunkra) tesszük a kezünket, akkor lássuk be, hogy alapvetően egy olyan tablettel is simán el tudnánk létezni, ami mondjuk a középkategória felső szegmensébe tartozik és van hozzá egy tetszőleges, akár utólag beszerzett gombsor. És nagyjából fele ennyi pénzt kell érte kifizetni. Nem lesz ilyen szépséges, nem lesz ilyen hi-tech, nem fogunk rajzolgatni papírra és látjuk viszont a kijelzőn, de igazából ettől eltekintve a tudása nem lesz csekélyebb. A Yoga Book kap tőlünk egy Tetszett plecsnit, mert ez tényleg tökéletesen kifejezi, hogy mi az összbenyomásunk, vásárlásra azoknak ajánljuk, akik vagy beleszeretnek a külsejébe és ez megér nekik egy jelentékeny összeget, vagy pedig találnak benne olyan funkciót, ami valóban fontos.

Lenovo Yoga Book

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.