Bevezető, doboz, külső
Fejhallgatókról ritkábban írunk, mint TWS fülhallgatókról, hisz utóbbi termékkategória népszerűbb, nagyobb a felhasználói bázis is. Ez érthető, hisz napi ingázás során, edzés vagy kutyasétáltatás alatt kényelmesebb egy zsebben is elférő valamit hordozni magunkkal, amit bármikor előkaphatunk és hallgathatunk rajta zenét, podcastet vagy lefolytathatunk egy telefonhívást. Viszont vannak helyzetek, amikor jobban jön egy fejhallgató, például az irodában, otthon, vagy egy hosszabb utazás során, és kényelmesebb, meg egészségesebb is, ha nem a fülünkbe dugdosunk mindig valamit.
A fejhallgatók mellett szól még az is, hogy kialakításuk és méretük okán azért hangzásuk is jellemzően jobb egy fülhallgatóénál, mondjuk ebben a 20-30 ezer forint közötti ár kategóriában ez azért nem szentírás. Tesztünk alanya, a Lamax NoiseComfort 2 ANC pont ennyibe kerül ugyanis, és előnye, hogy több nagy üzletlánc polcán is megtalálható itthon, épp ezért kértük be, jellemzően nem kerül hozzánk ilyen termék, pedig érdemes kitekinteni az ilyen eszközökre is.
A csomagolás fehér doboz, amely büszkén hirdeti az akár 55 órás üzemidőt, az AAC audiokodek támogatását, az ANC-t és a hangátengedő módot. A kartondobozban egy kemény fedelű hordtokot találunk, ebben a fejhallgató, a 3,5 mm-es audiokábel, illetve a töltéshez egy USB-A végű Type-C kábelt. Van még némi papíralapú dokumentáció, és ennyi.
A fejhallgató kialakítása és megjelenése egyszerű (160,15 x 81,69 x 196,77 mm), nincs rajta semmi csicsa, a Csillagflotta deltájára hasonlító márkalogó figyel fekete színben a kagylók külsején. 265 grammot nyom, műanyagból van, a fejpánt alatt fém megerősítés, a párnázás pedig műbőr a fülnél és a fejtetőn egyaránt. A tesztre kapott modell nem recsegett, nem ropogott, a fülkagylók behajtása simán ment, a jobb kagylón található gombok nyomásra instant reagáltak. Alapvetően a műbőrrel borított párnázással nem lenne gondom ezen az árszinten, de a fejhallgató nagyon szoros volt számomra, még ha engedtem is a pánton, emellett a szellőzése nem volt jó, az őszi hűvösben is megizzadt alatta fülem fél óra elteltével. Szemüveggel viselve pedig kifejezetten kényelmetlen volt, ahogy egy idő után szorított.
Van egy gombunk bekapcsolni és Bluetooth párosító módba állítani a fejhallgatót, vagy lejátszás / szünet funkcióként, illetve hívás fogadása / elutasítása módon használni. Van egy gomb a hangerő csökkentésére és növelésére, illetve van egy gombunk, amivel az ANC módjait állíthatjuk. Ilyenkor a fejhallgató bemondja, hogy épp melyik módon állunk (aktív zajszűrés, transzparens mód, kikapcsolt), ez nem kikapcsolható. Kikapcsol viszont az aktív zajszűrés, ha bedugjuk a 3,5 mm-es kábelt, és ezen nem lehet állítani, így például hiába tudnám repülőgépen a fedélzeti rendszerbe bedugni a fülest, vagy csak mondjuk a táblagépembe egy vonatúton, ez azzal jár, hogy elvesztem az aktív zajszűrés lehetőségét. A Type-C csatlakozón pedig csak töltést vesz fel a fejhallgató, nagyjából két óra kell neki, mire az 500 mAh-s telepet maximumra tudjuk etetni.
Ennyi pénzért az összeszerelés minőségén, a kellékeken és a komforton nem akadtunk fenn. Az már necces, hogy csatlakoztatott kábellel nem használható az ANC, és innentől jönnek a gondok. Nincs például támogató alkalmazás, amivel lehetne állítani a hangzáson, csak a hangforrásként használt készülékre hagyatkozhatunk. Nem kikapcsolható, hogy a női beszédhang bejelentse, épp melyik módba váltottunk a fejhallgatóval. Bluetooth 5.3-ra épülő vezetékmentes kapcsolatot kapunk és bár sehol nem jelzi az eszköz, van benne multipont kapcsolat. Tapasztalataim szerint egyszerre képes fenntartani Mac számítógéppel és Android rendszerű telefonnal a Lamax fejhallgatója a kapcsolatot, és hangot is képes fogadni. Hiányzik viszont az NFC-s párosítás lehetősége, és nincs IP-védelme sem a fejhallgatónak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!