Bevezető
Számunkra is kicsit meglepő volt, hogy a G4 után a Kukirin (Kugoo) ide merte küldeni a G3 Prót. Jellemzően ugyanis az a szituáció, hogy ha egy ideküldött kínai termék nincs körülrajongva (és hát a G4 nagyon nem volt), akkor ott elindul a durci-program, ami akár évekig is kitart, ebben az esetben viszont az történt, hogy a G4 írott és videós tesztjével egyidőben a gyártónak egy meglehetősen hosszú listát is prezentáltam a szerintem lényeges problémákról és az azokkal kapcsolatos megoldási lehetőségekről, a jelek szerint pedig a Kukirin eljutott odáig, hogy ezt inkább értékelje, mint a kontrol nélküli ömlengést. Úgyhogy kérdezték, hogy szerintem melyik modelljük lenne itt érdekes, én pedig ráböktem a G3 Próra, mert jó drága és papíron egy fokkal összeszedettebbnek látszik.
A G3 Pro azért tűnt érdekes szerkezetnek, mert a kétmotoros kialakítása és a G4-től valamelyest eltérő futóműve miatt látatlanban egy kezelhetőbb és stabilabb masinának tűnt. Viszont árban nagyon nem egy ligában játszik a két gép: a G3 Pro félmillió forint feletti áron érhető el, vagyis ha nem is kétszer olyan drága, mint a G4, de 40%-kal azért így is többe kerül. Ugyanakkor ha valaki csak a teljesítmény-akku párost nézegeti, akkor nem fogja érteni, hogy alig nagyobb telep és alig erősebb motor mellett mitől ennyivel magasabb a G3 Pro ára. De ha hozzátesszük, hogy ez kapcsolhatóan kétmotoros, jóval meredekebb emelkedőket tud papíron leküzdeni, hidraulikus fékeket kapott, dupla töltőport van rajta, 52 voltos, 23 Ah-s akkuja van, akkor már érezni, hogy a Kukirin megpróbálta mindenféle extrával fentebb pozícionálni a terméket.
Ez a masina viszont nem friss fejlesztés, még a G2 Master előtt ment piacra, az a masina pedig nem véletlenül lett egy közkedvelt darab, mert nagyon hasonló képességű, mint a G3 Pro. Őszintén szólva azt vártam, hogy egy olyan rollert kapok, amely egyszerre erős és stabil, illetve meg is tud állni, ha kell. Az óriási dobozból nem csak maga a G3 Pro került elő, hanem két, csontra ugyanolyan töltő, egy pót belső (mert ezek a 10 inches kerekek belsővel szereltek), egy pumpa és egy vaskos kézikönyv is volt a pakkban. A roller maga 40 kilogrammot nyom, bár összecsukható, azért nagyon nem a HÉV-re feldobós pálcika kategória. Mindenesetre a rollerhez kapásból küldtek egy kuponkódot is (G3PROMOB), amit itt lehet beváltani.
Kialakítás
A szokásos narancs-fekete színvilágú festés egyértelműsíti, hogy melyik márka modelljét hajtjuk éppen. Elsőre látszik, hogy ez egy masszív váz (persze nem a Kukirin gyártja, ahogyan kábé semmit sem, hanem innen-onnan összevásárolják), széles a trepni (20 cm), akár egymás mellé is felfér a két láb, csak úgy nem leszünk túl stabilak. A kormányoszlop ledönthető és egy kallantyúval beakasztható a fellépő hátsó részébe, ettől még nem lesz olyan remek 40 kilogrammot emelgetni, de így be lehet tenni egy kocsi hátuljába.
A kormány lehetne szélesebb a jobb stabilitás érdekében. Bal felől a lámpát tudjuk kapcsolni, plusz itt van a duda és az index kezelőszerve is: a trepni oldalán elöl-hátul piros ledek jelzik a kanyarodási szándékot, bár ezt rajtunk kívül senki sem fogja észrevenni. A jobb markolat belső gyűrűjén van a lenyomható gázkar, ami egyrészt elég nehezen adagolható, másrészt pedig nem ez a leginkább szerencsés megoldás, más márkáknál úgy helyezik el ezt, hogy mutatóujjal lehessen húzni anélkül, hogy gyengülne a markolat fogása.
Középen egy óriási, monokróm kijelző tudatja, hogy éppen mennyivel megyünk, plusz van rajta még néhány szokásos infó, a gázkar melletti gombbal lehet állítani a rásegítés mértékét (25 km/h, 45 km/h, végtelen), ha ezt háromszor megnyomjuk, akkor jutunk a P-menübe, ahol például kicsit finomítható, hogy mennyire induljon el nagy lendülettel a gép, de itt vissza is lehet venni a maximális sebességet igény szerint. Szintén jobb oldalt egy piros gombbal lehet kapcsolni az egymotoros és kétmotoros módot, szerintem városban elég lesz egy is, meredek emelkedőkön és terepen hasznos, hogy elöl-hátul 1200 wattot igényelhetünk. Ez rendesen megindítja a rollert, ki is pörög ilyenkor az első kerék (ott kisebb a tapadás).
Van pár érdekes pont. Az egyik az oldalsó töltőcsatlakozó, ami dupla, vagyis párhuzamos töltésre alkalmas a masina, ezzel 6-7 órányira csökken a 23 Ah-s akku etetési ideje, ami tényleg kábé a fele annak, amit más rollereknél ekkora kapacitás mellett láthatunk. Egy számzáras megoldással felhajtható a trepni, így hozzáférhető az akku és a vezérlés, illetve az első-hátsó kerekek is kiszedhetők, mert le lehet kötni a motorvezérlést. A C-futómű viszont most sem sikerült jól. Az első spirális rugó nem elég kemény, ezért a terhelést kapó roller az úthibákon rendesen betérdel, ami miatt az első kerék jóval a forgástengely elé kerül, ami miatt viszont kábé azonnal beszitál. Megoldás? Az első rugó cseréje jóval keményebbre, vagy ne menjünk gyorsan — de akkor minek nekünk kétszer 1200 watt.
Menet közben
A gázkar adagolhatósága szörnyű. Rendben, lehet kicsit játszani úgy, hogy egymotoros módban indulunk és menet közben váltunk át, de még így is nagyon érzékeny a kis kallantyú. Sík és jó minőségű úton stabil alkarral kifejezetten gyors és suhanós az élmény, de még ilyenkor is be tud szitálni, ha nem tartjuk mereven a kormányt. Noha ezt még meg lehet fogni időben, de ha jön egy kisebb hupli, akkor bizony nagyon észnél kell lenni. A városi forgalom ritmusát lazán fel lehet venni a géppel, de elég egy kátyú, egy rosszul eldolgozott villamossín, vagy egy hirtelen kormánymozdulat és már kész is a baj. Nagyon nem véletlen, hogy erre a rollerre most már kötelező a KGFB, a sisak viselése nagyon ajánlott, de térd- és könyökvédő használata sem ördögtől való.
Ha viszont lejövünk az épített utakról és földúton, vagy murvás burkolaton haladunk, akkor máris értelmet nyer a kissé terepes gumi és a kétmotoros hajtás. Itt sem érdemes állat módjára húzni a gázt, de ha a cél az, hogy ilyen környezetben is tudjunk haladni, akkor a G3 Pro ebben jó partner. A határt alapvetően az út göröngyössége jelenti, ha a 10 inches első kerék egy nagyobb gödörbe csusszan be, akkor ott könnyű fejreállni (jelentem: sikerült kétszer is), szóval a nagyon offroad vonal már nem lesz baráti, de ha olyan környéken haladunk, ahol sok emelkedő és lejtő adódik, viszont nem végtelenül gödrös-köves az út, akkor egész hatékonyan veszi az akadályokat a gép, ráadásul az első-hátsó XOD hidraulikus tárcsafékek hatékonyságára sincs panasz.
A hatótáv a gyártó szerint 70-80 kilométer, ezt szokták csillaggal megjelölni úgy, hogy 60 kilogramm tömegű utas, sík terep és 20 km/h-s sebesség mellett értendő. Ha folyamatosan nyélgázon nyomulunk kettős motorral, akkor 25-30 kilométer után már lehet, hogy aggódni fogunk, mert ha lemerül a masina, akkor elég nehézkes vele haladni. Jó pontot kap viszont a lentre helyezett első lámpa, ami nem világítja pofán a szembejövőket, de elég fényt ad az esti használathoz is. Az akku kivehető és külön is tölthető, tehát nem kell felcipelni az emeletre a teljes rollert, az IP54-es védelem pedig esős időben való használatra is alkalmassá teszi.
Összegzés. Az a bajom, hogy itt egy relatív drága roller, amiről a legtöbb tesztbeszámoló, illetve hmm, hát támogatott tartalom azt harsogja, hogy 65 km/h-val megy (nem, kábé 50-55-nél vége), 80 kilométer a hatótávja (nem, 40-50-nél többet egy normál júzerrel nem fog tudni), szuper a futóműve az első-hátsó rugózás miatt (nem, irtó könnyen beszitál), a valóság ezzel szemben az, hogy ezen a Kukirin gépen sincs rendesen megtervezve a futómű geometriája, nincs kellően felhasználóbarátra hangolva a gázkar, éppen ezért a júzer józanságára van bízva a biztonságos közlekedés. Ez a józanság viszont sokszor hiányzik (és nem, nem a rolleresekből, meg a bringásokból, meg az autósokból, hanem alapvetően az emberekből), ami miatt ez nem egy veszélytelen holmi. Az is nagyon fontos, hogy bármennyire is indukálja a csomagolás, a kézikönyv és a sok-sok ilyen-olyan teszt, érdemes az első használat előtt megtenni a megfelelő intézkedéseket. Az összes csavar meghúzása, a gumik előírásszerű felfújása, a fékbeállítások ellenőrzése után a következő szint az első rugó cseréje kell legyen, mert lehet ebből a Kukirin rollerből is jobbat-többet és biztonságosabbat alkotni, de ehhez kell némi felelősségérzet. Ha ez nincs, akkor majd az első taknyolás után lesz, de ezt talán jobb nem megvárni. Az alapok megint jók, a váz masszív, stabil, a trepni jó széles, az akku a piac egyik legnagyobbika, a dupla töltés és a kivehető telep sokaknak áldás, a hidraulikus fékekre egy szavam nincs, a lámpa is oké, a kijelző is olvasható, de C-futót nem olyan könnyű jól csinálni, a Dualtron gépek például egy tök más módszert használnak (jobban is ráznak), kevés az olyan igazán komolyan vehető roller, ami ezt a megoldást használja — viszont relatív olcsó, légies és egyszerre dögös a látványa, tök menőnek tűnik, hogy ekkora a rugóút, azt gondolná az egyszeri vásárló, hogy váó, milyen jól csillapít, csak akkor jön a meglepetés, amikor kiderül, hogy ezzel a stabilitás elillan. Vagyis azt érezni, hogy beletettek egy csomó hasznos extrát (töltés, hidraulikus fékek, jó szerelhetőség, kivehető akku, széles trepni, sok lámpa), csak pont a leginkább esszenciális összetevővel nem foglalkoztak eleget: egy stabil futóművel.
Van olyan környezet és élethelyzet, amikor a G3 Pro egy remek társ, ha az ember szán rá egy kis időt, hogy valamelyest barátságosabbá tegye. Földutakra, városon kívüli közlekedésre, mostohább útviszonyok közé nem nagy tempót diktálva valószínűleg kimondottan hasznos és célszerű. Városba túl hirtelen, túl instabil és feleslegesen erős, úttestre elvileg a menetdinamikája alapján alkalmas lenne, csak ehhez a jogszabályi keretek (még) nem adottak, aki pedig a forgalomban esik el vele, annak némi fohászra is szüksége lesz. Lehet, hogy a Kukirin a jövőben ide több rollert nem küld, noha most jött ki a G2 friss változata kifejezetten vonzó áron, szívesen megnéznénk, hogy ott mi a helyzet, de a jóval drágább G3 Pro megvásárlását csak azoknak ajánlom, akik tudják, hogy mit vesznek és hogyan kell ésszel használni.
Bog
A rollert a gyártó küldte a számunkra, itt lehet megvenni. 50 eurós kedvezmény jár ezzel a kóddal: G3PROMOB