Kijelző
A három készülék három különböző típusú kijelzővel érkezik. A Samsung a SAMOLED+ mellé teszi le a voksát, az LG az IPS-t részesíti előnyben, míg a HTC S-LCD panelt használ. Szerencsére az úgynevezett pentile matrix technológiát mindhárom gyártó hanyagolja (az összehasonlításból kimaradó Motorola ezt használja), így közelről is éles képet láthatunk. Méret tekintetében is van különbség, a HTC és a Samsung 4,3 inches kijelzőt kapott, az LG-ben "csak" 4 hüvelyken terpeszkedik a megjelenítő. Fontos azt is tudni, hogy a HTC 540 x 960-as felbontást használ, a másik két versenyző 480 x 800 képpontot mutat. A HTC mellett nem csak ez szól, hanem az is, hogy ez valóban 16:9-es arányú kép, a már említett 480 x 800 nem teljesen felel meg ennek az aránynak. Így a HTC-n úgy lehet nézni szélesvásznű filmeket, hogy azok teljesen kitöltik a képet, bár a különbség elég apró, de vájtszeműeknek (itt nem a holló által készített látásszervről van szó) a HTC lesz a favorit.
A három technológia alapvetően más képet ad. A Samsung féle SAMOLED+ a történet egyik vége, nagyon mély feketével, egyesek szerint túlszaturált színekkel, erős kontraszttal bíró megjelenítőről van szó, amelynek a betekintési szöge is kiváló. Sokak számára természetellenesnek hat ugyan, de a Galaxy S II beállításaiban lehet változtatni a szaturációt, így a legtöbben megtalálhatják a megfelelő értéket. A helyzet az, hogy szerkesztőségünk álláspontja szerint ez a kijelző adja a legszebb képet, s abszolút királynak tarthatnánk, ha nem láttuk volna az Optimus Black Nova kijelzőjét. Az OLED technológiáról már korábban írtunk igen részletesen, a további technikai mélységekre fogékony olvasók erre kattintsanak.
Az LG által használt IPS-panel látvány tekintetében valahol félúton van a Samsung és a HTC között, de kontrasztaránya, fényereje inkább a Samsung megoldásához van közelebb, nem sokban marad el a Galaxy S II kijelzőjétől. Az IPS-panelt először az iPhone 4-nél láthatta a nagyközönség (legalábbis ekkor volt kommunikálva, hogy mi is ez), az Optimus 2X ugyanezt a megoldást kapta, csak éppen alacsonyabb felbontással. Működési elvéből adódóan ez a típus igen szép, mondhatni tökéletes feketét produkál, s egy pixelhiba esetén (pixelhiba: hibás vezérlőtranzisztor) sem fehér pixelt kapunk, hanem feketét, ami gyakran kevésbé zavaró. A betekintési szöggel itt sincsenek problémák, talán egy picit kevésbé marad élénk a kép, mint a Samsung esetében, de bőven a megfelelő szinten belül van.
A HTC a hagyományos utat járja, az általuk használt S-LCD panelt a Sony és a Samsung közösen fejlesztette ki. Míg az LG-nek és a Samsungnak házon belül van a technológia, a HTC kénytelen ezt megvenni: az S-LCD alapvetően ugyanaz a technológia, mint amit TFT-nek ismerünk, csak mélyebbek a feketék és jobb a betekintési szög. Ez azonban nem elég, ebben az összehasonlításban a HTC a sereghajtó, mert bár ezzel a kijelzővel sincs komoly gond, a másik két gép mellé letéve egyből látszanak a különbségek, mind a kontraszt, mind pedig a betekintési szög tekintetében.
Érdekes, hogy - ahogyan az olvasó is láthatja - a cikkben látható illusztrációkon az LG és a Samsung kijelzője simán ugyanolyan jónak tűnik, ami arra vezethető vissza, hogy az általunk használt fényképezőgép már nem tudja feldolgozni a Samsung által produkált kontrasztarányt. A különbség ugyan nem jelentős, de szabad szemmel egyértelműen látható. A HTC egyetlen dologban veri meg a másik két kijelzőt, ez pedig a felbontás, ami például böngészésnél láthatóan számít, de erről majd később.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
