A jövő: AMOLED, Super LCD, E-ink, egyebek

Ezzel el is érkeztünk a jövő technológiáihoz, melyeket szerencsére már ma is alkalmaznak a gyártók. Közös tulajdonságuk, hogy nem folyadékkristályos, hanem ledes kijelzők, ebből adódóan az eddigi ismereteinket félre kell löknünk: az OLED már nem úgy működik, mint az eddig bemutatott technológiák.

OLED, AMOLED

Az OLED az angol organic light-emitting diode, magyarul organikus fénykibocsátó dioda rövidítése, vélhetően a jövő meghatározó irányvonala a kijelzőgyártásban. A technológia oly sok egyébhez hasonlóan a természetből fakad: a szentjánosbogarak párosodás előtt erős fénnyel világítanak, melyből tudósaink rájöttek, hogy bizonyos szerves anyagok feszültség hatására fényt bocsátanak ki - a jelenség neve elektro-lumineszcencia. A működési elve az, hogy elektromos térben az elektródákból kilépő töltéshordozók (elektronok és kationok) egymás felé közelednek a szerves anyagban. Az elektromos erőtér az elektronokat az elektron szállító rétegben mindig a legalacsonyabb el nem foglalt molekuláris pályára, a kationokat (azaz "lyukakat") pedig a lyuk szállító rétegben a legmagasabb elfoglalt molekuláris pályára kényszeríti. A szerves anyag határfelületén az egymáshoz energia szempontjából közel kerülő töltéshordozók „rekombinálódnak”, és azok a felszabaduló energia következtében semleges, gerjesztett állapotba kerülnek (mint a felajzott szentjánosbogarak). A gerjesztett részecskeállapot az elektro-lumineszcens szerves anyagban lecseng és eközben egy foton (a fény elemi egysége) keletkezik - a folyamat másodpercenként több milliószor megy végbe, ami jelentős fénymennyiséget állít elő.

Fénykibocsátó anyag és előállítás szempontjából kétféle OLED technológia létezik: az egyik technológia úgynevezett „kis” molekulákat, a másik polimereket alkalmaz fénykibocsátó anyagnak. Az OLED-et alkotó rétegeket az előbbinél vákuumgőzöléssel, utóbbiaknál a tintasugaras nyomtatáshoz hasonlóan viszik fel a hordozó üveglapra. Mindkét esetben azonos Indium-Tin Oxid (ITO) alkotja az átlátszó anódot, ezután jön a lyuk előállító és szállító réteg, majd az organikus emittáló anyag (kis molekula vagy polimer réteg), és végül az elektron előállító és szállító réteg, rajta a fém katóddal (ez utóbbi gyakran egy réteg). Persze ettől még képünk nem lesz, ahhoz szükség van az OLED-ek alkotta pixelmátrix meghajtására, vezérlésére. A két ismert vezérlési mód a passzív (PMOLED) illetve aktív (AMOLED), de ez nem hat újdonságként, az pedig egyértelműen játszik, hogy a jövő az aktív paneleké, a passzívok inkább csak a kezdeti időkben voltak jelen, ráadásul nem is a telefonoknál. Azoknál egyértelműen az aktív mátrix vezérlés a kézenfekvőbb megoldás, az eddig tanultak itt is igazak, tehát az AMOLED-nél minden egyes pixelhez kapcsolótranzisztor és tárolókapacitás. A megoldást az LCD kijelzőknél már elterjedten alkalmazott alacsony hőmérsékletű poliszilícium technológiájú vékonyréteg tranzisztorok (TFT) kínálják, melyek gyors kapcsolást tesznek lehetővé. Az aktívmátrix OLED kijelzőn mindenegyes pixel függetlenül címezhető a hozzá tartozó TFT-vel és kapacitással. Itt is minden kiválasztott pixel bekapcsolva tartható a teljes képfrissítési időtartama alatt.

Az AMOLED kijelzők mellett sok érv szól. Rendkívül kis fogyasztásúak, aprók és szinte jelentéktelen tömegűek, méretüket szinte csak és kizárólag a hordozó üveg vagy műanyag lap mérete határozza meg. Fényerejük nagyon nagy lehet - a felületi fényesség akár az 500 cd/m2 értéket is elérheti - ráadásul az (AM)OLED kijelzők betekintési szöge is hatalmas, 160 fokos szögből is teljesen jól olvashatók. Jellemzően a Samsung és a Nokia használja a készülékeiben, de valószínűleg idővel mindenki át fog rá térni, a csúcskategóriás modelleknél legalábbis.

Super AMOLED

A Super AMOLED a Samsung új fejlesztése, melyet a Wave nevű készülékükben már használnak, tehát elérhető a piacon. A kép megjelenítése szempontjából teljesen ugyanaz, mint az aktív mátrix OLED panelek, a különbség az érintésérzékeny réteg elhelyezésében keresendő, amiből valószínűleg mindenki rájött, hogy Super AMOLED kijelzők csak az érintésérzékeny modelleknél vannak. A különbség mindössze annyi, hogy az érintést érzékelő réteg magán a megjelenítőn, nem pedig azelőtt foglal helyet, aminek az eredménye egy vékonyabb, még szebb színvisszadással rendelkező kijelző. A jövőben gyakran tervezik használni, például a napokban megjelenő Samsung i9000-ben, más néven Galaxy S-ben.

Electronic ink display

Az elektronikus tintás kijelző a jövő egyik lehetséges iránya nem is LCD és nem is ledes működésű. Az e-ink, alias "electrophoretic display" működési elve, hogy elektromosság hatására a plexi alatti pigmentált részecskék átrendeződnek, így alakítanak ki számunkra is értelmezhető ábrákat, jeleket. Több eszközben találkozhattunk már vele, például a Motorola F3-ban, ahol a kijelző nem dot-matrix felépítésű, hanem "pálcikákból" rajzolja ki a dolgokat, de természetesen vannak mátrixos elrendezésű e-ink panelek is, jellemzően e-könyv olvasókban.

E-ink

Az e-ink legnagyobb előnye, hogy alig fogyaszt energiát: mikor a kijelző nem "mozog" (azaz frissül), semmi áram nem kell neki, csak a mozgáskor, ezért is használják könyvolvasókban, ahol az ember több percig ugyanazt a képet bámulja. Az olvashatósága is kiváló, igaz, háttérvilágítással nem rendelkezik, de már próbálkoznak ilyesmivel is. Harmadrészt kevés helyet foglal. Meglátjuk, hogy mi lesz belőle.

S-LCD (Super LCD)

Az LCD-k fejlesztése sem állt le, a jövő egyik irányvonala lehet a Super LCD, melyet a Sony és a Samsung közösen fejleszt. Másként szólítva S-PVA (Super Patterned Vertical Alignment) panelnek is hívhatjuk; gyakorlatilag ugyanazt nyújtja, amit az MVA, csak sokkal jobb kontrasztaránnyal, feketébb feketékkel és nagyobb betekintési szöggel. Meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

iMOD (Interferometric Modulator)

A Qualcomm az idei Mobile World Congressen is demózta az iMOD technológiás, passzív felépítésű kijelzőjét, mely elképesztően jó képminőséggel és hihetetlenül alacsony fogyasztással büszkélkedhet, a képfrissítési sebessége viszont egyelőre elég alacsony, igaz, a cég azt állítja, hogy hamarosan el fogják érni a folyamatosnak ható mozgóképet biztosító, 30 képkocka/másodperces értéket. Mivel a panel nagyon vékony is, elképezelhető, hogy bele fog kerülni mobiltelefonokba is, de ez egyelőre a jövő zenéje.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!