Hardver, UI

A külső, a körítés, az összeszerelés tehát egyáltalán nem mutat rossz képet az Y6-ról, viszont a hardveres oldal miatt már joggal lehet morogni, az Y6 ugyanis elég alapszintű ilyen szempontból, noha az ára a középkategória közepére helyezi. Amikor az ennél olcsóbb G620s-ben Snapdragon 410 van, amikor az ennyi pénzért elérhető, márkás kütyükben is 64 bites chipset dorombol, addig az Y6-ba megálmodott Qualcomm Snapdragon 210 már papíron is hervatag. Volt már ilyen processzorral szerelt gép nálunk, a CAT S40-ben találkoztunk a Qualcomm megoldásával, ami egyébként nem vészesen béna, mert kábé a Snapdragon 400 szintjét hozza, de ez a gyártó belépő szintű megoldása, amit nem 50 ezer forintos gépekbe terveztek, hanem a legolcsóbb masinákba.

Elvileg még ezzel sem kéne gond legyen, mert azért a sebességteszteken nem vérzett el túlzottan az Adreno 304-es GPU-val és 1 GB RAM-mal megtámogatott proci, de a gyakorlatban nagyon érezni, hogy az Y6 hardvere erős küzdelmet folytat annak érdekében, hogy a felhasználó által kiadott parancsokat végrehajtsa. Ha valami frissül a háttérben, akkor nagyon darabos lesz a felület, de enélkül is az a helyzet, hogy hiába van 300-400 MB RAM szabadon, ha nem használunk semmit mégis késéssel ugranak fel az alapvető alkalmazások is (tárcsázó, email kliens, böngésző), megdöccen a menü, nem azonnal bukkan fel és tűnik el a virtuális gombsor, bejövő hívásnál pár másodpercig sötét a kijelző, amíg a készülék összeszedi magát annyira, hogy a hívó felet kikeresse a névjegyzékből és kitegye a fejét. Ezek persze apróságok, akár szőrszálhasogatásnak is tűnhet, mert közben rengeteg jópofa dolog van a felhasználó felület funkciói között, de ennél ebben a kategóriában többet vár a vásárló. Az sem örömteli, hogy a felhasználható belső tárhely kibontás után alig több mint 4 GB, a microSD-re pedig nem lehet áttenni az appokat, mondjuk ezen az AppMgr III nevű programmal például lehet segíteni.

Viszont — ahogyan arról már esett szó — a kétkártyás Y6 is eljutott hozzánk. És itt az a különös helyzet állt elő, hogy nem csak abban tér el a két eszköz, hogy hány SIM-et lehet beléjük tuszkolni, hanem abban is, hogy a szolgáltatói kínálatban elérhető egykártyás változathoz képest ez a másik verzió 2 GB RAM-ot kapott. Ez egyébként árban is okoz némi eltérést, nagyjából 4-5 ezer forint a két készülékért lerakandó összeg között a differencia, a sima Y6 olyan 46-48 ezer forintot kóstál, a duplakártyás kivitel viszont 50 ezer forint körül mozog. Az a tréfás, hogy az 1 GB RAM esetén ugye 300-400 megabájt lehet szabadon, a 2 GB-os kivitelnél viszont 1 GB marad, magyarán a rendszer simán felzabál ennyit, ha van rá mozgástere. Nagy eltérés csak akkor van a mindennapi használatban és sebességérzetben, ha az alkalmazásváltót birizgáljuk, a kétkártyás Y6 fürgébben ugrik egyik appról a másikra, de ugyanazok a döccenések és akadások egyébként itt is megvannak.

[+]

Az Android 5.1.1-es verziójú rendszerre feltett EMUI 3.1 viszont nagyon kellemes felület. Egyrészt szép, ízléses és logikus, másrészt egy sereg testreszabhatósági opciót és apró extrát kínál. Ahogyan már megszokhattuk, nincs szigorúan vett menü, az alkalmazások és a widgetek a kezdőoldalakon helyezkednek el. Lehet változtatni a rács méretét (4 x 5 és 4 x 4 ikonnal operálhat a felület), bizonyos appok rajzai mellett lehet számláló (mondjuk olvasatlan üzenetek), akadnak témák, van duplakattintásos feloldás, vagy a sötét képernyőre rajzolt karakterekkel is rögtön fellőhetünk bizonyos alkalmazásokat. Változtathatók a navigációs gombok, ide ki lehet tenni az értesítési panel lehúzásához is virtuális billentyűt, némítható a bejövő hívás a telefon lefordításával, még egykezes mód is akad, noha az 5 hüvelykes kijelző ezt általában nem indokolja. Arra is van kapcsoló, hogy a telefon érzékelje, ha táskába tesszük, vagy zsebrevágjuk, ilyenkor nem old fel a kijelző.

A felülről lehúzható értesítési sávban időbélyeggel együtt jelennek meg a notifikációk, fent pedig átkattinthatunk a gyorsbeállítások közé. Ha alulról legyintünk felfelé, akkor négy ikon ugrik fel, innen indíthatjuk a diktafont, a számológépet, a zseblámpát és a kamerát. Az alkalmazáskezelőben külön engedélyezhetjük, hogy melyik app milyen hálózati kapcsolat használatára jogosult (WiFi, mobilnet, vagy egyik sem), ahogyan azt is megmondhatjuk, hogy melyik szoftvertől kérünk értesítéseket. Saját magunk állíthatjuk be, hogy mely alkalmazások futhatnak a háttérben akkor, ha lezárjuk a kijelzőt, a telefonkezelőben pedig tárhelytisztítót és gyorsítót találunk. Ez mondjuk kedves, mert kétféle módon csoportosítja a memóriát foglaló appokat, vannak normál alkalmazások (Facebook, zenelejátszó, ilyesmi), illetve akadnak “kulcsalkalmazások”, amelyek alapból futnak ugye, ilyen a launcher, a Google izéi, vagy mondjuk a névjegyzék. Az a vicces, hogy ezekből 17 mindenképpen fut, ami a Huawei általá adott telefongyorsító szerint kábé 75%-os terheltséget jelent és ő maga mondja, hogy a készülék lassú, zárjunk be appokat. Csak hát nagyon nincs mit bezárni…

[+]

Az extra szoftverek között fájlkezelőt, Facebook és Twitter appot, egy sereg demoverziós játékot (ezek törölhetők), egy online Huawei-Honor boltot (ami itthon nem működik), zseblámpát, diktafont és nagyítót találunk. Nincs dokumentumkezelő (ezt majd érdemes letölteni), viszont van egy HiCare néven futó terméktámogatási felület, ahol segítséget kérhetünk, ha valamiben elakadunk. A Google szoftvereit külön mappába szervezi a menü, ezek hiánytalanul megvannak, de az Y6 nem kényeztet el túl sok telepített szoftverrel, a játékok mappa viszont totál felesleges.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!