Bevezető

Hölgyeim és uraim, most érkeztünk el arra a pontra, hogy egy okosóra végre úgy néz ki, ahogyan mindig is ki kellett volna néznie. Igazából ha azt nézzük, hogy a normál órák milyen régóta úgy néznek ki, mint ahogyan jelenleg ismerjük őket, akkor egész gyorsan eljutottunk oda, hogy az eleinte tohonya, vastag, négyzetes és esetlen próbálkozások után most egy kecses, pofátlanul szép, roppant elegáns szerkentyűt hordok a csuklómon, amit — be kell valljam — kifejezetten kedvelek. Mondjuk egy fillért sem fizettem érte és persze vissza is kell adnom, így nyilván könnyebb.

[+]

Az MWC-n mutatta be a Huawei az első okosóráját (a TalkBand két generációját nem tekinthetjük annak), és rögtön olyat alkottak, hogy szerintem a Samsung, az LG és a Lenovo gerilla mérnökkommandósokat küldött volna oda megvizsgálni a kiállított darabot, de valószínűleg nem véletlen, hogy pont az óra nem volt kitéve a publikus standon, csak a mindenféle autentikációs protokollon átesett partnerek és sajtómunkások által látogatható, zárt Huawei-minibirodalom területén lehetett megnyomkodni. Ott történt, hogy Legendd és jómagam némi időt töltöttünk el azzal, hogy az állunkat keresgéltük a pihepuha padlószőnyegen, pedig akkor még csak a jól ismert demo Android Wear futott a kirakott példányon.

Ezen a kis "párnán" nyugszik a dobozában levő Watch [+]

Aki esetleg átaludta volna az utóbbi évek okosórás fejlődéstörténetét, annak érdemes tudnia, hogy kezdetben vala a connected watch, ami egy hagyományos óra, egy Bluetooth modul és egy digitális kijelző kereszteződéséből jött létre, élharcosa volt a Sony Ericsson (és a Fossil), ma pedig mondjuk a Martian csinál ilyesmit. Aztán jött a Pebble minden idők legsikeresebb közösségi finanszírozós kampányával, ami miatt a nagyobb cégek is ráeszméltek arra, hogy talán van értelme megcsinálni a csuklón hordható másodlagos kijelzőt, volt egy furcsa próbálkozás az LG-től (akkor még azt gondolta mindenki, hogy teljes értékű telefont kell a csuklóra kicsinyítve rászerelni), végül a Samsung dobta be az első, valóban okosórának nevezhető terméket Galaxy Gear néven. És ez alig két éve történt.

Az első bekapcsolás után az Android Wear mindenféle nyelveken üdvözli a júzert [+]

Úgyhogy megrázta magát előbb a Google, megcsinálták az Android Wear platformot, hogy ezt a piacot is felzabálják OS szempontjából, jöttek is LG és Samsung termékek, valamint végre a kör alakú kijelző is előkerült (Moto 360), végül pedig összeszedte magát az Apple is, noha az megint egy másik történet és kategória. Mind megközelítésben, mind árazásban. Illetve, khm, izé, nos, árazásban azért a többieknél is vastagon fog a cerka, most pedig itt van a Huawei Watch (vaskos köteg pénzért cserébe), ami az androidos vonalon eddig felbukkant okosórákat villámgyorsan zárójelbe is teszi, legalábbis a külső kapcsán egészen biztosan. Az történt, amire nem számított senki: egy kínai cég gyártja jelen pillanatban a világ legszebb okosóráját. Egy olyan kínai cég, amelyik öt éve még szolgáltatók számára bérgyártott filléres telefonokat.

Doboz, külső

Hogy a Huawei nem kétpálcás céllövöldés játékszernek szánja az órát, az már a csomagoláson látszik. Egy kulturált, sötétbarna kockát kaptunk, felnyitás után a puha bézs terület közepén mosolyog az óra, így ahogyan van ki lehet tenni a szalonba. Bár a doboz méretes, a tartozékok száma olyannyira véges, hogy egy darab töltőpadról beszélhetünk, ami viszont fehér színével pont nem illik az összképbe. Az USB-ben végződő kábelhez még töltőfejet sem kapunk (de ezzel csak mi jártunk így, egyébként van a dobozban), ráadásul az órát elég precízen kell ráültetni a korongra, hogy az érzékelők egymáshoz csattanjanak, különben nincs etetés.

A csomagolás méltó az órához [+]

Á, tökmindegy, ezzel söpörtem félre a töltőt, nem számít, és rávetettem magam az órára, amiből egyébként színben háromféle verzió létezik (fekete, ezüst, arany), ezekhez pedig többféle szíj választható. Jól jártam, ezüstös órát kaptam fémszíjjal, de elsőre alábecsültem a csuklóméretemet, úgyhogy fel tudtam ugyan venni a kütyüt, de roppant felhasználóbarát módon pont az ütőeremet szorította el, szóval ment az óra vissza, ott visszatettek egy elemet a szíjba és végre megkaptam úgy, hogy pont jó lett. Bőrszíjjal nem lett volna ilyen gond, meg aztán az sem néz ki épp rosszul, de így az igazi. És ha le van téve az asztalra, nem megy a kijelző, akkor senki meg nem mondja, hogy ez egyébként nem egy elegáns, hagyományos karóra.

A töltő kialakítása nem a legszerencsésebb [+]

Az ízlés szubjektív dolog, de azzal nem lehet vitatkozni, hogy ez a termék hasonlít a legjobban egy klasszikus órára az összes eddig megjelent okoskütyü közül. Ennek két, egyébként meglehetősen triviális oka van. Kör alakú a kijelző, ezt ugye már sokan meg tudják ugrani, de szemből nézve sokkal vékonyabb a fémes káva, egyszerűen stimmelnek az arányok. Másrészt nincsen rajta semmi felesleges sallang, egy gomb és ennyi, letisztult, elegáns. Ehhez adjuk hozzá a fém készülékházat, a szíjat és azt is, hogy kifejezetten frankó a kijelző, ráadásul AMOLED. Ez visszafogott energiafelhasználás mellett lehet halványan (fekete háttérrel, fehér mutatókkal) always-on, azaz mindig látható, s mivel 400 x 400 pixeles (lenne, ha négyzetes lenne), ezért 1,4 inches átmérővel ez 286 ppi-t jelent, ami bőven elég finom.

Alcatel One Touch Watch vs. Huawei Watch [+]

Az óra rozsdamentes acélból készült, a kijelzőt zafírkristály védi, roppant minőségi benyomást kelt. Egy egészen hangyányit talán vaskosabb, mint egy hagyományos óra, de ez nem tűnik fel, csak ha direkt erre figyelünk. Az oldalsó gombbal feléleszthető és lezárható a kijelző, illetve hosszas megnyomással a menübe tudunk lépni. Ha egymás után kétszer nyomjuk meg, akkor pedig teljesen lekapcsolható a display, így némi energiát takaríthatunk meg. Furcsa egyébként, hogy kábé 2 óra magasságába tették a gombot, a legtöbb órán ez lentebb van, de nem csak könnyű megszokni, hanem simán kényelmesebb is így, kevésbé kapargatja az ember használat közben a saját csuklóját. A Huawei Watch az IP67-es szabványt teljesíti, tehát valamelyest vízálló, úszni nem javallott vele, de ha ebédnél ráfröccsen a pörköltszaft, akkor leöblíthetjük. Még némi figyelmet érdemel a hátsó rész, innen ugyanis nem maradt ki a pulzusmérő, ami manapság a legtöbb okosórának kötelező kelléke. Még egy fontos apróság: a szíj 18 mm-es, szabványos, tehát cserélhető, ami mindenképpen jó pont.

Belbecs

Az a baj, hogy az Android Wear köré épülő okosórák gyakorlatilag alig tudnak eltérni egymástól a funkcionalitásuk kapcsán. A platform nagyon kötött, semmiféle témázhatóság nem jöhet szóba egyedi óralapok hozzáadásán kívül (amit a Huawei meg is tett), így aztán csak néhány apróság különbözteti meg egymástól a kütyüket. Mondjuk az, hogy van-e bennük GPS, márpedig a Huawei órájában pont nincs. Barométer viszont van (a tengerszint feletti magasság meghatározásához), illetve 6 tengelyes giroszenzor is, ezért kvázi egyetlen extra appként felfogható Daily Tracking a napi tevékenységünknél nem csak azt listázza, hogy mennyit léptünk, mennyit futottunk és a korunk, magasságunk és súlyunk alapján mennyi kalóriát égettünk el. Hanem azt is írja, hogy hány lépést tettünk felfelé. Egy délután alatt én több mint 400-at, az egyébként akár igaz is lehet.

[+]

Az ezen túlmutató fitnesz funkciók elsősorban külsős alkalmazásokkal értelmezhetők, egy ideje már a legnépszerűbb futós appoknak van Android Wear mutációja (RunKeeper, Endomondo), de mivel az órában nincs GPS, ezért a pontos értékekhez magunkkal kell vinnünk a telefont is. Az óra abban segít, hogy tájékoztató jelleggel próbálja monitorozni a pulzusunkat, illetve a futás közben statisztika ott figyel a csuklónkon, amit könnyebb ilyenkor leolvasni, mint a telefonnal babrálni.

Alul ott a pulzusmérő [+]

A pozitívumok közé tartozik, hogy már az 1.3-as verziószámú Wearrel jön ki a Huawei üdvöskéje, egyrészt van benne WiFi, tehát a telefonunk által ismert hálózatokra a mobilunk jelenléte nélkül is fel tud lépni, így az értesítések működéséhez nem kell aktív Bluetooth kapcsolat a két eszköz között. A másik jó hír, hogy immáron iOS rendszerű eszközökkel is működik az Android Wear, tehát elvben nincs akadálya, hogy valaki egy iPhone 6S-t hozzákössön a Huawei órájához, bármennyire is távol áll egymástól (elvben) ez a két gyártó.

[+]

A hardver egyébként egy most már alsó kategóriás telefon szintjét üti meg: egy Qualcomm Snapdragon 400-as chipset, 512 MB RAM és 4 GB háttértár adja az erőt, az Android Wear számára ez röhögve elég. És hát állati olcsó is már ez a vas, viszont valószínűleg az a vas (illetve acél), amiből a ház készül, plusz a kijelző… az már drágít rendesen, ha nem is annyit, hogy 100 ezer forintnak megfelelő valutát kelljen az óráért kipengetni. Az akkumulátor elég karcsú, a 300 mAh-s kapacitás arra elég, hogy az egy napos készenlét stabilan meglegyen (5 óra alatt úgy 20-25%-ot merül, ha folyamatosan jönnek az értesítések), viszont örömteli, hogy 45 perc alatt 80%-os töltöttségre lehet feltolni, a 100%-os értéket pedig 1 óra és 15 percnyi etetéssel érhetjük el.

[+]

Összegzés. A Huawei Watch messze a legjobban sikerült okosóra — ha az a cél, hogy minél inkább hasonlítson egy klasszikus karórára. Egyszerűen el vannak találva az arányok, a keskeny káva, a sallangmentes kiképzés, a rozsdamentes acél, a jóféle kijelző és a frankó szíj mind tökéletesen harmonizál egymással, nincs benne semmi furfang, csak egyszerűen jó érzékkel rajzolták meg. Minőségi darab, minőségi tálalásban, tényleg elegáns, ez már nagyon messze van attól, hogy geekek játékszerének tekintsük, a Huawei Watch egyszerűen menő. De belül ez is csak egy kutyaközönséges Android Wear, nagyjából nulla hozzáadott egyediséggel (amit elsősorban a Google-nek köszönhetünk), egy belépő szintű okostelefon hardverével, ráadásul a GPS is kimaradt. Reálisan nézve ez az okosóra sem ér ennyit, de ez legalább állati szép. Az biztos, sokszor el is mondtuk már, hogy könnyű hozzászokni egy okosórához, egyetlen hívásról sem marad le az ember, vannak hasznos funkciói (navigáció, notifikációk, biztonsági beállítások), de azért ez messze nem létszükséglet. Szintén leírtuk már, hogy viszonylag felesleges ezeket a kütyüket a klasszikus órákhoz hasonlítani akkor, ha arról beszélünk, hogy milyen presztízse és története van egy-egy régi márkának, egy okosórát nem fog az unokánk megörökölni, ha itt megfárad az akkumulátor, akkor nem ugrunk le a sarki órásmesterhez, hogy tegyen bele elemet egy ezresért, ez egy elektronikai termék, ami egyszerűen nem időtálló. Ehhez mérten viszont drága, ahogyan minden okosóra drága, ezért aztán ennek sem tudunk jobbat adni a Tetszett minősítésnél, de ezúttal ez tényleg szó szerint is értendő, mert nem csak nekem, hanem gyakorlatilag kivétel nélkül mindenkinek állatira bejött.

Huawei Watch

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.