Hardver, UI
A Mate 10 Pro hardverét találjuk a burkolat alatt, azaz adott a Kirin 970-es rendszerchip és 6 GB RAM, ebből fakadóan erőforrásbeli problémák nem fognak jelentkezni, ez a konfiguráció mindenre elég, pláne, hogy nem húzták fel a kijelző felbontását sem az egekbe. Akadásmentes, gyors, reszponzív a felület, minden azonnal történik, bőven elfér egy sereg alkalmazás az operatív memóriában, azonnal lehet köztük váltani, viszont van némi melegedés, ha mondjuk 4K-ban videózunk, vagy erőforrásigényes alkalmazásokkal terheljük a rendszert.
Teljesítmény-teszt (a táblázat szétnyitható) | |||||
---|---|---|---|---|---|
Benchmark | Huawei P20 Pro | Samsung Galaxy S9 | Sony Xperia XZ2 | Huawei Mate 10 Pro | OnePlus 5T |
Rendszerchip | HiSilicon Kirin 970 | Exynos 9810 | Snapdragon 845 | HiSilicon Kirin 970 | Snapdragon 835 |
AnTuTu Bench. 7.x | 210144 pont | 245696 pont | 267598 pont | 206713 pont | 213206 pont |
Geekbench 4 (single/multi) | 1922 / 6845 pont | 3751 / 8778 pont | 2428 / 8389 pont | 1910 / 6753 pont | 1961 / 6737 pont |
GFXBench Car Chase onscreen | 23 fps | 15 fps | 33 fps | 22 fps | 24 fps |
GFXBench Car Chase offscreen | 23 fps | 28 fps | 34 fps | 22 fps | 26 fps |
GFXBench Man. onscreen | 55 fps | 45 fps | 59 fps | 56 fps | 54 fps |
GFXBench Man. offscreen | 60 fps | 74 fps | 77 fps | 62 fps | 62 fps |
AndroBench Sequential Read | 837,55 MB/s | 815,88 MB/s | 682,79 MB/s | 773,91 MB/s | 703,78 MB/s |
AndroBench Sequential Write | 195,24 MB/s | 203,10 MB/s | 199,72 MB/s | 102,35 MB/s | 204,61 MB/s |
AndroBench Random Read | 148,24 MB/s | 131,44 MB/s | 149,97 MB/s | 176,08 MB/s | 121,09 MB/s |
AndroBench Random Write | 163,47 MB/s | 23,67 MB/s | 16,62 MB/s | 109,62 MB/s | 14,50 MB/s |
A Kirin 970 nem csak arról ismert, hogy heterogén többmagos dizájnt kapunk négy, 2,4 GHz-en ketyegő Cortex-A73 maggal és négy, 1,8 GHz-re skálázott Cortex- A53-mal és az i7 koprocesszorral, mindezt 10 nm-es gyártástechnológiával. Ehhez jön a Mali-G72MP12 grafikus gyorsító és a dupla ISP, szóval már a mesterséges intelligencia nélkül is komoly arzenálról beszélhetünk, de erre még rátesz egy lapáttal az NPU (Neural Processing Unit), ami bizonyos feladatok kapcsán sokszor gyorsabb, mint a hagyományos architektúra, ez főleg a képek analizálása esetén domborodik ki. A Huawei amúgy HiAI néven kínál fejlesztői csomagot is az NPU-hoz, hogy külsős programok is hozzáférhessenek ehhez a funkcióhoz és adott esetben ki is használják.
A rendszer az Android 8.1-es verziójára felhúzott EMUI 8.1. És most már a Huawei is felnőtt ebből a szempontból (is), egy jól paraméterezhető, áttekinthető, konzisztens felületet alkotott, amit sok-sok év munkájával csiszoltak olyanra, amilyen most. Abszolút témázható, mindenféle módon állítgatható, hogy a júzer a saját elképzelései szerint formálhassa. Nyilván megint reszeltek rajta egy sort, főleg a kezelhetőségi faktornál vannak újdonságok. Az alsó virtuális gombokat fixen el lehet tüntetni, hogy aztán az ujjlenyomat-olvasó különböző irányú simogatásával oldjuk meg a kezelést, ezt 10 percig kell szokni, onnantól rutinból megy. Fent pedig a betüremkedésig el lehet feketíteni a hátteret, amitől persze nem lesz kisebb a kijelző, az értesítések továbbra is ott figyelnek majd felül, de semmibe nem fog belelógni a notch.
Aki akarja, az kérhet alkalmazásmenüt, minden egyes appot ki lehet tetetni teljes képernyőre még akkor is, ha egyébként ezt az adott szoftver nem támogatja. Ha valaki vágyik rá, akkor visszaveheti a kijelző felbontását HD-ra (nem sokat számít), illetve bekerült a funkciók közé az arcfelismerés, de mielőtt aktiváljuk, a Huawei figyelmeztet, hogy ez nem olyan biztonságos, mint a többi megoldás, illetve legyünk azzal tisztában, hogy ránk hasonlító tárgyakkal is fel lehet oldani a telefont. Próbáltam keresni ilyeneket (például egy gyökeret, egy tuskót és egy köcsögöt), de egyik sem működött, magyarán ezekre nem hasonlítok mégsem. Ugyanakkor viszont — még ha rám hasonlító bármivel a cég szerint adott esetben át is verhető — irgalmatlan gyorsan működik és direkt bementem a klotyóra, hogy vaksötét legyen és ott is egyből üzemelt. Tök közelről és kartávolságból is, a dologban egyébként van egy ügyes trükk, mert ha vízszintesen van a telefon és kissé megemeljük, akkor egyből megpróbál arcot keresni, ezzel is gyorsítva a folyamatot. Semmiféle gombot nem kell hozzá megnyomni.
Persze van egykezes mód, meg mindenféle gesztusvezérlési trükk, illetve akad hangvezérlés is a HiVoice segítségével, amivel fogadhatunk és indíthatunk hívást. És fel is ébreszthetjük egy paranccsal (OK, Emy), illetve a “where are you?” kurjongatásra elvileg elkezd énekelni (I’m here!), hogy megtaláljuk. A gyári programlista csak a legfontosabbakat tartalmazza a szokásos Google-csomag mellett, van egy telefonkezelő, amivel lehet takarítani a felesleges fájlokat, üríteni a RAM-ot, létre lehet hozni feketelistát, van benne egy víruskereső és innen is elérhetők az energiatakarékossági beállítások.
Ezen felül fent van a Huawei Egészség, ami a gyártó fitnesz alkalmazása, alapesetben a lépéseinket számolja, de össze tud dolgozni pár Huawei tartozékkal is, plusz elvileg edzéstervet is segít felállítani a különböző forrásokból érkező adatok segítségével. A Huawei — akárcsak mondjuk a Samsung — próbál saját ökoszisztémát is az EMUI mögé tenni, egyrészt van felhőszolgáltatás, ahová automatikusan felmehetnek a fotóink és a biztonsági mentéseink, valamint saját App Galery is akad, ahol a gyártó által ajánlott alkalmazásokat gyűjtik össze.
Van még diktafon, zseblámpa, iránytű és távirányító, ahol nem csak egy igen bőséges listából próbálhatjuk kiválasztani az infrán irányítható termékeket, hanem tanítható is az eredeti távirányító használatával, hogy átvegye annak szerepét. Mindezeken túl pedig még egy külön mappába beszórtak néhány, szerintük tök hasznos alkalmazást, mint amilyen az eBay, a Booking, a Netflix és az Instagram. Nyilván mindenkinek más számít “legjobb” appnak, nálam sosem találják el, de ezek egyrészt törölhetők, másrészt pedig ott a Play Áruház minden másra.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!