Multimédia
Ha más területen esetleg nem is mindig tűnik fel a készülék litesága, a kamerarendszernél minden bizonnyal fel fog. Már csak azért is, mert se Leica felirat, se két szenzor. A hátlapra egy darab, f/2,2 apertúrájú, 12 megapixeles modul került, LED villanóval kiegészítve. Az előlapra mindössze fix fókuszos, 8 megapixeles szenzor jutott, de olyan részletes szelfi-tökéletesítő-mindenséget sikerült hozzá szoftveresen társítani, ahogy a Huaweinél megszokhattuk, hogy csak az nem tud elfogadható önarcképet készíteni, aki direkt nem akar. #nomakeup, néhány személyre szabott trükk és mindenki hercegnő. Még az is aki, ellenkező nemű. A funkciót az élőképet jobbra húzva előkerülő beállításokban keressük.
A beállítási lehetőségek egyébként klasszikusan középkategóriásak, a képbeállításoknál a telítettség, a kontraszt és a fényerő módosítható +/-2 tartományban, a balról előhúzható módok között viszont van Pro fotó, itt játszhatunk manuális fókusszal, állítható az ISO 100 és 1600 között, a záridő 1/4000 és 8 másodperc között, valamint az expozíciókorrekció +/- 4 tartományban. A fehéregyensúlyra sémák állnak rendelkezésre, vagy a kézi beállítás. A Pro videónál szintén eszközölhetünk expozíciókorrekciót, irányíthatjuk a fókuszt, illetve módosíthatjuk a fehéregyensúlyt 2800 és 7000 Kelvin között.
A felvételek nem rosszak,a színek élénkek, látványosan túlszaturáltak már az élőképen is, de valószerűek, a dinamika HDR nélkül is kiemelkedő, a HDR meg alig érzékelhető, mert eleve nincs rá szükség. A zajmentesítés viszont igen erős, valamint az élesítést sem lenne muszáj ennyire erőltetni. Lencsehibák nem mutatkoznak, viszont a részletgazdagság lehetne meggyőzőbb. A fókusz megbízható és gyors, még akkor is, amikor valamelyik hangerő gomb dupla lenyomásával rántjuk elő a kamerát. Éjszaka már több gond van, kevés a részlet, viszont a dinamika alkonyatkor is remekelt, csak ugye viszonylag feleslegesen.
Videót felvenni 1080p 30 fps minőségben tudunk, a Pro módnak köszönhetően pedig ügyeskedhetünk is néhány dologgal. De magától ezt tudja, ami teljesen rendben van. Lejátszani maximum 2K-t tud, azt viszont akadozás nélkül. A H265-ös kódolás sem okoz gondot, az AC3 hang és a felirat viszont igen, és a hangsávok között sem tudunk váltani a gyári lejátszóban.
A zenelejátszó szoftvere továbbra is irtó mutatós, az álló és a fekvő tájolásban való megjelenítés is tetszetős, minden releváns szempont szerint rendezi a zenei könyvtárat, hangszínszabályzó viszont a Google Play Zenében sincs. A multimédiás hangszóró nem lehengerlő, de legalább nem kellemetlen, kissé kásás, maximumon pedig némi recsegés és torzítás is előfordulhat, egyébként teljesen hallgatható. A mélyek nem érzékletesek, a magasak cserébe nem fülsértőek, alapvetően közepes az élmény.
Zsinóros fülhallgatóval nem csak az FM-rádió aktiválható, de a hangzás is kellemes telítettséget kap, ami még mindig nem lenyűgöző, de élvezhető kategóriába utalja a produktumot. A recsegés és kásás felhangok így nem jellemzőek, a részletgazdagság és mélység viszont határozottan javul. Lehet rajta zenét hallgatni, abszolút nem fog fájni. A rádió is rendben üzemel, a felület egyszerű, de megnyerő, RDS információk viszont nem jelennek meg, így érdemes tudni, hogy milyen frekvencián szól, amit hallgatni szeretnénk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!