Szoftverek
Meglehetősen combos mennyiségű extra szoftvert csomagolt a Huawei a P7-be, ezek túlnyomó része kifejezetten hasznosnak mondható. A Google szolgáltatások mind megvannak, egy külön mappában üldögélnek, de akad még ezeken felül Twitter kliens (érdekes módon a Facebook nem tartozik a gyári appok sorába), Bitcasa kliens, a Polaris Office 4.0-s verziója sem hiányzik, illetve Címkevarázs néven egy NFC-s tageket író-olvasó app is bekerült a repertoárba. Ezzel például környezeti profilt válthatunk, vagy elindíthatjuk az autós módot, a dobozba csomagolt két tag közül az egyiket mondjuk felragaszthatjuk a műszerfal aljára, az autóba beülve pedig elég csak odaérinteni a telefont ahhoz, hogy a megfelelő mód elinduljon. (Ezt én már régóta alkalmazom, tök hasznos, hogy beszállás után elég egy érintés és bekapcsol a Bluetooth, leáll a WiFi, elindul a navigáció.)
Ha nem láttuk volna a Lenovo Vibe Z-t pár hete, akkor a Telefonkezelő alkalmazás kapcsán most tettük volna le a hajunkat. Ez egy igen kellemes app, ami kvázi vigyáz a telefonunk egészségi állapotára, összesen nyolc olyan funkció került bele, ami megkönnyíti a mindennapokat. A telefongyorsító a háttérben beragadt alkalmazásokat listázza és kínálja fel a törlésüket, a tárhelytisztító a különböző szoftverek által felhalmozott szemetet, cahce-t üríti, ez a két legfontosabb opció. Utóbbival kétnaponta több száz megát tudtam eltakarítani, főleg a netes appok tárolgatnak felesleges infókat, csak a Facebook valami huszonsok megát “bekessel”, úgyhogy tényleg hasznosnak tűnik a funkció. Kapunk még zaklatásszűrőt, ahol üzeneteket és hívásokat tudunk kitiltani, van “ne zavarj” opció, ami időzíthető módon blokkolja a bejövő eseményeket úgy, hogy természetesen kivételeket is felírhatunk a listára.
Tudjuk listázni a telefon bekapcsolása során elinduló alkalmazásokat (ide tetszőleges app felvehető), az értésítéskezelőben egyenként állíthatjuk, hogy melyik program notifikálhat bennünket, és arra is van lehetőségünk, hogy minden appnak külön-külön engedélyezzük, hogy miképp érhesse el az internetet. A szoftver része az energiatakarékossági felület is, ahol szintén számos apró trükkel hosszabbíthatjuk meg a telefon készenléti idejét. Van három séma, itt az ultra mód lehet izgalmas, ami mindent lekapcsol, monokróm kijelzőt ad, ami három funkcióhoz ad csupán hozzáférést: hívások, üzenetek és névjegyzék. Ez csaknem megduplázza a készenléti időt. Külön listában megnézhetjük a sokat fogyasztó alkalmazásokat (és dönthetünk a bezárásukról), illetve vannak “védett” programok, amelyeket nem zár be a rendszer, még ha azok használnak is energiát (ide tartoznak általában a messaging szolgáltatások), de ezek listája is szabadon babrálható.
Az apróságok között említést érdemel a hátlapi villanót kigyújtó zseblámpa, a diktafon, a DLNA kliens, valamint a nagyító, ami tök ötletes, a kamerát használja, korrekt a minőség és még ráküldhetjük a lámpát is, ha valami sötét szöveget kell bogarásszunk. Meglehetősen feleslegesnek tűnik viszont a tükör, ami édibédi rózsaszín keretet rajzol az előlapi kamera képe köré, lehet benne kicsit zoomolni, de tutira nem ezt fogom használni borotválkozáshoz. Akad még egy szofisztikált fájlkezelő, illetve négy Gameloft játék, egyik érdektelenebb volt (számomra), mint a másik. A Huawei P7 virtuális billentyűzete már tudja a Swype szövegbeviteli rendszert, de számomra ez sem menti meg attól, hogy átkapcsoljak az AOSP alapú klasszikusra, mert annyira idétlen a gombkiosztás akkor, ha speciális karaktereket / számokat kérünk, amit nem tudtam napok alatt sem megszokni.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
