Bevezető

Tavaly döntöttek úgy a Huawei vezetésében, hogy ideje egy olyan termékkel végre előállni, ami nem az alsóbb kategóriákban hódít az árával, nem a tepsik között indul harcba nagy képernyővel, hanem valami egyedi, jól felismerhető, elegáns készülék kell legyen. Valami olyasmire volt szükség, amivel a Huawei jelzi a piac felé, hogy elegük volt abból, hogy a másodvonalba sorolják őket sokan, valami, ami mutatja, hogy milyen formatervezési és innovációs potenciál húzódik meg a gyártó mögött, valami, ami adott esetben még rajongást is kiválthat.

[+]

A P6 bemutatóján oda is tették magukat, a készülék pedig tényleg fel tudott mutatni számos olyan egyedi funkcionális és formatervi vívmányt, ami a jelek szerint több millió embert arra ösztönzött, hogy beruházzon a világ legvékonyabb okostelefonjára. És a P6 mind a mai napig sokunk szerint eszméletlen jól néz ki, de persze ahogyan az ember használja azért megismeri annyira a készüléket, hogy az eleinte rajongásba csapó birtoklási vágy inkább egy jól működő, de nem súrlódásoktól mentes kapcsolatba váltson át. A P6 ugyanis - érdemei elismerése mellett - azért küzdött néhány gyermekbetegséggel. Eleinte a GPS betegeskedett, hamar karcos lett a hátlap, hajlamos volt villámgyorsan eltűnni a jack csatlakozóba tett tű, amivel a SIM tálcát lehetett kinyitni, ráadásul mind a mai napig 4.2-es Android dolgozik rajta - bár úgy hírlik, hogy heteken belül jön a frissítés.

[+]

A P7 bemutatása is fontos pillanat volt a gyártónál, a budapesti premieren bűvész világbajnok lépett fel, cirkuszi attrakciókat láthattak a meghívottak, a Huawei regionális igazgatója is tiszteletét tette a színpadon, ráadásul igen hamar meg is kaptuk a tesztpéldányt, amit most már napok óta nyúzok, s mivel a P6-tal volt szerencsém hosszabb időt is eltölteni, ezért számomra jól láthatók nem csak a specifikációban tetten érhető, hanem az apróságokat is érintő fejlesztések. A P7 egyébként - annak ellenére, hogy 0,3 milliméterrel vaskosabb lett - szintén tart egy vékonysági rekordot, méghozzá a 4G hálózatokon is működő telefonok körében. A formaterv az elődmodellből építkezik, a menürendszer is ismerős, mégis egy minden ízében megújult terméket tarthatok a kezemben, ami előnyére változott.

[+]

Ám a siker egyik legfontosabb záloga a hazánkhoz hasonló árérzékeny piacokon, hogy milyen mélyen kell majd a vásárlónak a zsebébe nyúlnia, ha ugyanabban a zsebében egy P7-et is szeretne tárolni. Ezügyben viszont már a bemutatást követően hallani lehetett fanyalgó véleményeket, a 130-140 ezer forintos kiskereskedelmi ár ugyanis kissé túlzónak tűnik, főleg akkor, ha a telefon nyers erejét vesszük alapul - ezen a fronton ugyanis a P7 nem domborít túlzottan, legalábbis a jelenlegi csúcsmodellek szintjét meg sem közelíti. Hogy a jól sikerült formaterv, az egyedi funkciók és a P6 ismertsége mennyire kompenzálja majd az árazás kissé eltúlzott voltát, az majd a közeljövőben eldől, de az már most biztos, hogy aki nem elsősorban a hardveres specifikációkra megy rá, annak érdemes lesz egy pillantást vetnie a Huawei újdonságára.

Doboz, külső

Mivel mi nem végleges dobozt kaptunk, ezért annak grafikai megjelenéséről most nem tudok értekezni, de nem is hiszem, hogy ez olyan lényeges lenne. A beltartalom sokkal fontosabb, egy adatkábel, egy töltőfej és egy headset is ül a csomagban, ez utóbbi érzésem szerint a P6-hoz adott hangkeltő szintjén mozog, nem mondanám rossznak, de azért elmarad a csúcstól. Az mindenképpen előnyére szolgál, hogy bár nem hallójáratos kialakítású, még futás közben sem pottyant ki a fülemből, a mikrofon jó helyen van a zsinóron, de némi alapzaj társul a beszélgetésekhez. A P7-hez még két, bárhova felragasztható NFC taget is ad a gyártó, amit nyilván azért tesznek meg, mert ez a technológia is beköltözött az újdonság hátlapja alá.

[+]

Nekünk fehér színű telefon jutott, általában nem szoktunk az ilyesminek örülni, mert nehéz fotózni, de most azt kell mondjam, hogy ez a verzió is roppant mutatós. A P6 mellett rögtön érződik, hogy megnőtt a készülék, aminek leginkább az az oka, hogy a kijelző immáron 5 hüvelykes képátlóval büszkélkedhet, ezzel együtt pedig a felbontás is Full HD-ra hízott. A technológia maradt in-cell IPS, a panel szinte légmentesen illeszkedik az érzékelőfóliához, aminek eredményeképp csökken a tükröződés. A színekkel, a fényerővel és a betekintési szögekkel nincs is semmi probléma, napfényben is látható marad a kijelző, ha maximálisra állítjuk a fényerőt, amit egyébként természetesen automatika is szabályozhat. Az előlapot Gorilla Glass 3 védi.

Hogyan mérjük a kijelzőt?

[+]

A kijelző alatt nincsenek gombok, a kijelző alsó sorát foglalják el az Android rendszer virtuális vezérlőbillentyűi. Ezt sajnos nem lehet kikapcsolni, pedig ebben nagyon reménykedtem, ám nem kizárt, hogy egy későbbi frissítés során ez a funkció is bekerül a rendszerbe. A kijelző felett a közelségszenzor mellett találjuk a nagy attrakciót, a 8 megapixeles előlapi kamerát. A készülék oldalán alumínium sáv fut végig, balról nézve ezt nem bontja meg semmi, minden a jobb oldalra került. Itt legfelül a hangerőt szabályozó gombpáros vékony kitüremkedésére tévedhet rá az ujj, a kijelző feloldását és lezárását indukáló billentyű pedig kerek kialakítást kapott, ami miatt sokan a Sony formavilágát vélik ebben felfedezni. Kettő darab, tűvel nyitható ajtócska akad még a telefon oldalán, a felső rejti a microSD-t, az alsó pedig a microSIM-et. A tű ezúttal a dobozban kuksol.

[+]

Felül jack csatlakozót kapunk, alul microUSB-t, a hátlap pedig átlátszó felületet kapott, ez is üveg, szintén Gorilla Glass 3 védi. A fehér P7 halvány pöttyös mintázatú hátsót vonultat fel, ez elég elegáns, a fekete színű verzió homogénnak tűnik ugyan, de szintén pöttyös. Alulra költözött a hangszóró nyílása, a bal felső sarokban üldögél a kamera és a hozzá tartozó villanó. A hátlapot nem lehet leszedni (illetve nyilván le lehet, de nem ajánlott), illesztési hézagok nincsenek, az egész kütyü 124 grammot nyom, ami ezzel a kijelzőmérettel ultrakönnyűnek is nevezhető. Ennek ellenére masszívnak érződik, az összeszerelési minőség hibátlan, a meglehetősen vékony, oldalsó kávának köszönhetően még az egy kézzel történő használat sem lehetetlen, bár ilyenkor már óvatosan kell zsonglőrködni a telefonnal.

Hardver, menü

Számos kritika érte az elődmodellt a hardver kapcsán. Nem is okvetlenül a nyers erővel volt gond, inkább a HiSilicon K3V2 mellé csomagolt Vivante GC4000 típusú GPU okozott problémákat, nem igazán optimalizáltak erre a grafikus gyorsítóra a fejlesztők, ami azzal járt, hogy számos játék döcögve futott, vagy le sem lehetett tölteni. Az újdonságban továbbra is HiSilicon proci dobog, a KIRIN 910T Cortex-A9-es architektúrájú, négymagos, magonként 1,8 GHz-en pörög, a GPU pedig most már a sokkal szélesebb körben ismert és alkalmazott Mali-450. A RAM mérete 2 GB, itt tehát nincs fejlődés, de ez pont semmiféle gondot nem okoz.

Az biztos, hogy a GPU cseréje üdvös, a játékok frankón futnak, nem akadnak. Viszont az is biztos - és ez a sebességteszteknél is kijön - hogy kicsit karcsú nyers erőben a készülék, ami bizony érződik. Meg-megdöccen a menü, néha-néha láthatóan gondolkodóba esik a készülék alkalmazásváltás során, ez persze nem tragikus, de azért észrevehető és abszolút jogos az a fogyasztói igény, hogy egy ilyen árú, prémiumnak kikiáltott termék ne produkáljon ilyesmi tüneteket.

A P7-ben az Emotion UI 2.3-as verziója dolgozik 4.4-es Androidra építve. Ez több ponton megújult a P6-ban látottakhoz képest, továbbra is igaz, hogy nincs klasszikus értelemben vett menü, az alkalmazások ikonja, az ezekből képzett mappák és a widgetek is a kezdőoldalak valamelyikén helyezkedhetnek el. Ez a megoldás jellemző az ütősebb kínai eredetű gépekre, a Lenovo és a Xiaomi is hasonló módon épül fel sokszor, a felületet láthatótan a MIUI ihlette, bár a Huawei is sokat tett hozzá. A felülről legördíthető értesítési függöny két rétegű, az értesítések tetejére még egy mozdulattal rá lehet húzni a beállításokat, ez azt is jelenti, hogy a rendszer nem tesz különbséget attól függően, hogy egy, illetve két ujjal esünk neki a kijelző tetejének.

A teljes menürendszer témázható, gyárilag is van egy tucatnyi, tényleg aprólékosan kidolgozott téma, de a netről százával tölthetünk le hasonlókat. Nem csak a háttérkép és a színvilág, hanem az alapvető ikonok, a csengőhangok és a zárolási képernyő stílusa is megváltozik, ezek egyenként is összeválogathatók, ha valakinek ilyen a kedve. A beállításokon belül találunk egy lebegő gomb nevű opciót, ezt bekapcsolva egy kis pötty jelenik meg állandó jelleggel a kijelző valamelyik széléhez tapasztva. Erre kattintva is elérhetőek a navigációs parancsok, a memória ürítése, illetve néhány alkalmazás is, amelyek lebegő módban képesek az aktuális képernyő tetejére ülni, hogy aztán oda húzogassuk őket, ahová csak szeretnénk. Állítható a betűméret, a betűstílus, bekacsolható néhány gesztusvezérléssel kapcsolatos opció, illetve a kesztyűben történő vezérlés lehetősége is. Az Emotion UI korábbi változataiból megismert Me widget most már teljesen szétszedhető, a gyártó pedig úgy pakolta mappákba az alkalmazásokat, hogy gyári állapotban pont egy oldalnyi ikonunk van az első jobbra lapozást követően.

Szoftverek

Meglehetősen combos mennyiségű extra szoftvert csomagolt a Huawei a P7-be, ezek túlnyomó része kifejezetten hasznosnak mondható. A Google szolgáltatások mind megvannak, egy külön mappában üldögélnek, de akad még ezeken felül Twitter kliens (érdekes módon a Facebook nem tartozik a gyári appok sorába), Bitcasa kliens, a Polaris Office 4.0-s verziója sem hiányzik, illetve Címkevarázs néven egy NFC-s tageket író-olvasó app is bekerült a repertoárba. Ezzel például környezeti profilt válthatunk, vagy elindíthatjuk az autós módot, a dobozba csomagolt két tag közül az egyiket mondjuk felragaszthatjuk a műszerfal aljára, az autóba beülve pedig elég csak odaérinteni a telefont ahhoz, hogy a megfelelő mód elinduljon. (Ezt én már régóta alkalmazom, tök hasznos, hogy beszállás után elég egy érintés és bekapcsol a Bluetooth, leáll a WiFi, elindul a navigáció.)

Ha nem láttuk volna a Lenovo Vibe Z-t pár hete, akkor a Telefonkezelő alkalmazás kapcsán most tettük volna le a hajunkat. Ez egy igen kellemes app, ami kvázi vigyáz a telefonunk egészségi állapotára, összesen nyolc olyan funkció került bele, ami megkönnyíti a mindennapokat. A telefongyorsító a háttérben beragadt alkalmazásokat listázza és kínálja fel a törlésüket, a tárhelytisztító a különböző szoftverek által felhalmozott szemetet, cahce-t üríti, ez a két legfontosabb opció. Utóbbival kétnaponta több száz megát tudtam eltakarítani, főleg a netes appok tárolgatnak felesleges infókat, csak a Facebook valami huszonsok megát “bekessel”, úgyhogy tényleg hasznosnak tűnik a funkció. Kapunk még zaklatásszűrőt, ahol üzeneteket és hívásokat tudunk kitiltani, van “ne zavarj” opció, ami időzíthető módon blokkolja a bejövő eseményeket úgy, hogy természetesen kivételeket is felírhatunk a listára.

Tudjuk listázni a telefon bekapcsolása során elinduló alkalmazásokat (ide tetszőleges app felvehető), az értésítéskezelőben egyenként állíthatjuk, hogy melyik program notifikálhat bennünket, és arra is van lehetőségünk, hogy minden appnak külön-külön engedélyezzük, hogy miképp érhesse el az internetet. A szoftver része az energiatakarékossági felület is, ahol szintén számos apró trükkel hosszabbíthatjuk meg a telefon készenléti idejét. Van három séma, itt az ultra mód lehet izgalmas, ami mindent lekapcsol, monokróm kijelzőt ad, ami három funkcióhoz ad csupán hozzáférést: hívások, üzenetek és névjegyzék. Ez csaknem megduplázza a készenléti időt. Külön listában megnézhetjük a sokat fogyasztó alkalmazásokat (és dönthetünk a bezárásukról), illetve vannak “védett” programok, amelyeket nem zár be a rendszer, még ha azok használnak is energiát (ide tartoznak általában a messaging szolgáltatások), de ezek listája is szabadon babrálható.

Az apróságok között említést érdemel a hátlapi villanót kigyújtó zseblámpa, a diktafon, a DLNA kliens, valamint a nagyító, ami tök ötletes, a kamerát használja, korrekt a minőség és még ráküldhetjük a lámpát is, ha valami sötét szöveget kell bogarásszunk. Meglehetősen feleslegesnek tűnik viszont a tükör, ami édibédi rózsaszín keretet rajzol az előlapi kamera képe köré, lehet benne kicsit zoomolni, de tutira nem ezt fogom használni borotválkozáshoz. Akad még egy szofisztikált fájlkezelő, illetve négy Gameloft játék, egyik érdektelenebb volt (számomra), mint a másik. A Huawei P7 virtuális billentyűzete már tudja a Swype szövegbeviteli rendszert, de számomra ez sem menti meg attól, hogy átkapcsoljak az AOSP alapú klasszikusra, mert annyira idétlen a gombkiosztás akkor, ha speciális karaktereket / számokat kérünk, amit nem tudtam napok alatt sem megszokni.

Multimédia

Két kamera van a P7-ben, az előlapit általában el szoktuk intézni egy vállrándítással, de mostanában egyre több gyártó arra gyúr, hogy a selfie trendek miatt ezek is nagyobb felbontást kapjanak, ráadásul szélesebb látószöggel, hogy ne csak egy arc férjen bele, hanem négy-öt ember is lefotózhassa magát. A P7-ben 8 megapixeles a kijelző feletti szenzor, ami elég sok, ráadásul mindenféle őrületes marhasággal tovább is lehet turbózni a képeket a tökéletes önarckép elérésének érdekében, ráadásul van előlapi panoráma mód, ha egy egész csoportot rá óhajtunk hajtogatni a fotóra. Az elkészült képekre tehetünk effekteket, eltüntethetjük a bőrhibákat, vékonyíthatjuk az arcunkat és az orrunkat, növelhetjük a szemünk méretét és fehéríthetjük a fogunkat, de olyan irreális mértékig el lehet torzítani magunkat, hogy az már-már egy új idegen életforma beépítésére is ihletet nyújtana az X-Com készítői számára. Alant mutatunk néhány felvételt eredeti változatban és durván retusált módban, sectoid alert!

A hátlapra 13 megapixeles, BSI optika került, amitől sokat vártunk, hiszen a Huawei-nél is azt mondták, hogy sokat dolgoztak a kamerán. A szoftver elég ügyes, a bal oldalra kerülnek a beállítási lehetőségek, itt kapcsolható a vaku, válthatunk az előlapi kamerára, illetve különböző üzemmódok között lépdelhetünk. A legtöbb felhasználó valószínűleg az Intelligens módot választja majd, amit egy nagy S betű jelöl (a.k.a. Smart), ilyenkor az automatika megpróbálja feltérképezni, hogy milyen fényviszonyok között munkálkodunk és ahhoz igazítja a fehéregyensúlyt, a fókuszmódot, bekapcsolja a HDR-t, illetve megnyújtja a záridőt. Este például külön szól, hogy leszünk szívesek a lehetőségekhez képest stabilan tartani a masinát, amíg ő exponál.

[+]

A 13 megapixeles felbontás 4:3-as képarány mellett érhető el, ha 16:9-ben óhajtunk fotózni, akkor 10 megapixeles képek készülhetnek. Ha nem bízzuk magunkat az automatikára, akkor lehetőségünk van számos finombeállítást is elvégezni, mint amilyen a kontraszt, a telítettség, vagy az ISO és a fehéregyensúly kalibrálása, akad időzítő, a virtuális gomb hosszas megnyomásával sorozatmód, és van célkövetés, ami jó hatásfokkal működik, ha egy tárgyat kiválasztunk a keresőben, akkor arra rakja a fókuszt és követi is azt, ha az mozog, még akkor is képes erre, ha kisétál a képből, majd vissza. Erre egyébként videózásnál is van lehetőségünk. Ezen kívül akad panoráma mód, kérhetünk a fotók mellé hangjegyzetet és tehetünk vízjeleket is a képekre, amelyek mondjuk megadják, hogy hol vagyunk, hány fok van, vagy milyen a kedvünk - kár, hogy csak állított nézetben van értelmük.

Fent láthatók a tesztidőszak alatt lőtt képek. Igazából egyáltalán nem mondanám, hogy szörnyű a végeredmény, a színeket jól eltalálja a szoftver, mobilos körökben a dinamikatartomány is hellyel-közzel rendben van, nem mossa el túlságosan az algoritmus a részleteket sem, bár a vonalélességen még bőven lenne mit javítani. Képzaj viszont van bőven, még a világosabb, homogén részekre is kerül belőle. Ugyanakkor viszont általában 10-ből 9-szer jól sikerül a fotó, előfordul néha, hogy a fókuszt nem találja el rendesen az automatika. Nyilván nem ez a legjobb kamera, amit telefonban láttunk, de érzésem szerint sokkal biztosabb a vállalható kép készítésének sansza, mint a P6-nál volt, hozzátéve ugyanakkor, hogy ha a fényviszonyok nem ideálisak, akkor azért ez a gép sem brillírozik. Videót Full HD-ben, sztereó hanggal, 30 fps-sel képes rögzíteni a készülék, itt egy nappali példa, itt pedig egy mesterséges fénynél készült produkció.

A zenei résznél is azt lehet elmondani, hogy vannak jó pontjai a masinának, de nem tökéletes az összhatás. A hangszóró például érzésem szerint gyengébb, mint az elődmodellnél, maximum közepes a minősége és az erőssége is. A mellékelt füles egész kellemes, a DTS viszont jó hatással van a hangképre, ami nem fog ártani, mert equalizer nincs a szoftverben. A zenéinket mindenféle módon listázhatjuk, lejátszás közben látjuk az albumborítót, illetve a dalszöveget, és különböző hangulatoknak megfelelően is össze tudja gyűjteni a dalokat a program. Jó pont az FM-rádió megléte, ez azonban csak zsinóros headset csatlakoztatása után válik működőképessé.

Adatátvitel, akkumulátor

A Huawei nagy elkötelezettje a 4G-nek, az MWC-n is kizárólag ilyen masinákat mutattak be. A P7 sem kivétel, a Cat.4-es technológia 150 Mbps letöltési sebességet ígér. A WiFi modul érzékensége a közepesnél jobb, de ennél is jobb hír, hogy nem maradt ki az NFC, illetve ugrásszerűen javult a GPS modul, ami villámgyorsan fog pozíciót és egyetlen egyszer sem vesztette el autókázásaim során, pedig ebben a bórús időben volt azért erre némi sansz Budapest belvárosi utcácskáin kanyarogva. A Bluetooth már 4.0-s, az USB csatlakozó pedig OTG képességekkel is rendelkezik.

Fentiek mind nagyon jól hangzanak, azonban erős árnyékot vet az élményre, hogy a böngésző optimalizálása finoman szólva is tragikus. Egyszerűen itt valami nagyon el lett tolva, a főoldalunk görgetése döcög, a paragrafusokra történő nagyítás megakad, másodpercekig arra kell várni, hogy az áttördelt oldal újra megjelenjen a kijelzőn, egyszerűen nem méltó az általános minőségi szinthez a netezési élmény - mert élményről nemigen beszélhetünk. Ezen nagyon sürgősen javítani kéne, mert ugrásszerűen megnőtt azoknak a száma, akik mobilról böngésznek - ők pedig nem fognak örülni annak, amit a Huawei ezen a téren nyújt. Ugyanakkor nem a hardverrel van a gond, a Dolphin Browser szélsebesen üzemel a P7-en, amíg nem fabrikálja meg a gyártó az eredeti böngészőt, addig érdemes mondjuk ezt használni.

Az akkumulátoros üzemidő annak ellenére nem kiemelkedő, hogy a hátlap alá rámolt telep immáron 2500 mAh teljesítményű és számos energiatakarékossági extrát is kapunk. Aktív használat mellett, minden adatkommunikációs funkció folyamatos használatával másfél napig képes egy töltéssel életben maradni a telefon. Ha aktiváljuk az ultra energiatakarékos módot, akkor ez simán a duplája, de nyilván nem ezt vesszük alapul, hiszen ilyenkor a legostobább készülékekkel kerül egy szintre a P7. Öt és fél óra alatt egyébként sikerült 50%-ra lenyomnom a töltöttséget, ez 1 órányi aktív képernyő mellett jött össze, amiben persze volt navigáció, fotózás, játék és böngészés is, de ennél jobbat vártam kissé.

[+]

Összegzés. A P7 nem egy ócskaság, de egyszerűen nem üt akkorát, mint a P6 a maga idejében. A formaterv ezúttal is elsőrangú, persze sokan a Sony stílusjegyeit vélik benne felfedezni, de továbbra is tele van olyan részletekkel, amelyeket láthatóan igyekszik továbbvinni a Huawei. Az anyaghasználatba nem lehet belekötni, remekül meg is van építve a ház, tényleg kifejezetten szép a kijelző és intelligens megoldásokkal van tele szoftver, mintha igyekeztek volna meghallgatni a cégnél a P6 felhasználóit. Javult a GPS, jobb a kamera, hangyányit az üzemidő is kellemesebb talán, örömteli, hogy egy szélesebb körben ismert GPU került a processzor mellé, van 4G és NFC, de mégis az embernek hiányérzete van. Mert a HiSilicon proci messze nem olyan erős, mint ahogyan erre a P7 árából következtetni lehetne, mert a kamerán bőven lehetett volna még csiszolni, a szépen megrajzolt felhasználói felület meg-megdöccen, a gyári böngészőt pedig szóra sem érdemes méltatni. A zenei produkciótól sem estünk hanyatt, miközben a P7 rengeteg ponton felül tud emelkedni az előd hibáin, mintha keletkezett volna egy sereg más, apró gond, ami persze nem azt jelenti, hogy komoly probléma van a telefonnal, csak egyszerűen a P6 robbanásszerű innovációja és egyedisége után kicsit csalódást kelt bennünk. Mindezek mellett még mindig egy nagyon szerethető eszköz a P7, csak hát az a baj, hogy az ember addig vágyik esetleg egy ilyen készülékre, amíg szembe nem találja magát a vágfelhasználói árral, ami bizony erősen pofán is csapja a telefonnal kacérkodó vásárlót. A 130 ezer forintra becsült hazai fogyasztói ár olyan konkurens modellekkel teszi egy ligába a P7-et, amelyek hardverben simán állva hagyják a Huawei üdvöskéjét, elég, ha csak az LG G2-t hozom fel példaként. Így viszont már nem tűnik akkora sikersztorinak a P7, mint amilyen jól időzített volt a P6 megjelenése és árazása, sokkal többet kellett volna fejlődnie az újdonságnak, hogy versenyképes legyen ezen az áron. Egy jó szolgáltatói ajánlat még segíthet a dolgon, és tényleg senki nem mondhatja rám, hogy ne szeretném a P6-ot, de az utódmodellnek csak egy halovány tetszett plecsnit tudok adni, mert ez pont kifejezi az érzéseimet a telefonnal kapcsolatban.

Huawei Ascend P7

Bog

A cikk elkészítésében a Telekom 4G/LTE mobilinternet volt segítségünkre.

Specifikáció

Huawei Ascend P7

	Általános
	Technológia	GSM/UMTS/LTE
	Méret	139,8 x 68,8 x 6,5 milliméter
	Tömeg	124 gramm
	Színvariációk	fekete, fehér
	SIM-foglalat	microSIM
	Kijelző
	Kijelző átlója	5 hüvelyk
	Kijelző felbontása	1080 x 1920 pixel (441 ppi)
	Kijelző típusa	kapacitív IPS
	Színárnyalatok száma	16 millió
	Hardver
	SoC típusa	HiSilicon Kirin 910T
	Processzor típusa	1,8 GHz-es, négymagos Cortex-A9
	Processzor csíkszélessége	28 nm
	Processzor utasításkészlete	ARMv7
	Grafikus chip	Mali-450
	RAM mérete	2 GB
	Memória
	Telefonkönyv kapacitása	dinamikus
	SMS memória	dinamikus
	Belső tárhely (Szabad)	16 GB
	Memória bővíthetősége	microSD
	Adatátvitel
	Frekvenciasávok	GSM 850/900/1800/1900 UMTS 850/900/1900/1700/2100 LTE Cat.4
	GPRS / EDGE	van / van
	UMTS / HSDPA / HSUPA	van / 42 Mbps / 5,76 Mbps
	LTE (D/U)	150 Mbps / 50 Mbps
	IrDA / Bluetooth	nincs / 4.0 (A2DP)
	WiFi	802.11a/b/g/n/ac, WiFi hotspot, WiFi Direct, DLNA
	USB	microUSB 2.0
	Push-to-talk / RSS	nincs / van
	GPS-vevő	van
	GLONASS	van
	NFC	van
	Alapfunkciók
	Profilok	néma/rezgés
	Vibra funkció	van
	Kihangosítás	van
	Hangtárcsázás / hangvezérlés	van / van
	Hangrögzítés	van
	Ébresztés	van
	Prediktív szövegbevitel	van
	Szoftverek
	Platform	Android 4.4.2 (KitKat) - Emotion UI 2.3
	WAP / HTML böngésző	nincs / van
	E-mail kliens	van
	Játékok	vannak
	Valutakonverter	telepíthető
	Extra szoftverek	Zseblámpa, Telefonkezelő, Fájlkezelő, Polaris Office 4.0, Bitcasa, Twitter, Címkevarázsló, Tükör, Nagyító
	Multimédia
	Fő kamera	13 megapixeles, autofókuszos, ledes villanó
	Másodlagos kamera	8 megapixeles
	Videófelvétel	van (max. 1080p @ 30 fps)
	Zenelejátszó szoftver	van, háttérben is fut
	Hangszínszabályzó	DTS ki/be
	FM-rádió	van
	Üzemidő
	Alap akkumulátor	2500 mAh-s lítium-ion, nem eltávolítható
	Készenléti idő	? óra
	Beszélgetési idő	? óra
	Egyebek
	3,5 milliméteres fülhallgató kimenet, giroszenzor, gyorsulásérzékelő, üveg hátlap