Bevezető, csomagolás

Kétség sem fér hozzá ahhoz, hogy a HTC eddigi legnagyobb dobása a Touch volt. Nem mintha egyébként lett volna bármi gond a cég termékportfoliójával, amióta saját nevük alatt is forgalmazzák a cuccaikat, jobbnál jobb gépeket mutattak be. TyTN, Trinity, Kaiser, mind kiváló gépek voltak, holtvágánynak talán egyedül a Pandát lehet nevezni. Mégis a Touch volt az, ami hozott valami újat, nem csak a cégnek, hanem az egész iparágnak - technikailag nem volt valami nagy cucc, de megmutatta, hogy egy WM alapú Pocket PC is lehet könnyen használható gép, gyárilag.

Persze ezt a tajvani cég vezetősége észre is vette, meg is lovagolták a hullámot, Touch ilyen meg olyan színben, az eladás tovább nő, majd jött a billentyűzetes Touch néhány komoly újítással és hiánypótlással, de ez még mindig kevés volt azoknak, akik a csúcstechnikát keresik. Mostantól azonban nekik is kínál alternatívát a vállalat, megjött ugyanis a Touch Cruise.

Az XXL PC által biztosított tesztkészülék a gyártótól megszokott igényes dobozban érkezett. A tartozékok listájára szintén mondhatjuk, hogy szokásos, töltő, adatkábel, tok, sztereó füles, leírás, CD, ennyit kapunk a pénzünkért.

Külső

Az eredeti Touch enyhén minimalista beütése sokaknak bejött ugyan, de jópáran voltak azok, akik azt mondták: iPhone koppintás, ne már! Valószínűleg ez eljutott tervezőmérnökökhöz, ami a Cruise külsején meg is látszik, nagyjából köze nincs elődeihez. Persze ez abszolút nem baj, legalább nem csak nevében hasonlít egy cirkálóra. Az előlap csillogós-ujjlenyomatgyűjtős, a hátlap csak utóbbi, mivel puha, selymes műanyagból készült. Tömege 130 gramm, méretei 58 x 110 x 15,5 mm, szóval nem balerina, az eredeti Touch-nál jóval nagyobb, a Slide-nál csak nehezebb.

Az előlapon találjuk a 2,8 hüvelyk átlójú, QVGA felbontású érintőkijelzőt. Perem körülötte természetesen ezúttal sincs, pont ez adja a gép különlegességét, gond nélkül meg lehet nyomni ujjbeggyel a jobb felső sarokban lévő X-et is. Nem csak a megjelenítő, hanem a körülötte lévő rész is csillogós, ha a nap süt rá, akkor aranyszínű árnyalatban játszik, mesterséges fényben fémesen ragyog, a Touch Shine sem lenne rossz név neki. Az említett rész alatt található a kezelőpanel, mely kemény négy gombból és egy d-pad kontra jog-dial kombócuccból áll. Úgy kell elképzelni a dolgot, mint egy sima, öt irányú d-padot, de a kör alakú rész görgethető, kényelmesen lehet vele scrollozni. A kivitelezéssel szerencsére nincs gond, nem fordul ki az ujjunk alól, ha meg akarjuk nyomni. A négy gomb az elmaradhatatlan híváskezdeményező/befejező párosból, valamint két gyorsindítóból jön össze, szoftveres gombok tehát nincsenek, én nagyon hiányoltam őket, mivel ilyenkor a kijelzőt kell nyomkodni, ami azért mégsem ugyanaz.

A hátlap nem nagy "vasziszdasz", külső antenna csatlakozó, fényképező, önarcképtükör, hangszóró.

Felül a bekapcsológomb árválkodik, baloldalt a hangerőszabályzó csúszka van, szintén magában. Ezen sajnos nem sikerült javítani, vagy az is lehet, hogy tajvani cimboráink így is tudták használni, én nem, nagyon erősen meg kell tolni ahhoz, hogy érzékelje is a gép. A felső rész egyébként sötét gumi-műanyagból van, az oldalsó részek már fémes hatású műanyagból készültek.

Alul reset-nyílás, HTC ExtUSB csatlakozó, csuklópánt rögzítőhely, mikrofon, ebben a sorrendben. Jobbra már több cucc került, alul van a stylus és a kamera exponálógombja, utóbbi elhelyezése kritikán aluli, kényelmetlen megnyomni, ami miatt be is mozdul a gép rendesen, talán egy egyenes tesztfotót sem sikerült csinálnom, de erről kicsit később. A szemek elől nagyjából rejtett fedlap alatt van a microSD bővítőslot.

Belső, operációs rendszer

Az operációs rendszeren a Microsoftnak köszönhetően nem volt mit fejleszteni, maradt tehát Windows Mobile 6 Professional, amivel egyébként nincs semmi gond. A processzor egy 400 MHz-es Qualcomm MSM720, pöpec kis chip, sokkal gyorsabb, mint az előd TI lapkák. A RAM/ROM páros mérete szintén a kornak megfelelő, dinamikus memóriából 128, tárhelyből pedig 256 MB áll rendelkezésre, előbbiből nagyjából 60, utóbbiból pedig 85 MB adott. Memóriakártyából SDHC típusút is eszik a gép, idővel tehát akár 32 GB-os karit is betolhatunk a szájába.

Tesztprogramunk ezúttal is az Anton Tomow nevével fémjelzett Pocket PC Mark volt, amit a Cruise valamiért nem szeretett, a tesztekból mindössze két darab futott le. Ezek alapján azt mondhatom, hogy a gép hozza a tőle elvárható szintet. A filmlejátszás kérdéses, mint azt sokan tudják, a Kaiser egyik legnagyobb hibája egy gyenge driver, ami miatt nem képes normális sebességgel lejátszani a jobb minőségű mozgóképeket - sajnos asztali gépre optimalizált DivX-et nem tudtam kipróbálni a masinán.

TouchFLO, szoftverek

Ha Touch, akkor TouchFLO, ez a szoftvercsomag teszi igazán felhasználóbaráttá a készüléket. A Touch Slide-hoz képest gyakorlatilag nincs fejlődés, a Today képernyőn alapesetben tehát a már jól ismert digitális óra mosolyog ránk. A Start menü viszont új, a beállítások között ugyanis van egy Large Start Menu nevű pont, ahol ujjal is kezelhetővé tehetjük az említett listát - hasznos.

Az óra alatt négy ikon sorakozik, az első (házikós) mutatja az időt, valamint itt láthatjuk az eseményeket (új SMS, nem fogadott hívás, hasonlók). A második, napocskás ikon egy időjárás előrejelző plug-inre visz, ez értelemszerűen WiFi-ről vagy mobilnetről igyekszik leszívni az adatokat, ha semelyiket nem tudjuk használni, akkor inkább ne bökjünk rá, mert jópár másodpercbe bele fog telni, mire le tudjuk lőni a "connect" ablakot.

A harmadik ikon egy gyorsindító menüsor, kilenc programot dobhatunk ki. Az utolsóban pedig profilt tudunk váltani, illetve a csengőhangot is itt választhatunk. A naptárba beírt eseményeket mindig láthatjuk, függetlenül attól, hogy melyik ikonon állunk.

A jobb felső sarokan lévő dolgokat szintén használhatjuk ujjal, arra a részre bökve ugyanis előugrik egy ablak nagyobb ikonokkal, így nem fogjuk magunkat az akksibeállításokban találni, amikor csak a hangerőt piszkálnánk. A feladatkezelő jó, az X tényleg bezárja a programokat (hogy egyszeri vagy hosszú nyomásra, azt mi döntjük el), a futó programokat pedig bárhonnan elérhetjük.

A menü a gyári, van viszont iPhone-szerű görgetőrutin by HTC, hát mit mondjak, még mindig gyér, korlátozottan használható - jobban járunk, ha letiltjuk, és helyette az SPB Pocket Plus 4-ben lévőt használjuk, az legalább normálisan működik. A kockás-forgatós rész sem hiányzik, visszatérő vendégeinket ezúttal nem untatom képernyőfotókkal, a többiek megtalálják a fotókat a sima Touch Slide cikkében. A sebességgel szerencsére nincs gond, gond nélkül odaforoghatunk kedvenc kontaktjainkhoz.

Szoftveres billentyűzetekből a gyáriakon kívül van kettő, ujjal is egész jól lehet őket használni, viszont elfoglalják a képernyő háromnegyedét.

Telefonálás, adatkommunikáció

A telefonos résszel alapvetően nincs gond, bár a készülék hangminősége közel sem tökéletes, úgy is mondhatnám, hogy Windows Mobile-os - remélem, hogy egyszer a telefonos PDA-k ebben utól fogják érni a "sima" mobilokat. A hangerő ugye a béna csúszkával állítható, feltekerve elég hangos ahhoz, hogy buszon is halljuk partnereinket, akik remélhetőleg nem fognak panaszkodni a hangminőségre, mivel a mikrofon teljesen oké.

A GSM-modul négynormás (850/900/1800/1900 MHz), egy jó marketinges erre biztos azt mondaná: akárhova is utazunk, a Cruise megbízható társunk lesz. Én csak annyit mondok: ez 2008-ban egy ilyen árkategóriás készüléknél alap, ahogy az is, hogy a 3. generációs hálózatok sem fektetik meg. Netezéskor használhatunk WiFi-t (802.11b/g), HSDPA-t (3,6 Mbps), lefedettség híján marad a UMTS/EDGE/GPRS, attól függően, hogy merrefelé járunk. A Bluetooth 2.0-s, támogatja az A2DP-t. Infra port nincs.

A telefonálással kapcsolatos szoftverek szintén ismerősek. A telefonkönyv gyári, van viszont benne egy "ájfónos" plug-in, pontosabban egy, az abc-t tartalmazó oszlop, ami segít a könnyebb keresésben. Extra mezőkből rengeteg van, felsorolni rendkívül unalmas lenne, beszéljenek inkább a képek.

Az üzenetkezeléssel nincs gond. Van MMS támogatás, e-mail kliens, utóbbi természetesen boldogul a csatolt fájlokkal és a hitelesített SMTP szerverekkel is.

Multimédia

A multimédiás képességek bemutatását ezúttal is a kamerával kezdjük. 3 megapixel, autofókusz, vaku, illetve segédfény nincs. Az exponálógomb szerencsétlen elhelyezését már említettem, ez rányomja a bélyegét az elkészült fotókra is, melyek egyébként nem rossz minőségűek. A legnagyobb felbontás állóképeknél 2048 x 1536, videóknál pedig 320 x 240 pixel. Beállítási lehetőségekből a szokásos csapat áll rendelkezésre, az érzékenységen kívül bármit állíthatunk, amit egy telefonon lehet, fénymérés (mátrix és középre súlyozott), expozíció-korrekció, effektek, van minden.

Audiofájljainkat stílszerűen az Audio Manager nevű szoftverrel tudjuk lejátszani. Ez kinézetében hű a gép szellemiségéhez, ujjal is kezelhető, zenéinket pedig előadó, album és stílus szerint tudja szűrni, továbbá kezeli a lejátszási listákat. Gyorstekerni a csúszka segítségével tudunk, magában a lejátszóban viszont nincs sem hangszínszabályzó, sem mélyhangkiemelés. Előbbi funkció létezik, külön szoftverben tudjuk a sávokat birizgálni, ami viszont csak bedugott fülessel indul el, érthetetlen. A gyári fülhallgató hangminősége közepes, ennél a gépnél ez negatívum, mivel 3,5 mm-es jack kimenet hiányában kénytelenek leszünk azt használni, kivéve persze ha vásárolunk egy átalakítót. Kihangosítva a gép kifejezetten rosszul szól. FM-rádió van, a menüből érhetjük el.

A képnézegető a már ismert, szerintem fityiszt mutat a multi-touch-nak, mivel mindazon funkciókat tudja, mint az iPhone szoftvere, csak épp többujjas tapizás nélkül. Persze így nem akkora élmény mondjuk zoomolni, de lehet, egy kört kell rajzolni a nagyítani kívánt terület körű, és wow, megtörténik a csoda. Hasonló módszerrel tudjuk forgatni a képeket (félkör rajzolása), a léptetés ugyanolyan, mint az Apple telefonján. A sebesség a Touch Slide-hoz képest határozottan jobb.

GPS, akku, összegzés

A gépből szerencsére nem hagyták ki a GPS-vevőt sem: 20 csatornás, NMEA 0183-as, teljesen jól működik, relatíve gyorsan megtalálja a műholdakat, de ha azt az 1-2 percet sincs időnk kivárni, akkor rásegíthetünk a QuickGPS nevű programmal, mely netről lehúz pár adatot a gyorsabb pozícionálás érdekében.

Az akkumulátor 1350 mAh-s, két napig elhajtotta a gépet. Kemény igénybevétel (GPS, zene) mellett viszont biztos, hogy naponta kell tölteni.

Összegzés: a Touch Cruise egy nagyon jó kis masina. elfogadható méretű, mindent tud, amit manapság elvárhatunk, hiányossága, zavaró hibája kevés van. A touchflo-nak köszönhetően kényelmesen használható, megfelelően gyors, a legzavaróbb dolog még mindig az ExtUSB kimenet, ami komolyan csökkenti a zenei funkciók értékét. Aki egy jó minőségű összvér gépet szeretne, az nyugodt szívvel megveheti, már ha ki tud csengetni érte 160.000 magyar forintot.

HTC Touch Cruise

Bocha

A HTC Touch Cruise-t az XXL PC-től kaptuk.
A készülék megvásárolható:
Budapest VI. Jókai tér 6.
Budapest VI. Teréz körút 18.
On-line a www.xxlpc.hu címen.

Specifikáció

HTC Touch Cruise (P3650)
	Technológia	GSM/GPRS/EDGE 850/900/1800/1900 MHz + UMTS, HSDPA
	Operációs rendszer	Windows Mobile 6 Professional
	Méret	58 x 110 x 15,5 mm
	Tömeg	130 gramm
	Processzor	400 MHz-es Qualcomm MSM7200
	ROM/RAM	256/128 MB (85/60 MB szabadon felhasználható)
	Kijelző	2,8 hüvelyk átlójú, 240 x 320 pixel felbontású, 16 bites színmélységű érintőkijelző
	Bővíthetőség	microSD (SDHC kompatibilis)
	WiFi	802.11b/g
	Infra/Bluetooth	nincs/2.0 (A2DP is)
	GPS vevő	20 csatornás
	Audio	HTC ExtUSB kimenet, mikrofon, monó hangszóró
	Fényképező	3 megapixeles, autofókuszos
	Akkumulátor	1350 mAh-s cserélhető Li-Ion
	Egyéb	HTC TouchFLO, HTC RollR görgetőtárcsa, FM-rádió