Külső
A Voxról első ránézésre látszik, hogy HTC készülék - már ha a szemlélő ismeri a gyártót, az ismerőseim között elég kevesen vannak ilyenek. Kialakítása a Wizard/TyTN által megteremtett vonalat viszi tovább, azaz rendelkezik egy kicsúsztatható QWERTY billentyűzettel. Komoly különbség azonban az említett készülékekkel szemben, hogy a Voxnak van egy numerikus billentyűzete is, kijelzője viszont nem érintésérzékeny, mivel okostelefon, nem pedig PDA-telefon.
Designja kifejezetten elegáns, a fekete mellett az ezüst szín dominál. Az anyaghasználat jó, a fekete részek kissé puha, gumiszerű műanyagból, az ezüstök pedig csillogó, fém hatású műanyagból készültek - viszont ezekről tapintással egyből megállapítható, hogy nem fémből vannak. A gumiszerű anyag, valamint a dundi forma nagyon kellemes és biztos fogást biztosít a készüléknek.
Az előlapot a 2,4 hüvelyk átlójú, QVGA felbontású kijelző uralja. Képminősége, fényereje elsőosztályú, a színek élénkek, a kontraszt is rendben van. Fölötte egy HTC logó, valamint a telefonhangszóró van, amiben két állapotjelző LED is elbújt. Alatta a numerikus billentyűzet, a navigációs pad, valamint a két softkey terpeszkedik, ezeket pedig négy funkciógomb öleli körbe. Utóbbiak csillogós műanyagból, a többiek pedig matt, kicsit érdes anyagból készültek. Velük kapcsolatban kicsit vegyesek az érzéseim, ugyanis bár nyomáspontjuk, méretük megfelelő, eléggé lötyögnek, ami nem igazán sugall minőségi érzést - de mivel jól használhatók, ezt elnézem nekik.
Felül a bekapcsológomb árválkodik, nagy mágányában elég mélyre fészkelte magát, így szinte lehetetlen véletlenül megnyomni. Balra sem laknak sokkal többen, itt a hangerőszabályzó gombok, valamint a hangtárcsázás gyorsindítója figyelgetnek. Alul a nyak/csuklópánt rögzítési helye, valamint a HTC féle ExtUSB port van - ez egy speciális miniUSB csatlakozó, a töltésen és adatátvitelen kívül audiokimenetként is szolgál. Jobb oldalon a microSD bővítőhely, valamint a kamera exponálógombja található, előbbi a fenti részen.
Hátul csücsül a 2 megapixeles, fixfókuszos kamera, mellette az önarcképtükör, valamint a kihangosító hangszórója. Ez elég jó minőségű, maximális hangerőn simán szívrohamot lehet kapni, ha megszólal este az asztalon - zenét viszont legfeljebb háromnegyed hangerőn érdemes hallgatni rajta, fölötte ugyanis még jobban torzít. Kihangosítva csak arccal lefelé szabad az asztalra tenni, egyébként szinte semmit nem lehet majd hallani. A könnyedén lepattintható, HTC logós hátlap alatt található az 1050mAh-s akkumulátor, alatta viszont nincs semmi.
Hogy akkor hol van a SIM kártya helye? Az bizony csak kicsúsztatott billentyűzetnél elérhető, a numerikus billentyűzet alatt van. Ha menet közben kinyitjuk a műanyag fedelet, a gép automatikusan kikapcsol.
Nem esett még szó a legfontosabb részről, a QWERTY billentyűzetről. Ez tehát a készüléktest szétcsúsztatásával bukkan elő, háttérvilágítása a numerikus billentyűzetével megegyező, azaz kék színű. 38 gombot tartalmaz, melyekből kettő softkey - ezek azért kellenek, mert a szétcsúsztatással a kijelző is elfordul 90 fokot, tehát más helyre kerülnek az opciók (ez a művelet átlagosan 2 másodpercet vesz igénybe). Van két LED is, az egyik a shift/caps lock, a másik az fn megnyomása után villan fel. Ez előbbi funkcióját felesleges magyarázni, utóbbi pedig a billentyűk másodlagos funkcióját hozza elő. Ez lehet egy más karakter (tehát mondjuk pont helyett vessző), vagy akár egy gyorsindító (az M betű például az Üzenetkezelőt hozza elő). Alapvetően viszonylag jól használható a billentyűzet, de így tartva a gépet hamar elfárad az ember keze, regények vagy lexikonok írására tehát nem alkalmas, SMS-t vagy e-mailt viszont relatív gyorsan lehet gépelni rajta.
Az ékezetes karakterek bevitele elég érdekes. A numerikus billentyűzeten a megszokott módon lehet, tehát gombokat többször kell megnyomni, majd a "sima" betűk után jönnek az ékezetesek. A QWERTY-nél ékezetes betűket viszont csak az XT9 nevű algoritmussal lehet írni. Ez egy magyar nyelvet is támogató T9 algoritmus, ami már azelőtt felkínálja a lehetséges szavakat, mielőtt beírnánk az egészet - ha pedig végig beírtuk, akkor kiegészíti azt ékezetekkel. A gond csak az, hogy nem minden szót ismer, így elég furcsa, részben ékezet nélküli SMS-eket lehet csak küldeni, ha a QWERTY-t használjuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
